Katapultülés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Katapultálás veszélyesen alacsonyra került F–16-os repülőgépből. A katapultülés mögött és felett látszik a lerobbantott kabintető.
Katapultálás a repülőgép-hordozóról lesodródott A–4 Skyhawk repülőgépből.
A MiG–21, MiG–23 és MiG–25 repülőgépeken alkalmazott KM–1 katapultülés

A katapultülés a repülőgépek vészelhagyására szolgáló szerkezet, amely biztosítja a gyors eltávolodást a repülőgéptől, a biztonságos földetérést, valamint a segítség megérkezéséig a túlélést földön vagy vízen. Csak veszélyes üzemű repülőeszközökbe, általában katonai repülőgépekbe, egyes esetekben helikopterekbe építik be.

A második világháborúig a pilóták a repülőgépet a pilótakabinból történő kiugrással viszonylag egyszerűen el tudták hagyni, azonban a háború végén megjelent sugárhajtású repülőgépek túl gyorsak voltak, és a gépelhagyás vagy lehetetlen volt, mert a pilóták ki sem tudták nyitni a pilótakabin ajtaját, vagy kiugrásuk után kerültek életveszélybe, mert a repülőgéphez csapódhattak, nagy magasságban a túl ritka levegő is veszélybe sodorhatta őket.

A legelső katapultülések csak bizonyos repülési sebesség és magasság mellett működtek, majd megjelentek a földön mozgó gépből is működtethető ülések (ilyen például a csehszlovák L–39 Albatros kiképzőgép VSz1–BRI) ülése. A jelenleg korszerűnek számító típusok ülése (ilyen például a JAS 39 Gripen Martin-Baker Mk. 10, a MiG–29 K–36, valamint az F–15 és F–16 ACES II ülése) zéró-zéró rendszerű, ezek földön álló gépből (zéró magasság, zéró sebesség) is biztonságosan mentenek.

A katapultálás folyamatát általában egy kar meghúzásával indítják, ezután egy szerkezet összerántja a pilóta kezeit és lábait, hogy ezek meg ne sérüljenek. A pilótakabin tetejét a katapultálás előtt általában lerobbantják, szabaddá téve az ülés útját, de egyes repülőgépeknél (például a helyből felszálló Harriernél) a plexitetőt betörve zajlik le a katapultálás. A repülőgéptől történő biztonságos eltávolodást általában egy szilárd hajtóanyagú kivetőtöltet idézi elő, amely rakétaként működve, az ülést egy sínen gyorsítva lövi ki, általában függőlegesen fölfelé (egyes régi repülőgépeken lefelé). Zuhanás közben általában egy stabilizáló ernyő nyílik ki, nagy magasságból történt katapultálás esetén a pilóta oxigénellátását az ülésbe épített oxigéntartályból oldják meg. Pár ezer méteres magasságban leválik a pilótáról a katapultülés, és kinyílik a fő mentőernyő, amellyel a pilóta földet ér. Vízfelszínre érkezés esetén automatikusan mentőcsónak fúvódik föl. A pilóta megtalálását rádióadó segíti.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Katapultülés témájú médiaállományokat.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]