8 Flora

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
8 Flora 8 Flora Astronomical Symbol.svg
Felfedezése
Felfedező: J.R. Hind
Felfedezés ideje: 1847. október 18.
Kategória: kisbolygóöv (Flora-család)
Pályaadatok
Epocha: 2005. november 26. (JD 2453700,5)
Aphélium távolsága: 380,850 Gm (2,546 CsE)
Perihélium távolsága: 277,995 Gm (1,858 CsE)
Fél nagytengely: 329,422 Gm (2,202 CsE)
Pálya excentricitása: 0,1561
Orbitális periódus: 1193,549 d (3,27 a)
Átl. pályamenti sebesség: 19,95 km/s
Közepes anomália: 156,401°
Inklináció: 5,886°
Felszálló csomó hossza: 111,011°
Perihélium szöge: 285,128°
Fizikai tulajdonságok
Méret: 145×145×120 km [1][2]
Tömeg: ~3,6·1018 kg
Átlagos sűrűség: ~2,7 g/cm³[3]
Felszíni gravitáció: ~0,045 m/s²
Szökési sebesség: ~0,081 km/s
Forgási periódus: 0,5363 d (12,87 h)[4]
Albedó: 0,243 (mértani)[1]
Felszíni hőm.: ~180 K
max: 276 K (+3 °C)
Színkép típusa: S-típusú kisbolygó
Látszólagos fényesség: 7,9[5]-től 11,6-ig
Abszolút fényesség: 6,49
Látszólagos méret: 0,21" to 0,053"

A 8 Flora (a latin Flōra szóból) egy nagy, fényes kisbolygóöv-beli aszteroida. A hetedik legfényesebb kisbolygó, átlagosan 8,7-es oppozíciós magnitúdóval.[6] +7,9-es értéket is elérhet egy kedvező oppozíció során, perihéliumközelben. Ez esett meg 2007 novemberében is.

Egy 1917. március 25-ei megfigyelés során a 8 Florát összetévesztették a TU Leonis csillaggal, ami oda vezetett, hogy annak osztályozását megváltoztatták. A hiba csupán 1995-ben derült ki.[7][8]

Felfedezése és neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Florát J. R. Hind fedezte fel 1847. október 18-án. A második felfedezése az Iris után.

Nevét John Herschel javasolta, a virágok és kertek római istennője, Flora után, aki Zephürosz (a nyugati szél megszemélyesülése) felesége volt.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Supplemental IRAS Minor Planet Survey
  2. Torppa, J., et al (2003.). „Shapes and rotational properties of thirty asteroids from photometric data”. Icarus 164, 346. o.  
  3. Krasinsky, G. A., et al (2002.). „Hidden Mass in the Asteroid Belt”. Icarus 158, 98. o.  
  4. Planetary Data System Small Bodies Node, lightcurve parameters
  5. Donald H. Menzel and Jay M. Pasachoff. A Field Guide to the Stars and Planets, 2nd edition, Boston, MA: Houghton Mifflin, p. 391. o. ISBN 0-395-34835-8 (1983) 
  6. The Brightest Asteroids
  7. IAUC 6174
  8. Schmadel, L. D., Schmeer, P.; Börngen, F. (1996. 08). „TU Leonis = (8) Flora: the non-existence of a U Geminorum star”. Astron. Astrophys. 312, 496. o.