9 Metis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a kisbolygóról szól. A görög istennőhöz lásd a Métisz, a Jupiter-holdhoz a Métisz (hold) lapot.
9 Metis 9 Metis symbol.svg
Felfedezése
Felfedező: A. Graham
Felfedezés ideje: 1848. április 25.
Alternatív nevek: 1974 QU2
Kategória: kisbolygóöv
Pályaadatok
Epocha: 2004. július 14. (JD 2453200,5)
Aphélium távolsága: 400,548 Gm (2,678 CsE)
Perihélium távolsága: 313,556 Gm (2,096 CsE)
Fél nagytengely: 357,052 Gm (2,387 CsE)
Pálya excentricitása: 0,122
Orbitális periódus: 1346,815 d (3,69 a)
Átl. pályamenti sebesség: 19,21 km/s
Közepes anomália: 274,183°
Inklináció: 5,576°
Felszálló csomó hossza: 68,982°
Perihélium szöge: 5,489°
Fizikai tulajdonságok
Méret: 235×195×140 km[1][2]
Tömeg: ~9·1018 kg
Átlagos sűrűség: ~2,7 g/cm³[3]
Felszíni gravitáció: ~0,070 m/s²
Szökési sebesség: ~0,11 km/s
Forgási periódus: 0,2116 d (5,078 h)[4]
Albedó: 0,243 (mértani)[5]
Felszíni hőm.: ~173 K
max: 282 K (+9° C)[6]
Színkép típusa: S-típusú kisbolygó[7]
Látszólagos fényesség: 8,1[8]-től 11,83-ig
Abszolút fényesség: 6,28
Látszólagos méret: 0,23"-től 0,071"-ig

A 9 Metis (a görög Μήτις szóból) a legnagyobb kisbolygóövbeli aszteroida. Szilikátokból és fémes nikkel-vasból áll, így valószínűleg egy nagyobb kisbolygó magjának maradványa lehet, amely elpusztult egy korábbi ütközés során.[9]

Méretösszehasonlítás: az első tíz kisbolygó a Föld Holdjához hasonlítva. A Metis második jobbról.

Felfedezése és neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Andrew Graham fedezte fel 1848. április 25-én; ez volt az ő egyetlen felfedezése.[10] Továbbá ez az egyetlen kisbolygó, amelyet Írországban végzett megfigyelések alapján fedeztek fel. Nevét a mitológiai Métisz után kapta.[11] A Thetis nevet is javasolták, de visszautasították (ezt később a 17 Thetis kapta meg).

Átvonulások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Metis nem kevesebb, mint 5 alkalommal vonult át egy-egy csillag előtt.[12]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. J. Torppa et al., Shapes and rotational properties of thirty asteroids from photometric data, Icarus Vol. 164, p. 346 (2003).
  2. A. D. Storrs et al., A closer look at main belt asteroids 1: WF/PC images, Icarus Vol. 173, p. 409 (2005).
  3. G. A. Krasinsky et al., Hidden Mass in the Asteroid Belt, Icarus, Vol. 158, p. 98 (2002).
  4. PDS lightcurve data
  5. MSX Infrared minor planet survey (at PDS)
  6. L. F. Lim et al., Thermal infrared (8–13 µm) spectra of 29 asteroids: the Cornell Mid-Infrared Asteroid Spectroscopy (MIDAS) Survey, Icarus Vol. 173, p. 385 (2005).
  7. asteroid lightcurve data file (March 2001)
  8. Donald H. Menzel and Jay M. Pasachoff. A Field Guide to the Stars and Planets, 2nd edition, Boston, MA: Houghton Mifflin, 391. o. ISBN 0-395-34835-8 (1983) 
  9. M. S. Kelley and M. J. Gaffey, 9 Metis and 113 Amalthea: A Genetic Asteroid Pair, Icarus Vol. 144, p. 27 (2000).
  10. Graham, A.; New Planet, Monthly Notices of the Royal Astronomical Society, Vol. 8, No. 6 (dated April 14, 1848.!), p. 146 (signed April 29, 1848; the discovery was first announced on April 27)
  11. Graham, A.; Metis, Monthly Notices of the Royal Astronomical Society, Vol. 8, No. 7 (dated 1848. május 12.), pp. 147–150)
  12. W. M. Kissling et al., The diameter of (9) Metis from the Occultation of SAO 190531, Proceedings of the Astronomical Society of Australia Vol 9, p. 150 (1991).

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]