15 Eunomia
| Felfedezése | |
|---|---|
| Felfedező: | Annibale de Gasparis[1] |
| Felfedezés ideje: | 1851. július 29.[1] |
| Felfedezés helye: | Nápoly |
| Pályaadatok | |
| Epocha: 2010. január 4. (2455200,5 JD) |
|
| Aphélium távolsága: | 469 655 585 km (3,139 CsE)[1] |
| Perihélium távolsága: | 320 948 104 km (2,145 CsE)[1] |
| Fél nagytengely: | 395 301 844 km (2,642 CsE)[1] |
| Pálya excentricitása: | 0,188[1] |
| Orbitális periódus: | 1568,93 nap 4,3 év[1] |
| Közepes anomália: | 224,312°[1] |
| Inklináció: | 11,739°[1] |
| Felszálló csomó hossza: | 293,257°[1] |
| Perihélium szöge: | 97,824°[1] |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Átlagos átmérő: | 255,33 km[1] |
| Forgási periódus: | 6,083 h[1] |
| Albedó: | 0,209[1] |
| Abszolút fényesség: | 5,28[1] |
A 15 Eunomia kisbolygó az S-típusú színképpel rendelkező kisbolygók egyike, melyet azonban később átsoroltak a V-típusú kisbolygók közé. Annibale de Gasparis fedezte föl 1851. július 29-én.
Tartalomjegyzék |
Alakja és színképi jellemzői [szerkesztés]
Kissé megnyúlt alakú, de 357×255×212 km-es ellipszoiddal közelíthető égitest, a legnagyobb méretű S-típusú kisbolygó. Felszínét változatos ásványvilág borítja a színképi mérések alapján, melyen a szilikátok és fémes vasnikkel a két fő összetevő. A színképi jellemzők kalcium-gazdag piroxénre – egy kisebb területen, - és egy kiterjedt folton olivines anyagtakaróra utalnak (Reed et al, 1997).
Mindezek a jellemzők arra utalnak, hogy a kisbolygó egy differenciálódott égitest. Ahogy a kondritok bemutatásánál is olvashatjuk, a radioaktív hőtermelés fölmelegítette a nagyobb méretű kisbolygókat is, melyekben differenciálódás zajlott le. Az Eunomia családba tartozó pályájú kisbolygók az ütközések hatására szétesett égitest darabjai lehetnek. Az Eunomia lehet a legnagyobb központi mag az égitestből, amelyről az ütközések lehántották a kérget és a köpeny egy részét is. Vannak azonban olyan modellszámítások is, melyek szerint az ütközések során szétesett anyaégitest állt ismét össze a ma megfigyelhető kisbolygóvá.
Irodalom [szerkesztés]
- Reed, K. L.,Gaffey, M. J.; Lebofsky, L. A. (1997): Shape and Albedo Variations of Asteroid 15 Eunomia, Icarus, Vol. 125, p. 446.
- Michel, P., Benz, W., Richardson, D. C. (2001): Catastrophic disruption of pre-shattered parent bodies, Icarus, Vol. 168, p. 420.
- Bérczi Sz. (2007): A Naprendszer égitestjeinek fejlődése. A kisbolygók. Fizikai Szemle. 57/3.sz. 88-94.
- Bérczi Szaniszló, Gucsik Arnold, Hargitai Henrik, Józsa Sándor, Kereszturi Ákos, Nagy Szabolcs, Szakmány György (szerk. Bérczi Szaniszló) (2008): Kis atlasz a Naprendszerről (11): Kőzetszövetek a Naprendszerben. ELTE TTK Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport, Budapest (ISBN 978-963-284-034-5)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Modell az Eunomia alakjáról
- Orbital simulation from JPL (Java) / Ephemeris
Jegyzetek [szerkesztés]
|
||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
