Kulin György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kulin György
Kulin György cropped retouched.jpg
Kulin György 1978-ban
Született 1905. január 28.
 Osztrák–Magyar Monarchia
Nagyszalonta
Elhunyt 1989. április 22. (84 évesen)
 Magyarország
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása csillagász
Fontosabb munkái A távcső világa
Színes Világegyetem
Mit mondanak a csillagok?
Az ellentmondások bolygója

Kulin György (Nagyszalonta, 1905. január 28.Budapest, 1989. április 22.) magyar csillagász, számos kisbolygó és egy üstökös felfedezője, a csillagászat fáradhatatlan népszerűsítője; talán túlzás nélkül tekinthető a magyar amatőrcsillagászat atyjának.

Többek között a Magyar Csillagászati Egyesület (MCSE), ennek megszüntetése után a Csillagászat Baráti Köre (CSBK) alapítója, a budapesti Uránia Bemutató Csillagvizsgáló és a Csillagok Világa folyóirat létrehozója. Az MCSE első elnöke (1946–1949); a CSBK ügyintéző elnöke (1964–1968), majd elnöke (1968–1976) és végül örökös, tiszteletbeli elnöke (1976–1989); az Uránia igazgatója (1947–1949, 1954–1975); a Magyar Asztronautikai Társaság jogelőd szervezetének, a TTIT Asztronautikai Bizottságának első elnöke (1956–1959).

Eredetileg nem csillagász-pályára készült, már harmincéves is elmúlt, amikor életében először nagyobb távcső közelébe került. Ekkor lenyűgözték az égbolt előtte feltáruló csodái, de sajnálattal gondolt arra, hogy Galilei után több száz évvel az emberek többsége még annyit sem látott az égből, mint az olasz természettudós. Ezért arra törekedett, hogy mindenkinek megadja a Galilei-élményt: „Az iskolából kikerülő minden fiatal legalább annyit lásson a távcsövön át az égboltból, amennyit Galilei látott.”

Példaképének a világformáló Galileit és a francia csillagászatnépszerűsítő Flammariont tartotta.

A szellemi munkán kívül sok ezer távcsőtükröt csiszolt, valószínűleg ebben világrekorder lenne. Másokat is tanított a távcsőtükör-csiszolásra, próbált olcsón optikákat szerezni, hogy házilag is sok ember készíthessen távcsövet.

Nevét az égbolton az általa felfedezett 3019 Kulin kisbolygó és a WhippleBernasconi–Kulin (1942a) üstökös viseli.


Kulin nyurga, diákos, lobogóhajú, kavallière-nyakkendős férfiú, költő és bohém, mint általában a csillagászok, éjjeli pincérek, utcai kurvák, s más művészei a csillagos napszaknak. Izig-vérig spiritualista, nem is lehet más, lévén korszerű matematikus és asztrofizikus.

Kodolányi János levele Várkonyi Nándorhoz, 1949. április 21.

Fiatalkora, tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bihar vármegyei Nagyszalontán született, Kulin Vilmos és Tóth Julianna negyedik gyermekeként. Édesapja művelt, olvasott ember volt, hatalmas könyvtárral rendelkezett. Gazdag, de később elszegényedett nemesi családból származott. Csizmadiainasként került Nagyváradra, onnan szocialista tevékenysége miatt kitiltották, így telepedett le Nagyszalontán, ahol cipőüzemet hozott létre.

Az égbolt öt éves korában gyakorolta Kulin Györgyre az első nagy hatást: 1910 tavaszán a Föld közelében haladt el a Halley-üstökös, melyet Nagyszalonta egén is lehetett észlelni. Viszont ahelyett, hogy az esemény felkeltette volna érdeklődését a csillagászat iránt, az ekkori baljós előjelzések, a világvég-hangulat megrémisztette a kisgyermeket. Esténként, ha derült volt az idő, félt kimenni a szabad ég alá, és édesanyját is azzal vigasztalta, hogy ha majd felnő, ő lelövi a gonosz csillagokat.

20. századi magyar sors: Kulin a román hadsereg egyenruhájában

1919 áprilisának végén a román hadsereg bevonult Nagyszalontára, s 1920. június 4-én Erdéllyel együtt Kulin György szülővárosa is a Román Királysághoz került.

Kulin középiskolai tanulmányait szülővárosa főgimnáziumában végezte, 1922-ben érettségizett. Mindig szerette a focit, már középiskolás korában futballozott a Nagyszalontai Sport Club színeiben, balszélsőt és balösszekötőt játszott.

Blahó Magdolna és Kulin György esküvője

Még 1922 őszében Budapestre ment tanulni, közgazdásznak. Az akkori rendezetlen állapotoknak köszönhetően, a román megszállás ellenére a tanulni vágyókat nyugodtan átengedték a határon. Bár elmondása szerint, mivel a Román Királyságban uralkodó banktőkével nem tudták felvenni a versenyt, mindenük odaveszett, pénz nélkül jött Budapestre. Úgy tartotta el magát, hogy tanítványokat vállalt. Otthon azonban szükség volt rá, így négy félév elvégzése után mégis otthagyta az egyetemet, és a következő két évet szülővárosában töltötte, apja gyárában dolgozott könyvelőként, majd behívót kapott a román hadseregtől, egy éven át volt katona. Szalontai csapatával megnyerték a hadsereg labdarúgó bajnokságát, így jutalmul katonai szolgálatát a szülővárosában állomásozó zászlóaljnál tölthette.

