Jubal Anderson Early

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jubal Anderson Early
JubalAndersonEarly.jpg
Jubal Anderson Early
Beceneve Katonái által: Old Jubilee és Ol' Jube
Robert E. Lee által: Bad old man (rossz öreg)
Született 1816. november 3.
Meghalt 1894. március 2. (77 évesen)
Nemzetisége Flag of the United States.svg amerikai
Szolgálati ideje 18371838
18461848
18611865
Rendfokozata Altábornagy
Egysége Észak-Virginiai Hadsereg 2. hadtest
Csatái Szeminol háborúk
Mexikói–amerikai háború
Amerikai polgárháború
Civilben Jogász

Jubal Anderson Early (Red Valley, Franklin megye, Virginia, Amerikai Egyesült Államok, 1816. november 5. - Lynchburg, Virginia, Amerikai Egyesült Államok, 1894. március 2.) az amerikai polgárháború konföderációs, déli erőinek tábornoka volt, emellett sikeres jogi pályafutás állt mögötte. A polgárháború után előbb Mexikóba, majd Kanadába menekült. 1868-ban elnöki kegyelmet kapott és hazatért. Visszatért a jogi pályához és a „déli ügy” krónikása lett. Élete végéig a Konföderáció híve maradt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása, ifjúsága és tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jubal Anderson Early 1816. november 3-án született a virginiai Franklin megyében található Red Valley-ben. Családja jómódú volt. Édesapja Joab Early egy több mint 4000 hold területű dohányültetvény felett rendelkezett Blue Ridge-nél. Édesanyja Ruth Hairs 1832 hunyt el. Jubal a harmadik gyermek volt a tízgyermekes családban. Gyermekkorában a helyi iskolákba járt, majd magántanulmányokat végzett Lynchburgben és Danville-ben. 1833-ban megkezdte tanulmányait a West Point katonai akadémián.

Karrierje az amerikai polgárháború végéig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1837-ben elvégezte a West Point katonai akadémiát, majd részt vett a szeminol háborúkban, Floridában a 3. tüzérezred hadnagyaként. 1838-ban leszerelt a hadseregtől, majd jogi tanulmányokat folytatott Franklin megyében. 1840-től ügyészként kezdett dolgozni Franklin és Floyd megyében. Ezzel egyidőben 1841 és 1843 között a virginai állami törvényhozás alsóházában volt képviselő.

Jogi karrierjét átmenetileg megszakította a mexikói-amerikai háború, melyben 1847-1848 között az 1. Virgniai önkéntesezredben szolgált őrnagyi rangban.

Ezután visszatért rendkívül sikeres jogi pályafutásához. 1852-ben egy híres ügyben sikerült diadalmaskodnia. Mivel rendkívül tehetséges volt, a legjobb ügyvédek felett is győzedelmeskedett. Ezen erényei ellenére megítélése ellentmondásos volt. Kollégái különc, szókimondó és nagyon makacs embernek tartották, emellett közismerten rondán káromkodott, olyannyira, hogy Robert E. Lee tábornok lobbanékony természete miatt csak „rossz vénembernek” nevezte.

Early politikai meggyőződésében whig párti volt, s ennek megfelelően az Egyesült Államok egybetartásának támasza volt. 1861 elején, a virginiai szecessziós konvención képviselőként kiemelkedő elszántsággal harcolt érte, hogy Virginia az Unióban maradjon. Virginia azonban az elszakadás mellett szavazott, s nem sokkal később Lincoln szövetségi csapatok mozgósítását rendelte el, s 75 000 katonát hívott fegyverbe. Earlyt felháborította a mozgósítás, s emiatt sorsközösséget vállalt szülőföldjével Virginia állammal, mely az Amerikai Konföderációs Államok része lett. Dandártábornoki rangban belépett a virginiai állami milíciába. Lynchburgbe küldték azzal a paranccsal, hogy szervezze meg három ezred felállítását, melyek közül a 24. Virginiai gyalogezred parancsnokságát maga nyerte el, az Amerikai Konföderációs Államok hadseregében, ezredesi rangban.

