3427 Szentmártoni

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
3427 Szentmártoni
Felfedezése
Felfedező: Kulin György
Felfedezés ideje: 1938. január 6.
Felfedezés helye: Budapest
Ideiglenes nevek: 1938 AD, 1933 UO1,
1957 QJ, 1964 TN,
1971 TB2, 1980 FE12,
1981 SO3[1]
Kategória: Kisbolygóöv
Pályaadatok
Epocha: 2009. június 18.
Aphélium távolsága: 2,5871715 CsE[1]
Perihélium távolsága: 1,9743245 CsE[1]
Fél nagytengely: 2,280748 CsE[1]
Pálya excentricitása: 0,1343522[1]
Orbitális periódus: 1258,0977373 nap
(3,44 év)[1]
Közepes anomália: 343,47774°[1]
Inklináció: 2,60135°[1]
Felszálló csomó hossza: 310,18104°[1]
Perihélium szöge: 76,02982°[1]
Fizikai tulajdonságok
Abszolút fényesség: 13,6 M[1]

A 3427 Szentmártoni (ideiglenes nevén 1938 AD) a Naprendszer kisbolygóövében keringő kisbolygó, melyet 1938. január 6-án fedezett fel Kulin György a Svábhegyi Csillagvizsgálóban.

Kulin György az 1333 Cevenola észlelése közben akadt az új égitest nyomára, majd február 27-éig további 9 felvételen sikerült rögzítenie. Az 1980-as évek elejéig csak hat alkalommal figyelték meg. Később kiderült, hogy már 1933-ban is lefotózták Heidelbergben, de csak egy éjszakán. 1994-ben nevezték el Szentmártoni Béla amatőrcsillagászról.[2]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j k A 3427 Szentmártoni kisbolygó a NASA JPL Kisbolygó Adattárában (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 17.)
  2. Sárneczky Krisztián: Sváb-hegyi kisbolygók, szerk.: Keszthelyiné Sragner Márta: Az égbolt mindenkié. Budapest: Magyar Csillagászati Egyesület, 2005, 55. o. ISBN 963-218-243-X.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]