1927-ben ismét Budapestre ment, beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem (ma Eötvös Loránd Tudományegyetem) matematika-fizika szakára. Egyetemi évei alatt, 1930-ban jelent meg első cikke nyomtatásban, a Diákvilágban. Tanári diplomáját 1932-ben szerezte, azonban a nagy gazdasági világválság miatt nem kapott állást. A Keresztény Diákszövetséghez került, melynek főtitkára lett, szerény jövedelmet kapott.

1933-ban kötött házasságot Blahó Magdolna tanárnővel. Összesen négy gyermekük született: a következő évben az első, Magdolna, aztán Enikő 1936-ban, György 1944-ben és Eszter 1949-ben.

Csillagászati észlelései, felfedezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1935 körül

1935-ben került a Konkoly-alapítványú Svábhegyi Csillagvizsgálóba, állástalan diplomásként. Kezdetben díjtalan gyakornokként, majd csekély fizetésért asszisztensként dolgozott. Eleinte adminisztratív, könyvelési munkát látott el, majd a pontosidő-szolgálatot (minden nap pontosidő-jelet kellett vennie és az intézetben található órákat ehhez igazítania).

Csak az év végén bízták meg változócsillagok észlelésével. Már harmincéves is jócskán elmúlt, amikor ez után végre sor kerülhetett arra, hogy életében először nagyobb, 60 cm-es tükrös távcsőbe nézzen. Az volt a feladata, hogy a kisbolygók évkönyvekben megadott, előre számított pozícióit hasonlítsa össze az észleltekkel, és a kettő különbségét közölje a berlini intézettel. Ekkor készítette első felvételeit, főleg az akkoriban ismert, de kevésbé követett kisbolygókat fényképezte, valamint belemélyedt a kisbolygók pályaszámításába is. Minden derült éjszakát a csillagvizsgáló kupolájában töltött.

1936 júniusában jelent meg első természettudományos cikke a Búvárban, s ugyanebben az évben fedezett fel először kisbolygót, még közösen Abaházi Richárddal. Az 1936 QG-t egy hónapon keresztül észlelték, később mások újra felfedezték és elnevezték, ma a 2882 Tedesco nevet viseli.

Egymaga első kisbolygóját október 13-án fedezte fel. Ideiglenes neve 1936 TG volt, 1979-ben 2242 Balatonra keresztelték. December 11-én történt az első olyan kisbolygó-felfedezése, amely sorszámot kapott, és amelyet Kulin György nevezhetett el. Szülővárosa tiszteletére az 1436 Salonta nevet adta az égitestnek.

Az 1938. január 22-én felfedezett 2058 Róka kisbolygó (a kép közepén mozgó pont)

Doktori címét csillagászatból 1939-ben szerezte meg. Doktori disszertációjának címe „A Gauss- és Väisälä-módszer kritikai összehasonlítása. Új eljárások a bolygó földtávolságának meghatározására” volt, vagyis részben pályaszámítási témával foglalkozott.

1940. január 6/7-e éjjel lefényképezett a 60 cm-es távcsővel egy új égitestet, amit először kisbolygóként katalogizáltak, 1940 AB jellel. Január 12/13-ától inkább üstökösszerűnek tűnt, így február 23-ától Kulin (1940a) üstökösként szerepelt több évtizeden át. A korabeli lapok is üstökösként említették és ünnepelték. Az 1980-as években sorolták vissza a kisbolygók közé, 10 258-as sorszámmal.

Munka közben, a svábhegyi 60 cm-es tükrös távcső mellett (1940)

A kisbolygók, az üstökösök rendszeres fényképezése mellett fényes gömbhalmazokról is sok felvételt készített, 1940-ben az M56 gömbhalmazban három új változócsillagot fedezett fel.

1942. február 12/13-án kisbolygók fényképezése közben történt Kulin első tényleges (akkoriban még a másodiknak hitt) üstökös-felfedezése. Mivel már egy amerikai és egy olasz csillagász is felfedezte, a Whipple-Bernasconi-Kulin (1942a) nevet kapta. Az üstököst április 17-éig észlelték. Nagyon elnyújtott ellipszispályán mozog, 170 000 év múlva lesz újra a Föld közelében.[j 1] Ez évben intézeti tanárrá léptették elő.

Utolsó alkalommal (nyolcvannegyedszer) 1943. március 9-én fedezett fel kisbolygót, az 1943 EA1-et, melynek a későbbi észlelések és számítások után 1809 Prometheus lett a neve. Ezután a háború miatt a svábhegyi csillagászati műszereket leszerelték, a kutatást nem folytathatta.

