Diószegi Vilmos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Diószegi Vilmos (Budapest, 1923. május 2. – Budapest, 1972. július 22.) néprajzkutató, orientalista.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Diószegi Vilmos sírja a Farkasréti temetőben

Tanulmányait a budapesti tudományegyetem bölcsészkarán végezte, ott szerezte 1946-ban doktori oklevelét. 1944-1947 közt az egyetem Belső-ázsiai Intézetének tanársegédjeként dolgozott. Kandidátusi fokozatát 1958-ban kapta meg. 1947-től a Néprajzi Múzeum munkatársa. 1963-tól a Magyar Tudományos Akadémia, Néprajzi Kutató Csoportjának tudományos főmunkatársa, majd osztályvezetője. Öt alkalommal járt Ázsiában, ahol a magyar és a szibériai eredetű népek hitvilágát kutatta. A Farkasréti temetőben temették el.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Diószegi Vilmos kutatásait a sámánhittel kapcsolatban orosz múzeumokban és szibériai helyszíneken is végezte. Ő hozta létre a Sámán Archívumot, amely a Néprajzi Kutató Intézetben van. A Sámánhit-Archívum mintegy 15 000 tárgyból és 1100 kötetből áll. Főleg saját könyvtára és gyűjtései adták az alapot. A maga nemében a gyűjtemény egyedülálló. Fő kutatási területe a magyarság honfoglalás előtti hitvilágának feltérképezése. Kutatásokat végzett a táltos szó eredetének kiderítésével kapcsolatban is. A magyar hitvilágon kívül foglalkozott a Magyarországon élő nemzetiségek hitvilágával is.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A sámánhit emlékei a magyar népi műveltségben, Budapest, 1958
  • Sámánok nyomában Szibéria földjén, Budapest, 1960
  • Samanizmus, Budapest, 1962
  • A pogány magyarok hitvilága, Budapest, 1967
  • Sebestyén Gyula, Budapest, 1972

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Diószegi Vilmos témájú médiaállományokat.
  • Magyar néprajzi lexikon I. (A–E). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1977. 586. o. ISBN 963-05-1286-6  Online elérés
  • Sántha István (Szerkesztette) Halkuló sámándobok: Diószegi Vilmos szibériai naplói és levelei, I (1957-1958). Budapest: MTA Néprajzi Kutatóintézet/L’Harmattan Kiadó. 2002
  • Sántha István: Veszélyes időben, veszélyes helyen – Diószegi Vilmos Szibéria és Belső-Ázsia határán. Földgömb 2008/5: 48-57.
  • Sántha István: Diószegi Vilmos néprajzi expedíciói Dél-Szibériában és Észak-Mongóliában (1957-1964). Inde aurum – inde vinum- inde salutem Paládi-Kovács Attila 70. születésnapjára. ELTE BTK Tárgyi Néprajz Tanszék – MTA Néprajzi Kutatóintézet Budapest 2010: 527-539.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ortutay Gyula: Diószegi Vilmos temetésén. Ethnographia, 1972