Anastasio Somoza Debayle

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Anastasio ("Tachito") Somoza Debayle (León, 1925. december 5. - Asunción, 1980. szeptember 17.) Nicaragua 73. elnöke volt 1967. május 1. és 1972. május 1. között, illetve a 76. elnök 1974. december 1. és 1979. július 17. közt, az elnöki dinasztiát kiépítő nagyhatalmú Somoza-család tagja.

A Nemzeti Gárda fejeként gyakorlatilag az 1967 és 1979 közti időszak egészében ő irányította az országot. Ő volt az 1936 óta kormányzó család adta utolsó nicaraguai elnök. A szocialista Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front vezette felkelés elől menekülnie kellett az országból és a száműzetésben meggyilkolták.

Neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A spanyolajkú országokban szokásos névadásnak megfelelően apja és anyja első családi nevét is felvette: apja neve volt Somoza, anyjáé a francia eredetű Debayle.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elnökségig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja, Anastasio Somoza García (becenevén Tacho) 1937-ben lett Nicaragua elnöke, Anastasio a második fia volt. Az ifjabb Anastasio, aki a Tachito becenevet kapta, a loridai előkészítő iskolába járt, később a long islandi La Salle Katonai Akadémiára, és végül az Egyesült Államok Katonai Akadémiáján végzett 1946. június 6-án.

Apja már a következő évben kinevezte a Nemzeti Gárda parancsnokának, miután előzőleg már számos fontos posztot juttatott családtagoknak és közeli személyes barátoknak. A Gárda parancsnokaként az ifjabb Anastasio gyakorlatilag Nicaragua második leghatalmasabb embere lett.

Mégsem ő volt a közvetlen örökös. Amikor apját 1956. szeptember 21-én meggyilkolták, az idősebb fiútestvér, Luis Somoza Debayle lett az elnök. Anastasio rajta tartotta a kezét a kormányon és amikor 1963 és 1967 közt nem a bátyja volt az elnök, akkor is ügyelt rá, hogy csak lojális emberek kaphassák az elnöki posztot. Végül 1967. május 1-jén került rá a sor: röviddel bátyja halála előtt elnökké választották. Ez nagy különbséget jelentett Nicaragua számára, mivel Luis gyengédebb eszközökkel kormányzott apjánál, öccse azonban nem tűrt semmiféle ellenzéket.

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1950. december 10-én első unokahúgát, Hope Portocarrerót vette feleségül a managuai katedrálisban. Jose Antonio Lezcano érsek adta őket össze, a ceremónián mintegy négyezren vettek részt, a fogadást Anastasio Somoza García elnök adta a modern és fényűzően berendezett Palacio de Comunicacionesben.

Öt gyermekük született:

  • Anastasio Somoza Portocarrero (akinek a felesége Marissa Celasco).
  • Julio Somoza Portocarrero.
  • Carolina Somoza Portocarrero, akinek első férje Víctor Urcuyo Vidaurre volt, a második James Minskoff Sterling.
  • Carla Somoza Portocarrero.
  • Roberto Somoza Portocarrero.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rees, John (ed.). Ally Betrayed... Nicaragua
  • Pezzullo, Lawrence. At the Fall of Somoza
  • Alegria, Claribel, and Flakoll, Darwin J. Death of Somoza
  • Crawley, Eduardo. Dictators Never Die: Nicaragua and the Somoza Dynasty
  • Somoza, Anastasio (as told to Jack Cox). Nicaragua Traicionada ("Nicaragua Betrayed")
  • Lake, Anthony. Somoza Falling: A Case Study of Washington at Work. Publisher: University of Massachusetts Press November 1989.
  • Towell, Larry. Somoza's Last Stand: Testimonies from Nicaragua
  • Berman, Karl. Under the Big Stick: Nicaragua and the United States Since 1848. Boston: South End Press, 1986.
  • Persons, David E. A History Of The Nicaraguan Contras. Stephen F. Austin University, Nacogdoches, TX Reserve

Collections, 1987.

Ez a szócikk részben vagy egészben az Anastasio Somoza Debayle című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.