A Svábhegyi Csillagvizsgálóban töltött évek alatt Kulin György számára valóságos szenvedéllyé vált a kisbolygók keresése, a beszámolók szerint 1936 és 1943 között 2229 felvételt készített kisbolygók észlelése céljából. Élete során összesen 84 kisbolygót fedezett fel és egy üstököst. Néhányról később kiderült, hogy mások már korábban felfedezték, vagy nem tudott elegendő észlelést és adatot gyűjteni ahhoz, hogy a következő években is megtalálhatóak legyenek. Végül a Smithsonian Asztrofizikai Obszervatóriumban, az amerikai Cambridge-ben található Kisbolygó Központ (Minor Planet Center) 21 kisbolygó felfedezőjeként ismeri el Kulin Györgyöt. Tizenhárom azoknak a száma, melyeket ő keresztelhetett el (pályájukat is kiszámította, ezen számítások jónak bizonyultak, vagyis az újra megjelenéskor is meg lehetett őket találni). Ezek többségében magyar vonatkozású nevek: Salonta, Pannonia, Konkolya, Hunnia, Mátra, Detre, Izsák, Gothard, Ortutay, Róka stb.

Kulin, a tudománynépszerűsítő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdetek: Műkedvelő Csillagászati Alosztály (1943–1945)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mielőtt a Svábhegyi Csillagvizsgálóban dolgozott volna, soha, még közepes nagyságú távcsővel sem látta az eget. Megdöbbentő volt számára, amikor először megpillantotta a Szaturnuszt és az égbolt más csodáit. Elgondolkodtatta, hogy Galilei óta már több száz év telt el, de az emberiség nagy részének fogalma sem volt arról, mi van az égbolton fölöttünk. A kupolában töltött éjszakák csendjében határozta el, életét teszi arra, hogy mindenki részesülhessen az égbolt adta örömökből. Itt fogant meg benne először egy csillagászati egyesület létrehozásának gondolata.

A Csillagok Világa első számának borítója

A távcső világa című kétkötetes nagy műve még 1941 decemberében jelent meg először, 672 oldalon, Haeffner Tivadar közreműködésével, a Királyi Magyar Természettudományi Társulat kiadásában, a társulat százéves fennállásának alkalmából. A könyv minden olyan információt tartalmazott, amire egy amatőrcsillagásznak szüksége lehetett: a leíró csillagászaton kívül megfigyelési módszerekkel, tükörcsiszolással és távcsőépítéssel is foglalkozott. Kulin fő törekvése itt is az volt, hogy bemutassa, hogyan lehet házilag távcsövet készíteni, hogy minél több ember kezébe távcsövet adjon, minél többen részesüljenek a Galilei-féle örömökben.

1943. november 10-én a Királyi Magyar Természettudományi Társulat Csillagászati Szakosztályán belül elfogadtatta a Műkedvelő Csillagászati Alosztály megalakítását. Az új szervezet „nem csupán azok egyesülése kíván lenni, akiknek már bizonyos előképzettségük és távcsövük van, hanem mindazoké, akikben érdeklődés él a csillagászat iránt. Arra törekszünk, hogy mindenki számára hozzáférhetővé és érthetővé tegyük a csillagvilág szépségeit. Szolgálatára óhajtunk állni éppen úgy azoknak, akik az égbolt puszta szemlélésében találnak gyönyörűséget, mint azoknak, akik a tudomány számára is hasznos megfigyeléseket kívánnak végezni.” – írta a szervezésre felkért Kulin György.[1]

A „Felhívás a csillagászat barátaihoz” című írása 1944 januárjában jelent meg, ezt a Természettudományi Közlöny első számához csatolva küldték szét.

A Műkedvelő Csillagászati Alosztály első szervezett előadását 1944. február 9-én tartották Budapesten, mintegy 200 fővel. Szeptemberre a taglétszám már 800 főre emelkedett.

1944. február 26-án megindította a Csillagok Világa csillagászati folyóiratot, melynek ő lett a felelős szerkesztője. A lapot évente hatszor, 1944-ben négyszer tervezték kiadni, azonban a háború miatt csak három száma jelenhetett meg, az utolsó októberben.

Egy budapesti planetárium létrehozásán munkálkodva, 1944 júniusában a németországi Jénában két héten át tárgyalásokat folytatott egy Zeiss planetáriumi vetítőműszer megvételéről. A megrendelt műszer 15 ládába csomagolva Magyarországra ért, de a háborús idők miatt nyoma veszett. Akárcsak a vetítőműszert, a Csillagászati Alosztályt is elvitte a háború, elölről kellett kezdeni az építkezést.

A Magyar Csillagászati Egyesület történetének első szakasza (1946–1949)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Létrehozta a Magyar Csillagászati Egyesületet, mely 1946. november 11-én tartotta alakuló közgyűlését a budapesti Hitelbank dísztermében, 403 fővel. Kulin Györgyöt választották ügyvezető elnökké, Deák András ügyvédet pedig az egyesület elnökévé. Deák András, a Ganz Rt. igazgatójaként, kapcsolatban állt több vállalattal, bankkal és ezeken keresztül szerezte be az alapító tőkét. Hamarosan országszerte kezdtek alakulni az MCSE helyi csoportjai.

Kulin György megfelelő épület kereséséhez kezdett egy MCSE-központ és bemutató csillagvizsgáló számára. Sokáig járta a főváros budai részét, míg ráakadt a Gellért-hegy oldalában, a Sánc utcában álló romos villára, melynek gazdája a világháborús bombázások alatt halt meg, az épületet végrendeletében az Orvostudományi Egyetemre hagyta. Kulin 1947 elején felkereste az akkori kulturális minisztert, Ortutay Gyulát, akivel jó barátok voltak, még a Keresztény Diákszövetségben ismerkedtek meg. Ő az egyesületnek adományozta az épületet, sőt, vállalta a helyreállítást is, valamint a második szint kiépítését. Így ebben a Sánc utcai épületben rendezte be az MCSE központját, létrehozta a budapesti Uránia Bemutató Csillagvizsgálót. A csillagda nevét az 1815 és 1849 között működött Uraniae kétkupolás egyetemi csillagvizsgálóról kapta, mely a mai Citadella területén állt annak idején, és a korabeli kulturális élet egyik gócpontja volt.

