29 Amphitrite
| Felfedezése |
| Felfedező: |
Albert Marth[1] |
| Felfedezés ideje: |
1854. március 1.[1] |
| Kategória: |
S-típusú kisbolygók |
| Pályaadatok |
| Aphélium távolsága: |
2,741 CsE[1] |
| Perihélium távolsága: |
2,368 CsE[1] |
| Fél nagytengely: |
2,554 CsE[1] |
| Pálya excentricitása: |
0,073[1] |
| Orbitális periódus: |
4,08 év[1] |
| Közepes anomália: |
87,158°[1] |
| Inklináció: |
6,096°[1] |
| Felszálló csomó hossza: |
356,48°[1] |
| Perihélium szöge: |
63,208°[1] |
| Fizikai tulajdonságok |
| Átlagos átmérő: |
212,22[1] |
| Forgási periódus: |
5,39 h[1] |
| Albedó: |
0,179[1] |
| Abszolút fényesség: |
5,85 magnitúdó[1] |
A 29 Amphitrite az S-típusú kisbolygók körébe tartozik a színképe alapján. Albert Marth fedezte föl 1854. március 1-jén.
A 29 Amphitrite pályája az egyik legkörszerűbb kisbolygópálya (e=0.073). Keringési ideje 4.08 év. A pálya félnagytengelye 2.554 CsE. Az egyik legnagyobb méretű ilyen anyagú kisbolygó és csak néhány nagyobb méretű S-típusú kisbolygót ismerünk: 15 Eunomia, 3 Juno, 7 Iris és 532 Herculina. 1979-ben kísérő holdacskát fedeztek föl mellette.
Tedesco, E. F. (1979): Binary Asteroids: Evidence for Their Existence from Lightcurves. Science, 203, issue 4383, pp. 905–907.
