Triton (hold)
A Triton a Neptunusz hetedik és legnagyobb holdja: a bolygótól mért távolsága 354 760 km, átmérője 2706 km, amivel nagyobb a Plutonál is. Tömege 2,14·1022 kg, felszíni hőmérséklete -240 °C (38 K), így a leghidegebb az Voyager–2 űrszonda által meglátogatott égitestek közül.
Tartalomjegyzék |
Fölfedezése [szerkesztés]
William Lassell fedezte föl 1846. október 10-én, mindössze 17 nappal azután, hogy a Berlini Obszervatóriumban Johann Galle felfedezte a Neptunuszt. A bolygó és az első hold fölfedezése között itt telt el a legkisebb idő.
Keringése [szerkesztés]
Retrográd, vagyis a bolygó forgási irányával ellentétes. Ez azt valószínűsíti, hogy a hold nem a Neptunusszal egyszerre alakult ki, hanem a Neptunusz később foghatta be. A kölcsönös árapály-hatás miatt egyre közelebb kerül a Neptunuszhoz, amely körülbelül 3,6 milliárd év[1] múlva elnyelheti vagy szétszakíthatja a holdat. Utóbbi esetben a Neptunusz meglévő gyűrűjét növeli.
Felszíne [szerkesztés]
Felszíne kinézetre olyan, mint egy sárgadinnye héja. A jégvulkánokból folyékony nitrogén, metán és por keveréke lökődik ki, ami azonnal megfagy és nagy területen szétszóródik. Egy Voyager-2 felvételen 8 km magas kilövellés látszik, ami a felszínre visszahullva 140 km távolságra is eljutott.
Légköre [szerkesztés]
A Triton ritka, vékony nitrogén-légkörrel rendelkezik, amely kevés metánt is tartalmaz. A nitrogén inkább fagyott állapotban fordul elő.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Christopher F. Chyba, D G Jankowski, P D Nicholson (1989. July). „Tidal evolution in the Neptune-Triton system”. Astronomy and Astrophysics 219 (1–2), L23–L26. o.
Forrás [szerkesztés]