A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Kulin Györgyöt nevezte ki az Uránia vezetőjének, áthelyezve állását az Urániába a Szabadsághegyi Csillagvizsgálóból. Távcsöveket és felszerelést is onnan kaptak. A felújított és berendezett Uránia Bemutató Csillagvizsgáló ünnepélyes felavatására 1947. szeptember 22-én került sor, 300 fő részvételével.

Az Urániában minden nap előadásokat és bemutatókat tartottak, melyeket fizetés nélküli társadalmi munkatársak vezettek, az Urániának egyetlen fizetéses alkalmazottja sem volt. Az esti bemutatásokon kívül előadássorozatok, klubestek és úgynevezett művészestek szerepeltek a csillagdai programban, ezeken többek között Illyés Gyula, Medgyesi Ferenc, Kodolányi János, Szabó Lőrinc, Vavrinecz Béla is megfordult.

1947 elején ismét Csillagok Világa címen indított folyóiratot. Az új Csillagok Világa 1947-ben évkönyvként, 1948-ban öt, 1949-ben két folyóirat-számmal jelent meg.

Az MCSE taglétszáma két és fél év alatt 2200-ra dagadt. Ám az erősödő önkényuralom semmilyen magánkezdeményezést nem tűrt meg, vagy csakis szigorúan ellenőrzött keretek között. Így 1949. április 9-én az önálló Magyar Csillagászati Egyesületet beolvasztották a Királyi Magyar Természettudományi Társulat jogutódja, a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat (TTIT) Csillagászati Szakosztályába, melynek főtitkára Mariska Zoltán volt, kinek régóta szúrta a szemét az egyesület térhódítása. A Csillagok Világát megszüntették, Kulin Györgyöt leminősítették az Uránia gondnokává. Sok magánkézben lévő távcsövet elkoboztak tulajdonosuktól, mert abban az idealizmus terjesztésének eszközét látták.

Az egyesület beolvasztása után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamarosan Kulin személyét is támadás érte. Hiába szentelt több oldalt A Csillagok Világában az asztrológia bírálatának, hiába hozták létre a csillagászati egyesületben az asztrológiakritikai szakosztály, akadt, aki mindenhol azt terjesztette róla, hogy asztrológiával foglalkozik. Ez jó adunak bizonyult ellene, s 1949 szeptemberében koholt vádakkal (idealista világnézet és asztrológia) eltávolították állásából és az Urániából. Kizárták a TTIT-ből, sőt Budapest területén sem kaphatott állást. Feleségét, aki szintén a csillagvizsgálóban dolgozott, vele együtt elbocsátották. 1950 és 1953 között semmilyen publikációja nem jelenhetett meg.

A Könyves Kálmán Gimnázium épülete 2001-ben, tetején a csillagvizsgáló kupolájával

1950 januárjában Újpesten szerzett óraadói tanári állást a Könyves Kálmán Gimnáziumban. 3-4 évig tanított az iskolában, eközben itt is csillagászati szakkört szervezett. Elsajátította a tükörcsiszolás gyakorlati fogásait: inasként egy kisiparoshoz szegődött, akitől kitanulta az üveg optikai megmunkálását. Orgoványi János, akinek felesége is ebbe az iskolába járt esti tagozaton, a diákok segítségével kupolás csillagvizsgálót épített az épület tetejére, ebbe a 25 cm-es távcsőtükröt Kulin maga csiszolta.

1953 őszén Budapesten a Műegyetem Elektronikus Tanszékén kapott asszisztensi állást. Majd a következő évben mégis úgy találták, hogy szükség van rá, és 1954. szeptember 1-jén visszakerült az Uránia Bemutató Csillagvizsgáló élére. Azonnal létrehozta az Uránia mechanikai és optikai műhelyét, ahol a szűkös környezetben megindult a kisebb-nagyobb távcsövek készítése.

1954. október 25-én reggel 6 órakor egy nagy fényű, látványos, országszerte látott tűzgömb haladt el hazánk felett. Felhívást tett közzé, és adatgyűjtést szervezett a tűzgömböt látók között. Hamarosan mintegy 1600 levél érkezett be a budapesti Urániába. Sok helyszínre saját maga is elutazott, hogy a szemtanúkat kikérdezze, észlelésüket pontosítsa.

1956 februárjában háromnapos tükörcsiszoló tanfolyamot vezetett Miskolcon, az ottani Uránia Csillagvizsgáló ifjúsági szakkörének 22 tagja készített távcsőtükröt. Később sok hasonló tanfolyamra került sor az ország különböző pontjain.

