9 Metis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a kisbolygóról szól. Hasonló címmel lásd még: Métisz (egyértelműsítő lap).
9 Metis
Felfedezése
FelfedezőA. Graham
Felfedezés ideje1848. április 25.
Felfedezés helyeMarkree Observatory[1]
NévadóMétisz
Alternatív név1974 QU2
Kisbolygókategóriakisbolygóöv
Pályaadatok
Epocha2004. július 14. (JD 2453200,5)
Aphélium távolsága400,548 Gm (2,678 CsE)
Perihélium távolsága313,556 Gm (2,096 CsE)
Fél nagytengely357,052 Gm (2,387 CsE)
Pálya excentricitása0,122
Orbitális periódus1346,815 d (3,69 a)
Átl. pályamenti sebesség19,21 km/s
Közepes anomália274,183°
Inklináció5,576°
Felszálló csomó hossza68,982°
Perihélium szöge5,489°
Központi égitestNap
Fizikai tulajdonságok
Méret235×195×140 km[2][3]
Átlagos átmérő190 km
Tömeg~9·1018 kg
Átlagos sűrűség~2,7 g/cm³[4]
Felszíni gravitáció~0,070 m/s²
Szökési sebesség~0,11 km/s
Forgási periódus0,2116 d (5,078 h)[5]
Albedó0,243 (mértani)[6]
Felszíni hőmérséklet~173 K
max: 282 K (+9° C)[7]
Színkép típusaS típusú kisbolygó[8]
Látszólagos fényesség8,1[9]-től 11,83-ig
Abszolút fényesség6,28
Látszólagos méret0,23"-től 0,071"-ig
A Wikimédia Commons tartalmaz 9 Metis témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A 9 Metis (a görög Μήτις szóból) a legnagyobb kisbolygóövbeli aszteroida. Szilikátokból és fémes nikkel-vasból áll, így valószínűleg egy nagyobb kisbolygó magjának maradványa lehet, amely elpusztult egy korábbi ütközés során.[10]

Méretösszehasonlítás: az első tíz kisbolygó a Föld Holdjához hasonlítva. A Metis második jobbról.

Felfedezése és neve[szerkesztés]

Andrew Graham fedezte fel 1848. április 25-én; ez volt az ő egyetlen felfedezése.[11] Továbbá ez az egyetlen kisbolygó, amelyet Írországban végzett megfigyelések alapján fedeztek fel. Nevét a mitológiai Métisz után kapta.[12] A Thetis nevet is javasolták, de visszautasították (ezt később a 17 Thetis kapta meg).

Átvonulások[szerkesztés]

A Metis nem kevesebb, mint 5 alkalommal vonult át egy-egy csillag előtt.[13]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ JPL Small-Body Database
  2. ↑ J. Torppa et al., Shapes and rotational properties of thirty asteroids from photometric data Archiválva 2015. november 6-i dátummal a Wayback Machine-ben, Icarus Vol. 164, p. 346 (2003).
  3. ↑ A. D. Storrs et al., A closer look at main belt asteroids 1: WF/PC images, Icarus Vol. 173, p. 409 (2005).
  4. ↑ G. A. Krasinsky et al., Hidden Mass in the Asteroid Belt, Icarus, Vol. 158, p. 98 (2002).
  5. ↑ PDS lightcurve data. (Hozzáférés: 2007. december 25.)
  6. ↑ MSX Infrared minor planet survey (at PDS). [2005. február 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 25.)
  7. ↑ L. F. Lim et al., Thermal infrared (8–13 µm) spectra of 29 asteroids: the Cornell Mid-Infrared Asteroid Spectroscopy (MIDAS) Survey, Icarus Vol. 173, p. 385 (2005).
  8. ↑ asteroid lightcurve data file (March 2001)
  9. ↑ Donald H. Menzel and Jay M. Pasachoff. A Field Guide to the Stars and Planets, 2nd edition, Boston, MA: Houghton Mifflin, 391. o. (1983). ISBN 0-395-34835-8 
  10. ↑ M. S. Kelley and M. J. Gaffey, 9 Metis and 113 Amalthea: A Genetic Asteroid Pair, Icarus Vol. 144, p. 27 (2000).
  11. ↑ Graham, A.; New Planet, Monthly Notices of the Royal Astronomical Society, Vol. 8, No. 6 (dated April 14, 1848.!), p. 146 (signed April 29, 1848; the discovery was first announced on April 27)
  12. ↑ Graham, A.; Metis, Monthly Notices of the Royal Astronomical Society, Vol. 8, No. 7 (dated 1848. május 12.), pp. 147–150)
  13. ↑ W. M. Kissling et al., The diameter of (9) Metis from the Occultation of SAO 190531, Proceedings of the Astronomical Society of Australia Vol 9, p. 150 (1991).

További információk[szerkesztés]


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=9_Metis&oldid=26736610”