Repüléstan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Wright-fivérek repülőgépén lévő pilóta-, és utas ülés

A repüléstan (latin eredetű szóval aviatika) a mérnöki tudomány azon ága, amely repülő szerkezetek (például repülőgép, űrhajó, léghajó) tervezésével, építésével és a repülés elméletével foglalkozik. A repüléstan többek között az alábbi területeket fedi le:

  • Szerkezettan – a repülés alatt fellépő erőknek megfelelő jármű fizikai felépítésének tudománya. A repülésszerkezettan nagy jelentőséget tulajdonít a kialakított szerkezetek alacsony tömegének.
  • Anyagtan – a szerkezettanhoz kapcsolódó tudományág. A repüléstannak szüksége van olyan anyagokra, amelyekből repülő szerkezeteket lehet építeni. Nagyon pontos tulajdonságú új anyagokat fejleszt ki, vagy pedig egy már létező anyag tulajdonságait javítja fel.

A fentiek nagy része az elméleti matematikát veszi alapul – ilyen például a áramlástan vagy pedig a repülésdinamikai egyenletek. Mindemellett a tudományág jelentős tapasztalati alapokra is támaszkodik, amelyeket méretarányos makettekkel illetve prototípusokkal való kísérletezés során állapítottak meg szélcsatornákban vagy akár a szabad levegőn. A számítástechnika legújabb vívmányainak köszönhetően a folyadékok és gázok áramlását már számítógépen is lehet modellezni, így jelentősen csökkenthető a szélcsatornás kísérletekre fordított idő és pénz.

A repüléstan emellett foglalkozik még a légi jármű összes alkatrészével (elektromos, távközlési, hőmérsékletszabályozási, és egyéb alrendszerekkel), illetve a jármű élettartamát befolyásoló tényezőkkel (tervezés, hőmérséklet, nyomás, sugárzás, sebesség stb.).

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]