A TTIT Csillagászati Alosztályán belül megalakult az Asztronautikai Bizottság, alakuló gyűlését 1956. május 26-án tartották a Kossuth Klubban, 22 alapító taggal. A szervezet elnökévé Kulin Györgyöt választották, titkárai Almár Iván és Sinka József voltak. Kulin 1959-ig töltötte be ezt a tisztséget, ekkor feloszlott a bizottság. Hamarosan újraalakult a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége kötelékében, Központi Asztronautikai Szakosztály néven.[2]

1956-ban harmadszor is megindította a Csillagok Világa csillagászati folyóiratot. A negyedévesnek tervezett lapnak csak három száma jelenhetett meg. A harmadik is csak a következő év májusában jutott el az olvasókhoz.

1958-ban megjelent A távcső világa című könyvének második, átdolgozott kiadása a Gondolat Kiadónál. Kulin György munkáját társszerzőként Zerinváry Szilárd segítette. Zerinváry 1958. január 1-jei halála miatt néhány kisebb fejezetet Bartha Lajos, Gauser Károly, Hernádi Károly, Orgoványi János, Róka Gedeon és Sinka József írt meg.

Az 1958-ban TTIT-ről Tudományos Ismeretterjesztő Társulattá (TIT) átnevezett szervezet[3] 1959 elején új csillagászati ismeretterjesztő lapot indított, A Csillagos Ég címmel. A lap bevezető cikkét Kulin György írta, „A csillagászat magyar amatőrjeihez” címmel. „Hosszú szünet után újra útjára indul egy csillagászati kiadvány, azzal a céllal, hogy a hazai érdeklődőkkel felvegye a kapcsolatot.” – állt benne.[4] A lap évente négyszer jelent meg, a budapesti csillagászati szakosztály tagjaiból alakított szerkesztőbizottság szerkesztette. Nyilván Kulin György is, bár csak a lap 6. évfolyamában írták ki a nevét.

Kulin György 1960 körül

Az 1961. február 15-ei napfogyatkozás megfigyelése céljából a Magyar Tudományos Akadémia expedíciót szervezett Bulgáriába, mivel hazánk területén a fogyatkozás mértéke csak mintegy 96%-os volt. A tízfős expedícióban Kulin György is részt vett. Két helyszínen, Lipnikben és Szilisztra városi kertészetében építettek ki megfigyelő állomásokat. A megfigyelés sikeressége az időjárástól függött, és nem sok jóval biztatott a napokig borult ég, sőt a február 14-ei hóesés sem. Végül szerencsére a napfogyatkozáskor Szilisztrában teljesen derült volt az idő, Lipnikben pedig csak vékony felhők takarták el a napot, így sikerrel tudták fényképezni a napfogyatkozást. Más nemzetek (német, bolgár) csillagászai nem voltak ennyire szerencsések, így a magyar expedíció járt a legnagyobb eredménnyel.

1961. október 17-én Kulint a TIT Országos Elnöksége az Élet és Tudomány szerkesztőbizottsági tagjává választotta.

1962. január 16-án megkezdte működését Budapest első planetáriuma, a Vidám Parkban, az egykori panoptikum épületében, a budapesti Ipari Vásáron előző évben bemutatott Zeiss egy-csillaggömbös MEDIUM típusú ZKP–1 jelű vetítőműszerével. Kulin György közbenjárásának köszönhető, hogy a főváros megvásárolta a műszert, azonban hosszas tárgyalások után sem sikerült a kisplanetáriumot a csillagászati ismeretterjesztésre alkalmasabb helyszínre elhelyeztetnie. Ezért ő maga nem, hanem általa megbízott munkatársak tartottak itt előadásokat 1962 és 1968 között.

A Csillagászat Baráti Köre (1963–1989)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Darázs Endre költő és Kulin György szervezésében 1963. szeptember 2223-án Szentendrén került sor Magyarország Amatőrcsillagászainak I. Országos Találkozójára, 102-en vettek részt az eseményen. Az MCSE helyén tátongó űr betöltésére itt készítették elő egy újabb, önálló csillagászati egyesület, a Csillagászat Baráti Köre megalakulását.

Szigetszentmiklósi iskolai szakkörösök a Kulin által elterjesztett Galilei-távcsöveikkel (1970 körül)
Kulin György távcsőtükröt vizsgál (1970 körül)

1964. augusztus 1315-én Miskolcon került megrendezésre a Magyar Amatőrcsillagászok II. Országos Találkozója. A megnyitón mintegy 150 fő előtt Kulin György javaslatot tett a Magyar Amatőrcsillagászok Baráti Körének megalakítására. Az élénk vita és előadások után azt másnap megalakították. Elnöke Detre László, ügyvezető elnöke Kulin György lett, titkára: Bartha Lajos, vezetőségi tagok: Almár Iván, Elek Árpád, Szitter Béla, Tokody Lajos, Róka Gedeon.

1965. augusztus 68-án tartották Győrött a Csillagászat Baráti Köre III. Országos Találkozóját, a mozgalom itt kapta véglegesen a Csillagászat Baráti Köre nevet.

1966 márciusában indult útjára a Föld és Ég folyóirat, hosszú idő óta az első országos terjesztésű, legalább részben csillagászati lap. Szerkesztőbizottsági tagja, cikkírója lett Kulin, a távcsőépítési témájú „Baráti köreink” című rendszeres rovatot ő állította össze, névtelenül. A kéthavi lapban a csillagászati és űrkutatási hírek csak a terjedelem felét tölthették ki, azonban így is nagy szerepe volt a mozgalom összefogásában. A CSBK-nak tagdíja nem volt, de a Föld és Ég előfizetési feladóvevénye a tagsági igazolvány érvényességét jelentette.

