15 Eunomia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
15 Eunomia
Felfedezése
Felfedező: Annibale de Gasparis[1]
Felfedezés ideje: 1851. július 29.[1]
Felfedezés helye: Nápoly
Pályaadatok
Epocha: 2010. január 4.
(2455200,5 JD)
Aphélium távolsága: 469 655 585 km
(3,139 CsE)[1]
Perihélium távolsága: 320 948 104 km
(2,145 CsE)[1]
Fél nagytengely: 395 301 844 km
(2,642 CsE)[1]
Pálya excentricitása: 0,188[1]
Orbitális periódus: 1568,93 nap
4,3 év[1]
Közepes anomália: 224,312°[1]
Inklináció: 11,739°[1]
Felszálló csomó hossza: 293,257°[1]
Perihélium szöge: 97,824°[1]
Fizikai tulajdonságok
Átlagos átmérő: 255,33 km[1]
Forgási periódus: 6,083 h[1]
Albedó: 0,209[1]
Abszolút fényesség: 5,28[1]

A 15 Eunomia kisbolygó az S-típusú színképpel rendelkező kisbolygók egyike, melyet azonban később átsoroltak a V-típusú kisbolygók közé. Annibale de Gasparis fedezte föl 1851. július 29-én.

Alakja és színképi jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kissé megnyúlt alakú, de 357×255×212 km-es ellipszoiddal közelíthető égitest, a legnagyobb méretű S-típusú kisbolygó. Felszínét változatos ásványvilág borítja a színképi mérések alapján, melyen a szilikátok és fémes vasnikkel a két fő összetevő. A színképi jellemzők kalcium-gazdag piroxénre – egy kisebb területen, - és egy kiterjedt folton olivines anyagtakaróra utalnak (Reed et al, 1997).

Mindezek a jellemzők arra utalnak, hogy a kisbolygó egy differenciálódott égitest. Ahogy a kondritok bemutatásánál is olvashatjuk, a radioaktív hőtermelés fölmelegítette a nagyobb méretű kisbolygókat is, melyekben differenciálódás zajlott le. Az Eunomia családba tartozó pályájú kisbolygók az ütközések hatására szétesett égitest darabjai lehetnek. Az Eunomia lehet a legnagyobb központi mag az égitestből, amelyről az ütközések lehántották a kérget és a köpeny egy részét is. Vannak azonban olyan modellszámítások is, melyek szerint az ütközések során szétesett anyaégitest állt ismét össze a ma megfigyelhető kisbolygóvá.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Reed, K. L.,Gaffey, M. J.; Lebofsky, L. A. (1997): Shape and Albedo Variations of Asteroid 15 Eunomia, Icarus, Vol. 125, p. 446.
  • Michel, P., Benz, W., Richardson, D. C. (2001): Catastrophic disruption of pre-shattered parent bodies, Icarus, Vol. 168, p. 420.
  • Bérczi Sz. (2007): A Naprendszer égitestjeinek fejlődése. A kisbolygók. Fizikai Szemle. 57/3.sz. 88-94.
  • Bérczi Szaniszló, Gucsik Arnold, Hargitai Henrik, Józsa Sándor, Kereszturi Ákos, Nagy Szabolcs, Szakmány György (szerk. Bérczi Szaniszló) (2008): Kis atlasz a Naprendszerről (11): Kőzetszövetek a Naprendszerben. ELTE TTK Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport, Budapest (ISBN 978-963-284-034-5)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l m n o JPL Small-Body Database Browser. (Hozzáférés: 2010. január 9.)