Nagysomkút

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagysomkút (Șomcuta Mare)
Nagysomkút.JPG
Nagysomkút látképe a 20. század elejéről
Nagysomkút címere
Nagysomkút címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang város
Beosztott falvak Bucsonfalva, Csolt, Hávord, Kodrulytelep, Nagyfentős, Somkútpataka, Törökfalu
Polgármester Vasile Dorinel Alb
Irányítószám 437335
SIRUTA-kód 109176
Népesség
Népesség 3693 fő (2002)[2] +/-
Magyar lakosság 166
Község népessége 7565 fő (2011. október 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 185 m
Terület 120,40 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Nagysomkút (Románia)
Nagysomkút
Nagysomkút
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 30′, k. h. 23° 29′Koordináták: é. sz. 47° 30′, k. h. 23° 29′
Nagysomkút weboldala

Nagysomkút (románul Șomcuta Mare, németül Gross-Schomkut) fiatal város Romániában Máramaros megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagybányától 25 km-re délnyugatra fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét 1405-ben Somkwth, 1475-ben Sumkwth-nak írták, s a kővári uradalomhoz tartozott.

1555-ig a Drágfi családé volt, utána pedig a Kővárvidék része lett.

A 18. század elején a gróf Telekiek kaptak rá adományt.

Kővár lerombolása után az addig jelentéktelen, Kővártól nyugatra, a szatmárnémeti és nagybányai főút találkozásánál fekvő község fejlődésnek indult, és alig egy évszázad alatt a járás legnagyobb helységévé, és Kővárvidék központjává lett.

Fellendült ipara, kereskedelme is. Kórház, iskolák, vármegyeháza, tűzoltóság stb épült itt.

1848 májusában itt hirdették ki a Kővárvidék visszacsatolását is Szatmár megyéhez.

Nagysomkút Manasztria, vagy Manosztéra nevű dűlője egy régi monostor emlékét őrzi.

A település határában feküdt egykor az azóta elpusztult Balkonia nevű község is. Nevét 1405-ben említik először, majd 1424-ben még feltűnik Balkfalva néven, majd az évszázad végén, a következő század elején nyoma vész, valószínű a török időkben pusztult el.

1910-ben 3013 lakosából 1505 magyar (49,95%) és 1411 román (46,83%) volt. A trianoni békeszerződésig Szatmár vármegye Nagysomkúti járásához tartozott. 2002-ben társközségeivel együtt 7708 lakosából 6810 román (88,34%), 167 magyar (2,03%), 772 cigány (10,01%) és 6 egyéb (0,07%) nemzetiségű lakosa volt. 2006-ban Tiszafüred testvértelepülése lett.

Vende Aladár szerint: Nagysomkút, nagyközség, a somkúti járás főhelye. Van benne 518 ház, köztük 438 fából. 2544 lakosa felerészben magyar és oláh; vallásra nézve 1395 g. kath., 312 r. kath., 228 ref., 582 izr. Magyarul 1603 beszél s írni-olvasni 1132 tud. Határa 4205 k. hold. Nevét 1405-ben Somkwth, 1475-ben Sumkwth-nak írják. Hajdan jelentéktelen kis község volt s a kővári uradalomhoz tartozván, 1555-ig a Drágfi családé. Azontúl a Kővárvidék része s a gróf Telekiek kaptak rá adományt a XVIII. század elején. Kővár lerombolása után kezdett nőni a község és két évszázad alatt a járás legnagyobb helységévé és a Kővárvidék középpontjává lett. Főutczáján áll ma is a régi Kővárvidék vármegyeháza, a mely az újabb korban szerepét vesztve, most a kir. járásbíróság, telekkönyvi hivatal, főszolgabiróság, adóhivatal, állami iskola és bírósági börtön helyisége. Van a községben nagy közkórház is, kővárvidéki és polgári olvasókör; tűzoltó-egylet és gör. kath. énekkar. A régi gör. kath. templom 1890-ben, a r. kath. pedig 1896-ban épült. Ipara és kereskedelme az újabb időben nagyon fellendült; a Lamarche-czégnek nagy fűrészgyára van itt; pénzintézet három is van: a Kővárvidéki takarékpénztár, a Chiorana takarékpénztár és a Kereskedelmi-bank. A gróf Teleki családnak most is szép birtoka és gróf Teleki Sándornak szép kastélya van itt. Mikor 1848-ban, a nemzetiségi fölkelés miatt, a családnak menekülnie kellett, előbb Nagybányára, majd ide jött s azóta itt állandó lakást tart fenn. 1848 májusban itt hirdették ki a Kővárvidék visszacsatolását Szatmár vármegyéhez. Főkapitánya akkor gróf Teleki Sándor, alkapitánya Hosszú László volt. Manasztira vagy Manosztéra nevű dülője egy régi monostor emlékét tartja fenn. Határában feküdt hajdan Balkonia nevű község, mely 1405-ben szerepel először. 1424-ben Balkfalwa alakban találjuk említve, de e század végén nyoma vész. A községnek van vasuti állomása, postája, távírója.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Római katolikus templomát 1896-ban építették. A főoltárkép Barabás Miklós munkája, a sziklából katonái számára vizet fakasztó Szent László királyt ábrázolja.
  • Görög katolikus temploma - 1890-ben épült.
  • A városban nyaranta népművészeti fesztivált tartanak.
  • A református templom 1914-ben épült. Az első világháború kitörésének hónapjában szentelték fel.
  • A református parókia volt irodájában Szilágyi Domokos emlékszoba látható.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagysomkút témájú médiaállományokat.
  • Szatmármegyei helyi munkatársak: Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  
  • A Szatmári Egyházmegye Jubileumi Sematizmusa. Szatmárnémeti, 2006.
  • Vende Aladár: SZATMÁR VÁRMEGYE KÖZSÉGEI.
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között