1969 nyarán a Magyar Televízió filmet készített a Kulin által javasolt hazai távcsőépítő amatőrcsillagászokról, akiket otthonukban kerestek fel. Ezt a kétrészes, egyenként 25 perces filmet Hobbym: a csillagos ég címmel mutatták be 1969. november 14-én és december 12-én. A film sokat segített a CSBK népszerűsítésében, tagságának bővítésében. Többek között ennek is köszönhető, hogy 1975-ig minden esztendőben 1000-1500 új taggal gyarapodott a mozgalom. A film vetítésekor 2600 tagja volt a CSBK-nak, 1975-ben 14 000.

1969. október 22-én felavatták a Csepel Művek Munkásotthona tetején lévő bemutató csillagvizsgálót. Ide került az ország akkori legnagyobb amatőrtávcsöve. Az 50 cm-es tükröt Kulin szintén saját maga csiszolta.

Kulini ars poetica (1973)

Kulin György erőfeszítései egy nagyplanetáriumi vetítő beszerzésére már az 1960-as évek második felében sikerrel jártak: az új két csillaggömbös Zeiss UNIVERSAL-VI-os planetáriumi vetítőműszert 1966-ban rendelték meg, és 1969-ben meg is érkezett Budapestre. Azonban nagyon sokáig nem lépett előre a budapesti bemutató létrehozásának ügye, ugyanis óriási viták folytak az építkezés helyszínéről. Kulin az Uránia közelében a Gellért-hegy oldalát szemelte ki helyszínül, azonban ide nem volt megszerezhető az építési engedély. Végül 1971. szeptember 1-jén hozott a főváros arról döntést, hogy Budapest új planetáriumának végleges helyszíne a pesti oldalon, a Népligetben lesz és nem a Kulin György által javasolt budai részen. Az 197273-ban elkészült tervek alapján 1974 októberében kezdődött meg a terep-előkészítés.

1973-ban SZOT-díjjal jutalmazták. 1975. május 28-án történt a Budapesti Planetárium alapkövének ünnepélyes letétele a Népligetben. Ortutay Gyula, Vonsik Gyula és Osztrovszki György tette le az alapkövet és írta alá az Alapító Okmányt. Az alapkőletételi ceremónián részt vett Kulin György is. Az épületet a 400 főt befogadó kupolateremmel 1977. augusztus 17-én adták át, első csillagászati műsorát augusztus 20-án tekinthette meg a nagyközönség.

1975 júliusának elején jelent meg, immár harmadik változatában, Kulin György és Róka Gedeon szerkesztésében A távcső világa, mely 14 fejezetének Kulin volt a szerzője.

Kulin György a Nők Lapjának ad interjút (1978)

1975. július 15-én nyugdíjazták. Ám ezután is bejárt nyugdíjas tanácsadóként az Uránia Bemutató Csillagvizsgálóba tükröket csiszolni 1982-ig. Annak ellenére, hogy a csiszolás és polírozás még gépek alkalmazása esetén is megerőltető fizikai munka, Kulin több mint három évtizeden át ezzel foglalkozott minden szabadidejében. Becslések szerint 3000 távcsőtükröt csiszolt meg élete során, ennyit korábban még soha senki (addig William Herschelt, az Uránusz felfedezőjét tartották számon „rekorderként”, ő körülbelül 400 fémtükröt készített).

Egyik legkedvesebb kirándulóhelyén, a Bihar-hegységi Boga-patak völgyében (1980)

1976-ban a TIT-központ ismét beavatkozott a csillagászati egyesület ügyeibe: a Csillagászat Baráti Köre országos tagnyilvántartása helyett a TIT megyékre osztotta szét ezt a feladatot, tagrevíziót, tagkönyvcserét végeztek, Kulin György ellenvetései ellenére. A tagrevízió oka az volt, hogy szerintük nem volt a CSBK-nak 14 000 tagja, azt is felvetették, hogy csak az aktív tagokat tartsák nyilván (akik előfizetnek a Föld és Égre, eljárnak előadásokra és rendezvényekre, bemutatókat tartanak). Kulin ezt ellenezte, a francia példát akarta követni, a Flammarion által több mint száz évvel korábban alapított egyesületnél az alapítás óta nyilvántartják az összes tagot. Az intézkedések eredménye az lett, hogy a korábbi tagok közül csak 2200-an[j 2] váltottak új tagsági igazolványt, a Föld és Ég előfizetőivel együtt 4100 lett a korábbi 14 000 főből. „Sikerült „bebizonyítani”, hogy Kulinnak nincs 14 ezer embere.”[5] Később, Ponori Thewrewk Aurél igazgatósága alatt, 1981-ig ez a szám ismét 8000-re nőtt.

Kulin György 1964 és 1968 között volt ügyvezető elnöke a CSBK-nak, 1968 után elnöke, azonban a decentralizálással együtt az elnöki posztból is el akarták tüntetni. Ennek elkerülése végett a mozgalom vezetősége úgy módosította az alapszabályt, hogy legyen örökös tiszteletbeli elnöki poszt is. Így 1976. augusztus 68-án Veszprémben, a Csillagászat Baráti Köre IX. Országos Találkozóján Kulin Györgyöt a Csillagászat Baráti Köre örökös elnökévé választották, s ezt be is töltötte egészen a CSBK megszűnéséig.

