Tordavilma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tordavilma (Vima Mare)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang falu
Községközpont Drágavilma
SIRUTA-kód 109498
Népesség
Népesség 396 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 1
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Tordavilma  (Románia)
Tordavilma
Tordavilma
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 22′ 54″, k. h. 23° 42′ 31″Koordináták: é. sz. 47° 22′ 54″, k. h. 23° 42′ 31″

Tordavilma település Romániában, Máramaros megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Máramaros megyében, Magyarlápostól délnyugatra, Drágavilma és Karulyfalva között fekvő település.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tordavilma nevét az oklevelek 1390-ben említették először Vydma, 1405-ben Vylma, 1590-ben Torda-Vilma néven. Előnevét a Torda személynévből vette a település.

Tordavilma (Vilma) kezdetektől fogva Csicsóvár tartozéka és királyi birtok volt.

1405-ben Zsigmond király adományozta a Bánffyaknak.

1598-ban Báthory Zsigmond a birtokot Bellő, vagy Balássi Györgynek adta adományképpen.

1602 körül Basta és Krauseneck császári biztosok birtokának írták.

1607-ben Rákóczi Zsigmond Allya Farkasnak Küküllő vármegye főispánjának és nejének Bánffy Margitnak adományozta, akik a fejedelemnek ekkor több falut engedtek át.

1615-ben Bethlen Gábor fejedelem birtoka volt, s Szamosújvár tartozékaként volt említve.

1632-ben II. Rákóczi György fejedelemé.

1674-ben kincstári birtoknak írták.

1738-ban Szamosújvár zálogbirtoka volt, 1820-ban Szamosújvár városának birtoka volt.

1708 és 1711 között a Rákóczi szabadságharc alatt a kurucok vertek itt tanyát.

1830-ban Tordavilmán végzett összeíráskor 676 lakosa volt.

1886-ban 774 lakosából 211 görög katolikus, 514 görögkeleti, 14 zsidó volt.

1900-ban 862 lakosából 17 magyar, 845 oláh, ebből görög katolikus 264, görögkeleti 577, izraelita 21 fő volt.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Magyarláposi járásához tartozott.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Görög katolikus fatemploma - Szűz Mária megjelenésére van szentelve. Anyakönyvet 1826-tól vezetnek.
  • Görögkeleti fatemploma - Szent Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére szentelték fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kádár JózsefSzolnok-Dobokavármegye monographiája VI.: A vármegye községeinek részletes története (Sajgó–Tótfalu). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901. Online elérés
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)