Grimm fivérek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Grimm fivérek az 1000 márkás német bankjegyen

A Grimm fivérek, Jacob Grimm (Hanau, 1785. január 4.Berlin, 1863. szeptember 20.) és Wilhelm Grimm (Hanau, 1786. február 24. – Berlin, 1859. december 16.) mesegyűjtőként és nyelvtudósként ismertek.

Életük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Grimm család Hessenből származott. A szülőknek, Philipp Wilhelm és Dorothea Grimmnek hat gyerekük volt. Szülőházuk a hanaui Freiheitsplatzon (korábban Paradeplatz) állt. 1791-ben az apát Steinauba nevezték ki hivatalnoknak, így oda költöztek. Az apa 1796-ban, 45 éves korában meghalt. Édesanyjuk 1798-ban Kasselbe küldte a fiúkat egy nagynénihez. Jacob a marburgi egyetemen jogot tanult, fivére egy évvel később ugyanott ugyanazt. Egy tanáruk, Friedrich Carl von Savigny megmutatta nekik könyvtárát, Goethe és Schiller műveit, a romantikus irodalmat és a lovagi dalokat.

Az anya 1808-ban bekövetkezett halála után Jacobnak kellett a családot eltartania. Így Jérôme Bonaparte vesztfáliai király udvarában könyvtáros lett, 1809-től pedig városi tanácsos is.

1806-tól kezdve gyűjtöttek a Grimm fivérek meséket. 1810-ben újra együtt voltak Kasselban, és 1811-ben Jakob kiadta első művét a lovagi énekekről. Wilhelm első könyve régi dán meséket tartalmazott. 18131816-ban a Régi német erdők című újságot adták ki régi német mesékkel.

1815-ben a Gyermek- és családi mesék második kötetét adták ki. A könyvet fivérük, Ludwig Emil illusztrálta. A mesék nagy kiadása hét, a kisebbik tíz kiadást ért meg még életükben.

Régi regéket is adtak ki, ami azonban nem volt olyan népszerű, mint a mesék.

A német nyelvtanról írt könyvüket is ekkor adták ki. Az első kötet a végződésekkel foglalkozik, a második a szóképzéssel. 18181819-ben jelent meg először. Wilhelm a rúnaírásról írt könyvet, fő műve, a német hősi eposz 1829-ben jelent meg.

1820-ban Jacob Grimm a történeti hangfejlődés törvényszerűségeinek leírásával az első német tudományos nyelvtan megalkotója lett. A grimmi hangtörvények képezik az alapját a nyelvcsaládelméletnek.

1822-ben Jacob Grimm megalkotta elméletét az első germán hangeltolódásról, amellyel a germán nyelvek eredetét magyarázta.

Göttingában is volt lakásuk. Jacob Grimm 1830-tól professzor lett, Wilhelm 1835-től. 1837-ig két további nyelvtankönyvet, majd további mesekönyveket adtak ki.

1838-ban fogtak bele a német nyelv nagyszótárának emberfeletti munkájába. Az előttük álló feladatot alábecsülték: az eredetileg hat-hét kötetesre tervezett kiadványt 10 éven belül elkészíthetőnek gondolták. Több mint 80 munkatárs 600 000-nél is több cédulát készített. Az első kötet 1854-ben jelent meg, és a két testvér a hátralévő életében már csak csekély mértékben tudott hozzájárulni a szótár elkészüléséhez: Wilhelm, aki a D betűhöz járult hozzá, 1859-ben halt meg; Jacob, aki az A, B, C és E betűket még be tudta fejezni, 1863. szeptember 20-án halt meg, éppen a Frucht (gyümölcs) szócikken dolgozott. A szótár és a testvérek történetét örökíti meg Günter Grass a 2010-ben megjelent Grimms Wörter című regényében.

Kevésbé ismert tény, hogy Jacob Grimmet mély barátság fűzte a szerb nyelvújító és a szerb népköltészet gyűjtőjéhez Vuk Stefanović Karadžićhoz, akit házában többször is szívesen látott. Emellett kiválóan sajátította el a szerb nyelvet. Ennek köszönhetően Jacob Grimm lefordította és kiadta Vuk Karadžić szerb nyelvtanát "Srpska gramatika" (Serbische Grammatik).

A berlini akadémia jelentette 1860-ban, hogy Wilhelm Grimm elhunyt. A német köztudatban a két fivér neve együtt ismert, és egyként tisztelik őket.

Magyar vonatkozású érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Grimm testvérek szerint a világirodalom öt legnagyobb egyénisége közé tartozik Petőfi Sándor. (Homérosz, Dante, Shakespeare, Goethe, Petőfi).[forrás?]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Grimm fivérek témájú médiaállományokat.