Nagykapos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagykapos (Veľké Kapušany)
Nagykapos címere
Nagykapos címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Nagymihályi
Turisztikai régió Alsó-Zemplén
Rang város
Első írásos említés 1214
Polgármester Petrikán Péter
Irányítószám 079 01
Körzethívószám 056
Népesség
Teljes népesség 9406 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 318 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 109 m
Terület 29,61 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagykapos  (Szlovákia)
Nagykapos
Nagykapos
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 33′ 00″, k. h. 22° 04′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 33′ 00″, k. h. 22° 04′ 30″
Nagykapos weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagykapos (szlovákul Veľké Kapušany) város Szlovákiában a Kassai kerület Nagymihályi járásában. 2011-ben 9406 lakosából 5604 magyar, 2844 szlovák, 116 roma és 72 ukrán volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kassától 72 km-re délkeletre az Ung és Latorca folyók között fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ősi település, egykor fontos forgalmi gócpont már 1214-ben szerepel a leleszi alapítólevélben [1]. Ekkor birtokosa a leleszi prépostság volt. Szent Miklósnak szentelt temploma az 1332 és 1337 között felvett pápai tizedjegyzékben már szerepel, János és Benedek papjait külön is megemlítik. 1417-ben már mezőváros vásártartási joggal. 1427-ben a település nagyobb része a homonnai Drugeth család tulajdona. Nagykapos sem menekült meg a mohácsi csatavesztést követő trónviszály következményeitől.

A szépen gyarapodó mezővárost 1530 táján a Drugethek egyik sarja és Losonczy Antal elfoglalta és kirabolta, majd Ferdinánd király vezére Serédy Gáspár szerezte vissza a leleszi prépostnak. A 16. századtól a virágzás korszaka köszöntött a településre, területén élénk kereskedelem folyt és fejlődött az ipar is, melyet a megalakult céhek nagy száma is jelez. A megyeszékhely Ungvár mellett itt is folyt megyei törvénykezés és közelében néha megyei közgyűléseket is tartottak.

A kuruc harcok nagyon visszavetették Nagykapos fejlődését, lakossága megcsappant, céhei megszűntek. Teljesen azonban nem néptelenedett el. II. József uralkodása után a jászói prépostság birtoka lett. Plébániatemplomát a premontreiek alapították.

1914-ben Kiskapost, Ungcsepelyt és Veskócot csatolták hozzá [2]. 1920-ig Ung vármegye Nagykaposi járásának székhelye volt.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérváros[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagykapos magyar testvérvárosa Elek.

Magyar óvoda[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2005-ben Nagykaposon magyar óvodát nyitottak – az ilyen intézménynyitás rendkívül ritka a szlovákiai magyar kisebbség legújabb történetében. Az oktatás ezen szintje a városban azonban továbbra is messze nem tükrözi az etnikai viszonyokat. A legutolsó népszámlálás szerint a város lakóinak 57%-a volt magyar. A magyar óvodába 2005/2006-ban 86 gyerek járt, a tőle 200 méterre lévő szlovák óvodába azonban 168-an [3].

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagykapos temploma a 14. században már állt. A 16. századtól a reformátusoké, de a 18. század elején elpusztult. 1784 és 1787 között újjáépítették, de 1794-ben leégett. 1839-ben újabb tűzvész pusztította, ezután teljesen felújították. Mai formáját 1889-ben nyerte el. A templom falán található az Erdélyi János-emléktábla.
  • Erdélyi János mellszobra a magyar tanítási nyelvű általános iskola udvarán.[2]
  • Római Katolikus plébániatemploma Szent Simon és Júdás Tádé apostolok tiszteletére 1815 és 1816 között épült, a város Kiskapos nevű részében. A premontrei rend építtette klasszicista stílusban. Jelenlegi formáját többszöri felújítás után nyerte el.
  • Szent István-szobor. Bukóczy Imre tokaji szobrászművész alkotását 2001-ben avatták fel. Az avatóünnepség keretében Elek város által adományozott zászlót a református templomban helyezték el.[3]
  • Millecentenáriumi emlékmű. Borsi Antal sárospataki szobrászművész alkotását 1996. augusztus 25-én avatták fel a városháza előtt. Az emlékművet huszonegy ung-vidéki község és a nagykaposi polgárok adományaiból emelték.[4]
  • Turul-szobor[5]
  • Ferencz György szobrászművész Tisztelet az öregkornak című alkotását 2005 novemberében avatták fel az idősek otthona előtt. A ladmóci mészkőből készült szobor egy virágban elhelyezett idős női arcot ábrázol.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Új Szó 2001. április 5-i lapszáma
  3. Az Új Szó 2001. augusztus 20-i lapszáma.
  4. Az Új Szó 1996. augusztus 26-i lapszáma.
  5. Dobszay János (2012): Kis madárhatározó. HVG, 2012. december 22. 51-52. szám, 16-18.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]