A polgárháborúban való részvétele[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első manassasi csatában a Blackburn gázlón való átkelés közben tanusított elszántsága lenyűgözte parancsnokát, P. G. T. Beauregard tábornokot, ezért 1861 júliusában dandártábornokká léptették elő. A háború kezdetétől fogva kitűnt bátorságával és vezetői képességeivel. 1862-ben a williamsburgi csata során, csapatai rohamra vezetése közben megsebesült. A virginiai Rocky Mountban lábadozott és két hónapon belül újra szolgálatra jelentkezett. Rendkívül agilis volt, azt beszélték róla, hogy bármikor, bárki ellen felvette volna a küzdelmet. Az első és a második manassasi csatában, valamint a fredericksburgi csatában Early hadosztályainak jól időzített rohammaival sikerült megfordítani az ütközet menetét. Az Észak-Virginiai Hadsereg elleni minden jelentős összecsapásban részt vett.

1864-ben Robert E. Lee egy önálló hadsereg élére nevezte ki. Feladata az volt, hogy a Virginia Valley-ben vonja el az uniós csapatok figyelmét Lee seregéről, mely Richmondnál és Petersburgnél tartózkodott. Early feladata először Lynchburg védelme volt, majd David Hunter északi tábornokot Hanging Rock-ig üldözte, ahonnan Hunter Nyugat-Virginiáig menekült. Innen Early egészen Washingtonig eljutott Abraham Lincoln nagy ijedtségére. Bár serege csak csúcskorában érte el a 14 ezer főt, melyet veszteségek és az utánpótlás hiánya is sújtott, mégis sikeresen kötött le 40-60 ezer északi katonát. Végül a számbeli fölényben lévő északiak George Armstrong Custer vezetésével legyőzték a Waynesboroughi csatában, hat héttel Robert E. Lee Appomattoxnál bekövetkezett fegyverletétele előtt. Maradék serege 1400 katonából állt szemben a 10 ezer fős északi lovassággal szemben.

Becslések szerint Early tevékenysége 6-9 hónappal tolta ki a polgárháború végét. Early hazaindult, miután 10 nappal Lee Appomattoxnál bekövetkezett veresége előtt felmentették parancsnoki beosztásából.

A polgárháború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Early tábornok farmernak álcázva Mexikóba menekülése közben 1865-ben.

Jubal Early sohasem adta meg magát, főképpen azért, mert meg volt róla győződve, hogy legalábbis a Amerikai Konföderációs Államok Hadseregének tisztjeit, különösképpen Lee tisztikarát ki fogják végezni,[1] mely végül egyáltalán nem következett be. A fegyverletételt követően az északiak átkutatták utána Franklin megyét, azonban mindig sikerült időben továbbállnia. Előbb a déli határon keresztül Mexikóba menekült, majd Kanadába utazott. 1868-ban Andrew Johnson külön kérelem benyújtása nélkül elnöki kegyelemben részesítette és hazatért.

Early sohasem tett hűségesküt, javíthatatlan lázadó maradt. Visszatért Lynchburgbe, ahol a jogi karrierjét folytatta és a polgárháború legfőbb déli krónikása lett. Early memóriájának köszönhetően részletesen beszámolt a polgárháború eseményeiről. A befolyásos Déli Történelmi Társaság elnökeként tollal elérte, amit karddal nem tudott. A déli „elveszett ügy” fő szószólója lett. 1894. március 2-án hunyt el Lynchburgben, ahol végső nyughelye is található.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Professor David Blight: 20. Wartime Reconstruction: Imagining the Aftermath and a Second American Republic. The Civil War and Reconstruction Era, 1845-1877. Yale University, 2008. április 1. (Hozzáférés: 2012. október 27.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]