Cérium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
58 lantáncériumprazeodímium
-

Ce

Th
Általános
Név, vegyjel, rendszám cérium, Ce, 58
Elemi sorozat lantanoidák
Csoport, periódus, mező ?, 6, f
Megjelenés ezüstfehér
Ce,58.jpg
Atomtömeg 140,116(1) g/mol
Elektronszerkezet [Xe] 4f1 5d1 6s²
Elektronok héjanként 2, 8, 18, 19, 9, 2
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot szilárd
Sűrűség (szobahőm.) 6,770 g/cm³
Sűrűség (folyadék) az o.p.-on 6,55 g/cm³
Olvadáspont 1068 K
(795 °C, 1463 °F)
Forráspont 3716 K
(3443 °C, 6229 °F)
Olvadáshő\Delta_{fus}{H}^\ominus 5,46 kJ/mol
Párolgáshő \Delta_{vap}{H}^\ominus 398 kJ/mol
Moláris hőkapacitás (25 °C) 26,94 J/(mol·K)
Gőznyomás
P/Pa 1 10 100 1 k 10 k 100 k
T/K 1992 2194 2442 2754 3159 3705
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet köbös lapközéppontos
Oxidációs szám 3, 4
(enyhén bázikus oxid)
Elektronegativitás 1,12 (Pauling-skála)
Ionizációs energia 1.: 534,4 kJ/mol
2.: 1050 kJ/mol
3.: 1949 kJ/mol
Atomsugár 185 pm
Egyebek
Mágnesség nincs adat
Elektromos ellenállás (sz.h.) (β, poly) 828 nΩ·m
Hőmérséklet-vezetési tényező (300 K) 11,3W/(m·K)
Hőtágulási tényező (sz.h.) (γ, poly)
6,3 µm/(m·K)
Hangsebesség (vékony rúd) (20 °C) 2100 m/s
Young-modulus (γ módosulat) 33,6 GPa
Nyírási modulus (γ módosulat) 13,5 GPa
Kompressziós modulusz (γ módosulat) 21,5 GPa
Poisson-tényező (γ módosulat) 0,24
Mohs-keménység 2,5
Vickers-keménység 270 MPa
Brinell-keménység 412 HB
CAS-szám 7440-45-1
Fontosabb izotópok
Fő cikk: A cérium izotópjai
Izotóp t.e. felezési idő B.m. B.e. (MeV) B.t.
134Ce mest. 3,16 nap ε 0,500 134La
136Ce 0,19% Ce stabil 78 neutronnal
138Ce 0,25% Ce stabil 80 neutronnal
139Ce mest. 137,640 nap ε 0,278 139La
140Ce 88,48% Ce stabil 82 neutronnal
141Ce mest. 32,501 nap β- 0,581 141Pr
142Ce 11,08% > 5 x1016 év β- ismeretlen 142Nd
144Ce mest. 284,893 nap β- 0,319 144Pr
Hivatkozások
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Cérium témájú médiaállományokat.

A cérium a lantanidák közül a földkéregben leggyakrabban előforduló és legnagyobb reakcióképességű, Ce vegyjelű, 58-as rendszámú, ezüstfehér színű nehézfém. A prazeodímium, neodímium, prométium, szamárium, európium és gadolínium oxidjaival együtt a lantanidák csoportján belül a certiföldek alcsoportját alkotják. Martin Heinrich Klaproth fedezte fel 1803-ban és a Ceres törpebolygóról nevezte. Elemi állapotban először 1875-ben sikerült előállítani.[1] A 19. század közepén a cérium magyar neve cereny volt.[2]

Fizikai, kémiai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fizikai tulajdonságait tekintve szilárd halmazállapotú, 6,773 sűrűségű, 798  °C olvadáspontú, 3426  °C forráspontú, fémes rácsban 0,1825 nm atom- és 0,1034 ionsugarú, 6,54 eV ionizációs potenciállal rendelkező elem.[1]

Élettani hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A többi ritkaföldfémhez hasonlóan alacsony-közepes szintűen mérgező hatású. Sejtekre való hatása kutatásának eredményei szerint füstje a tüdő szövetére mérgező hatású.[3]

Előfordulása, gyakorisága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cérium a lantanidák közül a földkéregben leggyakrabban, 4,3*10−3 részarányban, leginkább Skandináviában, Indiában, az Egyesült Államokban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Dél-Afrikában előforduló elem. Fontos ásványai a monacit és a basztnezit.[1]

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oxidjai az öntisztító olajok és a gázizzótestek alkotórészei. A cérium adalékanyaga a vas-alumínium-ötvözeteknek, szerkezetei anyaga az atomreaktoroknak, továbbá katalizátor, üvegcsiszolóanyag és ívfényadalék is.[1]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források, jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d Hans Breuer: SH Atlasz - Kémia, Springer Verlag, Budapest, Berlin, Heidleberg stb. (1995)
  2. Szőkefalvi-Nagy Zoltán; Szabadváry Ferenc: A magyar kémiai szaknyelv kialakulása. A kémia története Magyarországon. Akadémiai Kiadó, 1972. (Hozzáférés: 2010. december 3.)
  3. Environmental Research Volume 43, Issue 1, June 1987, Pages 142-156, via ScienceDirect. (Hozzáférés: 2010. március 30.)