1980-ban megjelent az 1975-ös A távcső világa újabb, kissé bővített változata. 1986 elején Kulin György ismét láthatta, amint a 76 éves keringési idejű Halley-üstökös a Föld közelében jár. Így azon kevés emberek közé tartozik, akik életükben kétszer is találkoztak az elvonuló Halley-üstökössel.

A Magyar Csillagászati Egyesület újraalakulása (1989)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulin György temetése

1989. február 19-én újjáalakult a Magyar Csillagászati Egyesület, a budapesti I. kerületi Tanács Művelődési Házának nagytermében. Kulin György számára hatalmas ajándék volt, hogy megélhette ezt a pillanatot, hogy részt vehetett a közgyűlésen. Beszédet mondott a 120 részvevő előtt - ez volt életének utolsó nyilvános szereplése. Az egyesület tiszteletbeli tagjává választotta, ő kapta az 1. számú tagsági könyvet.

Ezt követően az 1989. augusztus 1720-án Salgótarjánban megtartott Magyar Amatőr Csillagvizsgálók I. Országos Találkozója részeként, augusztus 19-én a Csillagászat Baráti Köre rendkívüli találkozóján ért véget a szervezet működése.

Kulin György 1989. április 22-én halt meg Budapesten. Hamvainak temetésére május 19-én került sor, a Farkasréti temetőben.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A felújított Kulin-ház
Szobra Szalontán

Szülővárosában, Nagyszalontán 1991. április 27-én egykori lakóházának falára kétnyelvű emléktáblát helyeztek el. Azóta az önkormányzat, valamint a határon inneni és azon túli amatőrcsillagászok közös erejéből sikerült a romos épület homlokzatát is felújíttatni, valamint az utca a Kulin utca elnevezést kapta.

1991. október 26-án a TIT gyulai csillagdájának a Kulin György Bemutató Csillagvizsgáló nevet adományozták.

Az I. Kulin György Csillagászati Emlékversenyt 1993. július 2. és 4. között rendezték meg Székesfehérváron, később Kulin György Országos Csillagászati Vetélkedőre változtatták a nevét.

1996. június 20-án 92 oldalas emlékfüzet jelent meg Kulin György munkássága és a magyarországi amatőrcsillagászati mozgalom címmel. Ebben 319 írásának adatait sorolták fel.

2001. június 9-én az emlékkonferenciát követően Nagyszalontán a főtéri református templom mellett felavatták Kulin György mellszobrát. A bronzszobor Domonkos Béla munkája.

2001. szeptember 2-án az újpesti Könyves Kálmán Gimnázium falára, a valamikor ott tanító Kulin György tiszteletére emléktábla került. Novemberben az iskola kupolás csillagvizsgálója felvette a Kulin György Bemutató Csillagvizsgáló nevet.

2001-ben az MCSE és a TIT Kulin György-emlékérmet alapított, 2002. január 29-én adták át az elsőt ünnepélyesen Ponori Thewrewk Aurélnak. Azóta évente ítélik oda a legkiválóbb munkát végző magyar csillagászat-népszerűsítőnek vagy amatőrcsillagásznak.

Részlet a Polaris Csillagvizsgálóban megnyílt kiállításból: az 1970-es évek tipikus Newton-távcsöve

Kulin György születésének 100. évfordulója alkalmából a Magyar Csillagászati Egyesület Kulin-emlékévvé nyilvánította a 2005. esztendőt. Az emlékév részét képezte az MCSE és a TIT által szervezett január 31-ei emlékülés is. 2005. január 28-án elindult a Kulin-honlap;[j 3] az MCSE lapjának, a Meteornak a januári száma Kulinnal foglalkozott; a 2005-ös csillagászati évkönyvben is jelent meg róla írás; továbbá két kiadvány látott napvilágot az emlékév kapcsán: Az MCSE 1946–49 közötti története, valamint Az égbolt mindenkié. Ezenkívül a Kulin-emlékversenyen, a kisbolygó- és üstökös-kutatók találkozóján, és a helyi csoportok megemlékezésein igyekeztek emléket állítani a magyar csillagásznak.

Az MCSE megalakulásának hatvanadik évfordulója alkalmából, az óbudai Polaris Csillagvizsgáló földszinti helyiségében 2006. november 14-én megnyílt az egyesület történetét és Kulin munkásságát bemutató tárlat.[6][7]

A Polaris Csillagvizsgálóban 2008 februárja és júniusa között megrendezett előadássorozat a Kulin György Csillagászati Szabadegyetem nevet kapta. A tizenkilenc előadáson bemutatták Kulin korának és napjainknak a legfontosabb csillagászati eredményeit, valamint az egyesület alapítójára emlékeztek. A csillagvizsgálóban a keddenként megrendezésre kerülő előadássorozatot a napjainkig Kulin György Csillagászati Szabadegyetemnek nevezik.[8]

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulin György sírja Budapesten, a Farkasréti temetőben (60/8-1-630)

Élete során számos tudományos írása jelent meg mind folyóiratokban, mind önálló kötet formájában. Ezek közül talán a legjelentősebb A távcső világa című munkája, mely 1941-ben látott először napvilágot, és évtizedeken keresztül szolgált az amatőrcsillagászok legnagyobb támaszául. A Haeffner Tivadarral közösen írt első kiadásban volt olvasható először magyar nyelven részletes távcsőépítési útmutató. Még három másik, átdolgozott kiadást élt meg a könyv.

