433 Eros
433 Eros |
| Felfedezése |
| Felfedező: |
Carl Gustav Witt |
| Felfedezés ideje: |
1898. augusztus 13. |
| Alternatív nevek: |
1898 DQ; 1956 PC |
| Pályaadatok |
| Aphélium távolsága: |
1,783 CsE |
| Perihélium távolsága: |
1,133 CsE |
| Fél nagytengely: |
1,458 CsE |
| Pálya excentricitása: |
0,223 |
| Keringési periódus: |
643,219 nap (1,76 év) |
| Átl. pályamenti sebesség: |
24,36 km/s |
| Közepes anomália: |
320,215° |
| Inklináció: |
10,829° |
| Felszálló csomó hossza: |
304,401° |
| Perihélium szöge: |
178.664° |
| Fizikai tulajdonságok |
| Méret: |
13×13×33 km |
| Színkép típusa: |
S |
| Abszolút fényesség: |
11,16 |
A 433 Eros az elsőnek felfedezett (és a 1036 Ganymed után a második legnagyobb) földsúroló kisbolygó, mérete körülbelül 13 × 13 × 33 km. A kisbolygók róla elnevezett Amor-családjának (más elnevezéssel Apolló-Ámor családjának) a tagja. Az elsőnek felfedezett olyan kisbolygó, amely a Mars pályájánál közelebb kerül a Naphoz.
Az Eros kisbolygó volt a NEAR Shoemaker űrszonda célja, mely, miután több hétig, egyre közelebbi pályán keringett körülötte, 2001. február 12-én le is szállt felszínére, utána napokig működőképes maradt.
[szerkesztés] A kisbolygóról szerzett ismeretek a NEAR-Shoemaker látogatása után
Az Eros kisbolygó képe a közeledő űrszondáról
A NEAR Shoemaker űrszonda megközelítette, majd leszállt az égitest felszínére.
A kisbolygón a felszíni gravitációs gyorsulás erősen változó, mivel az Eros alakja hosszan elnyúló test, krumpli alakkal. A nappali hőmérséklet elérheti a 100°C–t, amikor a kisbolygó perihéliumban van. Az éjszakai hőmérséklet elérheti a -150°C-t. Az Eros sűrűsége 2,4 kg/m³. Ez azonos a földkéreg sűrűségével. A kisbolygó 5,27 óra alatt fordul meg a forgástengelye körül.
Egy 5 km átmérőjű kráter az Eroson
Az égitest felszínét tanulmányozva a NEAR-Shoemaker felvételein a kutatók azt találták, hogy a kisbolygóról kidobott meteoritikus anyag forráshelye egyetlen nagy kráter. A krátert létrehozó becsapódás mintegy 1 milliárd évvel ezelőtt történhetett. Oly mértékben átalakította ez a becsapódás az égitest felszínét, hogy a fél kilométernél kisebb kráterek eltűntek a kisbolygó felszínének majdnem a felén. Az ilyen méretű becsapódás rengéshullámai összetördelték a kisebb krátereket és be is temették őket.
Ahogy az űrszonda leereszkedett az Eros felszínére, láthatóvá vált a felszínt borító regolit. A képen látható terület 12 méter átmérőjű
[szerkesztés] Kapcsolódó szócikkek
