New Horizons

New Horizons

A New Horizons a Pluto mellett (művészi ábrázolás)

Ország	Amerikai Egyesült Államok
Űrügynökség	NASA
Küldetés típusa	Elrepülés
Küldetés
Célégitest	Plútó
Indítás dátuma	2006. január 19.
Hordozórakéta	Atlas V-551
Elhaladás a Jupiter mellett	2007. február 28.
Elhaladás a Pluto mellett	2015. július 14. (tervezett)
Meghosszabbítás	2015-2026 között: Kuiper-öv objektumai (tervezett) ^[1]
Az űrszonda
Tömeg	induló tömege: 478 kg
Excentricitás	>1

Hivatalos weboldal
RSS hírek: [1]

A New Horizons szerelés közben

A New Horizons amerikai űrszonda, amely a tervek szerint először fogja közelről vizsgálni a Plutót, annak négy holdját és a Kuiper-öv néhány objektumát. Az űrszondát 2006. január 19-én indították a New Frontiers program első küldetése keretében. Repülése alatt megközelítette a Jupitert és 2015 júliusában ér el a Plutóhoz. Amennyiben a küldetés sikeres, és a szonda működőképes, elképzelhető a Kuiper-öv egy vagy két égitestének meglátogatása is, mielőtt elhagyná a Naprendszert.

Tartalomjegyzék

1 Küldetés
2 Felépítés
3 Műszerek
4 Galéria
5 Egyéb
6 Források
7 Külső hivatkozások
- 7.1 Magyar oldalak
- 7.2 Külföldi oldalak

Küldetés [szerkesztés]

A New Horizons-t 2006. január 19-én indították Atlas-5 hordozórakétával. 2007. február 28-án megközelítette a Jupitert, ahol gravitációs hintamanővert végzett. A megközelítés során mintegy 2,3 millió km volt a szonda legkisebb távolsága a Jupitertől. A távolság elegendően nagy volt ahhoz, hogy az óriásbolygó magnetoszférája ne okozhasson károkat a műszerekben.^[2] 2015. július 14-én közelíti meg a Plútót és a Charont, de a tudományos megfigyeléseit már 150 nappal korábban megkezdi, majd továbbrepül a Kuiper-öv felé. A Plútótól távolodva kriovulkanizmus nyomai után kutat.

A majdnem 9 évig tartó utazás alatt az űrszonda többnyire hibernált állapotban közelít célja felé, de minden évben lefuttatnak egy 50 napig tartó tesztsorozatot a küldetés irányítói, hogy ellenőrizzék a műszerek állapotát.

Felépítés [szerkesztés]

Az űrszonda egy darab Radioizotópos termoelektromos generátorral (RTG) állít elő energiát. Ennek maximális kapacitása 240 watt.^[3]

A nagy távolságra való tekintettel, egy viszonylag nagyméretű, 2,1 méter átmérőjű parabolaantenna felel a rádiójelek hazajuttatásáért (a Voyager szondákat 3,66 méteres antennával építették).

Műszerek [szerkesztés]

Long Range Reconnaisance Imager (LORRI): látható tartományban működő, nagy felbontású CCD kamera 20,8 cm-es apertúrával és 1024 x 1024 pixeles monokromatikus CCD érzékelővel. A felbontás 5 mikroradián (nagyjából 1 ívmásodperc). A CCD-t egy passzív radiátor tartja hidegen a szonda árnyékos oldalán. A hőmérséklet-különbség jó hőszigetelést igényel.
Pluto Exploration Remote Sensing Investigation (PERSI): Két műszert tartalmaz. Az egyik a 6 cm apertúrájú Ralph-teleszkóp (röviden Ralph) két különálló csatornával: egy látható CCD kamera (MVIC – Multispectral Visible Imaging Camera) és egy közeli infravörös képalkotó spektrométer (LEISA – Linear Etalon Imaging Spectral Array). A másik műszer az Alice ultraibolya képalkotó spektrométer. Az Alice a Rosetta űrszonda hasonló nevű műszerének tökéletesített változata.
Plasma and high energy particle spectrometer suite (PAM): Két műszer alkotja: a SWAP (Solar Wind Analyzer around Pluto) és a PEPSSI (Pluto Energetic Particle Spectrometer Science Investigation). A SWAP 6,5 kiloelektronvoltig méri a Plútó körüli részecskéket, a PEPSSI 1 MeV-ig.
Radio Science Experiment (REX): egy ultrastabil oszcillátort és kiegészítő elektronikát használ rádiótudományi vizsgálatokhoz.
Student Dust Counter (SDC): porméréseket végez. Két részből áll: egy 460 × 300 mm-es detektor a szonda árnyékos oldalán és egy elektronikai doboz a szonda belsejében. A detektor 14 PVDF panelt tartalmaz. Az effektív gyűjtőterület 0,125 m². Eddig még nem végeztek porméréseket az Uránusz pályáján túl.