Szakkönyveken kívül tudományos-fantasztikus regényeket is írt, Q. G. Lyn álnéven. Sci-fijeinek legszembetűnőbb vonása, hogy egy kivételével csillagászok a főszereplők, az elképzelt jövő társadalmában mindig nagyon komoly szerepet tölt be a tudomány, a fizika és a csillagászat. Szépirodalmilag nem hordoznak kimagasló értéket, Kulin György célja ezen írásaival is az ismeretterjesztés és a tartalmas szórakoztatás volt.

Kulin György nevezetesebb művei időrendi sorrendben:

  • A Gauss- és Väisälä-módszer kritikai összehasonlítása. Új eljárások a bolygó földtávolságának meghatározására. Doktori értekezés, Budapest: 1939.
  • A távcső világa, Budapest: Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1941. (Haeffner Tivadarral)
  • A távcső világa, Budapest: Gondolat Kiadó, 1958. (Zerinváry Szilárddal)
  • A kis csillagász távcsöve, Budapest: Táncsics Könyvkiadó, 1961.
  • Hogyan készítsünk távcsövet, mikroszkópot?, Budapest: Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1962.
  • Színes Világegyetem, Budapest: Gondolat Kiadó, 1965. (Kolozsváry Györggyel)
  • Q. G. Lyn, A. F. Bian: Üzen a nyolcadik bolygó, Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1966. (Fábián Zoltánnal)
  • Q. G. Lyn, A. F. Bian: Az ellentmondások bolygója, Budapest: Táncsics Kiadó, 1969. (Fábián Zoltánnal)
  • Q. G. & F. Lyn, A. F. Bian: Aster, Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1971. (Fábián Zoltánnal és Kulin Ferenccel)
  • A távcső világa, Budapest: Gondolat Kiadó, 1975. (Róka Gedeonnal)
  • Mit mondanak a csillagok?, Budapest: Gondolat Kiadó, 1976.
  • A távcső világa, 2. bővített, Budapest: Gondolat Kiadó, 1980. (Róka Gedeonnal)
  • Q. G. Lyn – V. M. Egh: Égi rettenet, Dorog: Primusz, 1991. (Végh Miklóssal)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Aki közel hozta az eget, Szerk.: Keszthelyiné Sragner Márta: Az égbolt mindenkié, Budapest: Magyar Csillagászati Egyesület, 2005, 35. o. ISBN 963-218-243-X. Ellenben ugyanezen kötet 124. oldalán egy korai interjúban Kulin György azt nyilatkozza, hogy 32 éves periódusú az üstökös.
  2. Kulin György: Egy mozgalom születése, Szerk.: Keszthelyiné Sragner Márta: Az égbolt mindenkié, Budapest: Magyar Csillagászati Egyesület, 2005, 22. o. ISBN 963-218-243-X. Ellenben ugyanezen kötet 40. oldalán Kulin, a Kilátónak adott interjújában, 2700 főt említ. A pontos adat meghatározása a decentralizálás okozta káosz miatt nagyon nehézkes.
  3. Kulin György-emlékoldal. (Hozzáférés: 2008. november 1.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Keszthelyi Sándor: Kronológia. Kulin György életének főbb eseményei. Szerk.: Keszthelyiné Sragner Márta: Az égbolt mindenkié, Budapest: Magyar Csillagászati Egyesület, 2005, 13. o. ISBN 963-218-243-X.
  2. Horvai Ferenc: Egyesületünk 50 éves története (PDF). Magyar Asztronautikai Társaság, 2006. (Hozzáférés: 2008. június 16.)
  3. Stefán Eszter: A magyarországi tudományos ismeretterjesztés történetének vázlatos áttekintése (PDF). Szerk.: Mosoni-Fried, Tolnai: A tudományon kívül és belül. (Hozzáférés: 2008. június 16.)
  4. Keszthelyi Sándor: Kronológia. Kulin György életének főbb eseményei. Szerk.: Keszthelyiné Sragner Márta: Az égbolt mindenkié, Budapest: Magyar Csillagászati Egyesület, 2005, 15. o. ISBN 963-218-243-X.
  5. Mizser Attila: Az amatőrök atyja. Szerk.: Keszthelyiné Sragner Márta: Az égbolt mindenkié, Budapest: Magyar Csillagászati Egyesület, 2005, 79. o. ISBN 963-218-243-X.
  6. Rezsabek Nándor: Megnyílt az MCSE históriáját bemutató csillagászattörténeti kiállítás a Polaris Csillagvizsgálóban. csillagászattörténet.csillagászat.hu. (Hozzáférés: 2010. március 29.)
  7. Mizser Attila: Kiállítás Kulin Györgyről és az MCSE-ről, 2008. március 1. (Hozzáférés: 2008. november 1.)
  8. MCSE: Kulin György Csillagászati Szabadegyetem, 2008. január 16. (Hozzáférés: 2011. március 27.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kulin György témájú médiaállományokat.
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Kulin György témában.