Zolnai Gyula
| Zolnai Gyula | |
 | |
| Zolnai Gyula 1923 | |
| Született | Tömlő Gyula 1862. december 3. Nagysomkút |
| Elhunyt | 1949. december 24. (87 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | egyetemi tanár |
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1887) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (felszámolták)[1] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Zolnai Gyula, 1888-ig Tömlő Gyula,[2] írói álneve Somkuti (Nagysomkút, 1862. december 3. – Budapest, 1949. december 24.)[3][4] magyar nyelvész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (l. 1897, r. 1924, t. 1945). Zolnai Béla (1890–1969) irodalomtörténész, nyelvesztéta és Zolnai Klára (1892–1945) könyvtáros, bibliográfus apja.
Életútja[szerkesztés]
Tömlő János és Retezár Erzsébet fiaként született. Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte, ahol magyar–latin szakos középiskolai tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett, majd gimnáziumokban tanított, Egerben (1887–88), Székesfehérvárott (1888–93) és Budapesten (1894–1906). 1895-ben a magyar nyelvtudomány magántanárává habilitálták a Budapesti Tudományegyetemen. 1906-tól a kolozsvári, 1918-tól a pozsonyi, 1921-től a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen a magyar nyelvtudomány és az összehasonlító finnugor nyelvészet nyilvános rendes tanára. 1930-ban, 68 éves korában vonult nyugalomba.
Felesége Szladits Ilona volt, Szladits Károly (1871–1956) jogász nővére.
Munkássága[szerkesztés]
1898-ban az MTA szótári bizottsága megbízta egy nagyszótár általános tervének elkészítésével és szerkesztésével; a szótár gyűjtőmunkáit 1906-ig vezette. 1905–06-ban a Magyar Nyelv társszerkesztője. Szerkesztette és kiadta a Szamota István által kezdett oklevélszótárt. A magyar nyelvtudomány több területén munkálkodott; főleg nyelvtörténettel, etimológiával, mondattannal foglalkozott, munkásságával a nyelvművelés ügyét is szolgálta. Számos finn költő verseit és Aleksis Kivi népi drámáját fordította magyar nyelvre. A finn irodalomból fordított verseit hetilapokban, antológiákban is közreadta.
Művei (válogatás)[szerkesztés]
- Szómagyarázatok (Budapest, 1890)
- Mátyusföld nyelvjárása (Budapest, 1891)
- Mondattani búvárlatok (Budapest, 1893)
- Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig (Budapest, 1894)
- Az új nagy szótár feladatáról (Budapest, 1899)
- Magyar oklevél-szótár (Budapest, 1902-1906); Online
- A-si képzőeredete (Értekezések a Nyelv-és Széptudományok Köréből, XXIII. 10. sz., Budapest, 1920);
- A mondatátszövődés (Budapest, 1926; franciául is, 1926)
- Kivi Elek: A pusztai vargáék. Fordítás. (1929)
- Zur sprachlichen Differenzierung[5] (Helsingfors)
- Van-e szükség nyelvművelésünk irányítására? (Budapest, 1935)
- Idegen szavaink és a nyelvújítás (Budapest, 1937)
Irodalom[szerkesztés]
- Klemm Antal: Zolnai Gyula (Magyar Nyelv, 1932)
- Györke József: Zolnai Gyula. (Magyar Nyelv, 1942)
- Sági István: Zolnai Gyula. (Magyar Nyelv, 1950. 3. sz.)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/fuggelek.html
- ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 74882/1888. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1888. év 11. oldal 18. sor
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest XII. kerületi állami halotti akv. 2238/1949. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. október 30.)
- ↑ Gyászjelentése (1949). (Hozzáférés: 2021. október 30.)
- ↑ A nyelvi differenciálódás.
Források[szerkesztés]
- Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 2315. o. ISBN 963-05-6807-1
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.
- Zolnai Gyula. Pécsi Egyetemi Almanach 1367–1999 (Hozzáférés: 2022. január 30.)
