Major Tamás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Major Tamás
A dolovai nábob lánya.jpg
Major Tamás, Apáthi Imre, Perényi László, Szabó Imre (ül) 1929. 12. 18-án
Életrajzi adatok
Született 1910. január 26.
Újpest
Elhunyt 1986. április 13. (76 évesen)
Budapest
Pályafutása
Aktív évek 19301986

Major Tamás az IMDb-n

Major Tamás (Újpest, 1910. január 26.Budapest, 1986. április 13.) kétszeres Kossuth-díjas magyar színész, rendező, színházigazgató. Dr. Major Ákos magyar jogász, népbíró testvéröccse.

Pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Színművészeti Akadémián 1930-ban nyert oklevelet, és 1931-ben a Nemzeti Színház szerződtette, főiskolásként már 1928-ban színpadra léphetett a Blaha Lujza téren. Művészetében nem választható külön a színész, a rendező, a színészpedagógus, sőt a versmondó sem, s mindez összefüggött közéleti, politikai tevékenységével is. Pályája kezdetétől elkötelezett baloldali volt, fellépett a munkáskultúra előadásain, tagja volt a Független Színpadnak, rendezte a Vigadói Esteket mint antifasiszta kulturális műsort, és részt vett az ellenállási mozgalomban. Színészi skálája rendkívül széles volt, a vérbő komédiától a legsötétebb tragédiáig terjedt. 1945-től 1962-ig a Nemzeti Színház igazgatója volt, majd főrendezője, 1947-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, az 1982-ben alakult Katona József Színház társulatának alapító tagja. Volt országgyűlési képviselő (1949-1953 és 1958-1971) és magas beosztású pártfunkcionárius (1957-1966). Színházi működése korszakos, de ellentmondásokkal teli.

Utolsó társulatában – a Katona József Színházban – több dokumentumjátékban is feldolgozták pályafutását. Notóriusok sorozat: Az emberek veszedelmes közelségben (2007); Eleje (2012); Elv-társak (2013)

Politikai szerepe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nemzeti Színház ifjú kommunista művészeinek kezdeményezéséből alakul meg 1945 februárjában az Ötös Bizottság (tagjai: Major Tamás, Both Béla, Gobbi Hilda, Várkonyi Zoltán, Oláh Gusztáv). Major Tamás a második világháború után káderlapokat vezetett színészeiről a Nemzeti Színházban, az 1956-os forradalom idején október 31-én igazgatói székéből eltávolították, ugyanekkor színészei a káderlapokat is megismerhették, minden ellenük szóló jelentést elolvashattak. A forradalom után pozícióit visszakapta.

Főbb szerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 102, ugyanitt kétszázhuszonhárom felvételen is látható.[Mj. 1]

* A vihar (Caliban)
* A velencei kalmár (Shylock)
* Hamlet (Hamlet)
* III. Richárd (III.Richárd)
* Macbeth (Macbeth)
* Lear király (Lear király)
  • Jonson: Volpone (Volpone)
  • Goldoni: A fogadósné (Forlipopoli márki)

Főbb rendezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: '106.

* A windsori víg nők
* Hamlet
* Szeget szeggel
* Rómeó és Júlia
* Téli rege
* A vágóhidak Szent Johannája
* A szecsuáni jólélek
* A chioggiai csetepaté

Filmszerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Régi idők focija (Kerényi úr, 1973)
  • A Pendragon legenda (James Morvin, 1974)
  • Déryné, hol van? (Jancsó, öreg színész, 1975)
  • Szabadíts meg a gonosztól (1979)
  • Circus maximus (Bárdos, 1980)
  • Ripacsok (Dr. Molnár Géza, elmeorvos, 1981)
  • Mephisto (Oskar Kroge, 1981)
  • Szerencsés Dániel (nagypapa, 1983)
  • A csoda vége (1983)
  • Hanyatt-homlok (1984)
  • Csak egy mozi (1985)
  • Redl ezredes (1985)
  • A nagy generáció (1986)

Tévéfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A helység kalapácsa (1965)
  • Szilveszter 20 éven felülieknek (1965)
  • A denevér (1965)
  • A szerelem ára (1967)
  • Sellő a pecsétgyűrűn (1967)
  • Jaguár (1967)
  • VII. Olivér (1969)
  • A frankhamisítás (1971)
  • Fekete macska (1972)
  • Férfiak mesélik (1972)
  • III. Richard (1973)
  • Ficzek úr (1974)
  • Aranyborjú (1974)
  • Volpone (1975)
  • Déryné, hol van? (1975)
  • Az Isten is János (1977)
  • Császárlátogatás (1977)
  • Imre (1979)
  • Nők iskolája (1982)
  • A csoda vége (1983)
  • Mocorgó (1967)

Díjak, kitüntetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Major Tamás sírja Budapesten. Kerepesi temető: 42/1-A-12. Beck András alkotása.

Humor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nevére faragták az alábbi szójátékot, amely mára a városi folklór részévé vált:

Tegnapelőtt jortam én.
Tegnap jortad te
Major Tamás

(in: Lukácsy András: Elmés játékok, játékos elmék, Budapest, Minerva, 1974. ISBN 963-223-008-6), illetve Balázs Géza: Képtelen sorolók, ragozások

  • A hatvanas-hetvenes években egy kétszemélyes kabarésorozatban szerepelt Psota Irénnel, a következő szereposztásban: Major Tamás – Jenő; Psota Irén – Lujza. Ebben Lujza híreket olvasott fel az újságból, amit Jenő megpróbált neki elmagyarázni, miközben Lujza összekeverte a különböző híreket és a magyarázatot is. A „Jenő, azt írja az újság...” kezdetű mondat innen vált emlékezetessé.

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 2013. május 31-ei lekérdezés.
  2. Utolsó bemutatója. Katona József Színház, 1984. április 30.
  3. Az első rendezése. Nemzeti Kamaraszínház, 1945.
  4. Az utolsó rendezése. Budapesti Katona József Színház, 1983. december 23.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Major Tamás témájú médiaállományokat.