Szamota István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szamota István
Szamota István 1895-48.JPG
Született 1867. július 5.
Kunszentmiklós
Elhunyt 1895. november 21. (28 évesen)
Budapest
Foglalkozása nyelvész, történész, levéltáros
Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten című könyv dedikált példánya
A Murmellius-féle latin-német-magyar szójegyzék címlapja
A Schlägl zárdában talált latin-magyar szójegyzék egy lapja

Pravigyi Szamota István (Kunszentmiklós, 1867. július 5.Budapest, 1895. november 21.) nyelv- és történettudós, országos levéltári tisztviselő. Összegyűjtötte a régi latin oklevelekben található magyar szavakat, elsőként ismertette a Schlägli és a Murmellius szójegyzékeket.[1]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lengyel származású nemesi családban született, édesapja, Szamota Lipót (meghalt 1895-ben)[2] a szabadságharc mellett harcolt, kapitányi rangig emlekedett. A szabadségharc után hivatalnokként dolgozott. Házasságából 5 gyermeke született köztük negyedikként István. Fivérei is nevett szereztek maguknak különböző állásokban, Ludmil testvére pénzügyi titkár volt, Zsigmond doktori címet szerzett, harmadikukat Józsefnek hívták.[2]

Tanulmányait Makón, Temesváron és Hódmezővásárhelyen végezte, majd a Budapesti egyetemen hallgatott jogot. Egyetemi évei alatt is írt cikkeket és értekezéseket a Filologiai Közlönybe (Oláh, bolgár vagy magyar eredetű volt-e Ronsard Péter, 1891) és a Budapesti Szemlébe. Egyetemi tanulmányai után, 1892-ben az Országos levéltárban kapott állást, ahol a régi okleveleinkkel és azok nyelvi sajátságaival foglalkozott és tanulmányokat írt róla. Ezen tanulmányoknak köszönhetően jutott ki 1893-ban Oroszországba, Németországba, Ausztriába ahol hasonló kutatásokat végzett. Körútjáról hazatérve, 1894-ben a Nemzeti Múzeumban helyezkedett el, könyvtárossegédként és az Országos Széchényi Könyvtár tisztviselőjévé is kinevezték. A Magyar Tudományos Akadémia 1895-ben nyelvtudományi bizottsága tagjává választotta. Tagja volt még az orosz császári földrajzi társaságnak is. A gyenge szervezető Szamotát a sok munka kimerítette és beteggé tette, fejfájásra panaszkodott. Végül pár héttel a házassága előtt főbe lőtte magát. 1895. november 24-én[3] helyezték örök nyugalomra, a rákoskeresztúri Új köztemetőben (Jobb parcella, XXXIII. szakasz, 127-es sír[4]), sírja 2005 óta védett.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetben földrajzi és történelmi kutatásokat folytatott és Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten című munkájával hívta fel Gyulai Pál figyelmét, aki az Olcsó magyar Könyvtár sorozatába felvete. Régi magyar utazások című írásához Vámbéry Ármin írta az előszót. Ezután főleg nyelvtudományokkal foglalkozott. A Schlägl zárdában talált rá egy rég elfeledett magyar nyelvemlékre, mely tulajdonképpen egy latin-magyar szógyűjtemény volt, ezt 1894-ben tette elsőként közzé, jegyzetekkel ellátva. Ezután igazán nagy munkába fogott, el kezdte összegyűjteni az Árpád kori magyar iratok magyar szavainak összegyűjtését. Hagyatékát az MTA szerezte meg, melyet később Zolnai Gyula a Magyar Oklevélszótár (1902 - 1906) című írásában dolgozta fel Szamota nyelvemlékkel kapcsolatos gyűjteményét. Szamota írta A Pallas nagy lexikona lengyel és cseh történelemmel és irodalommal foglakozó cikkeit.

  • Bosznia története a legrégibb kortól a királyság bukásáig, Nagy-Becskerek, 1890 [5] (Történeti-, nép és földrajzi Könyvtár. XXII.)
  • Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten 1054-1717, Budapest, 1891 (Olcsó Könyvtár 290. és Új sorozat 767-772.)
  • Régi magyar utazók Európában 1532-1770 - Eredeti kútfőkből összeállította és magyarázatokkal ellátta Szamota István - Az előszót írta Vámbéry Ármin, Nagybecskerek, 1892 (Történeti-, nép- és földrajzi Könyvtár XLI.)
  • A Schlägli magyar szójegyzék XV. a század első negyedéből. Az eredeti kéziratokból közzétéve bevezetéssel és magyarázatokkal ellátva, Budapest, 1894.
  • A Murmelius-féle latin-magyar szójegyzék 1533-ból. A schwazi ferencz-rendi kolostorban őrzött egyetlen példányból közzétette, bevezetéssel és magyarázatokhal ellátta Szamota István. Egy fényképi hasonmással, Budapest, 1895.[6]
  • A tihanyi apátság 1055. alapítólevele, mint a magyar nyelv legrégibb hiteles és egykorú emléke. Budapest, 1896. (Különny. a Nyelvtud. Közleményekből. Ism. M. Nyelvőr).
  • Magyar oklevél szótár - Régi oklevelekben és egyéb iratokban előforduló magyar szók gyűjteménye. Legnagyobb részüket gyűjtötte Szamota István. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából szótárrá szerkesztette Zolnai Gyula, Budapest, 1902-1903, 1906 (Ismertette: M. Nyelvőr 1903).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. [www.epa.oszk.hu/00000/00021/00105/pdf/097-111.pdf Varjú Elemér: Murmellius lexicona]
  2. ^ a b Vasárnapi Újság 1895/28
  3. http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:OsMSo97TkkwJ:epa.oszk.hu/00000/00021/00091/pdf/368-372.pdf+szamota&hl=hu&ct=clnk&cd=6&gl=hu
  4. http://www.nkb.hu/?node=105
  5. (KLAIĆ, Vjekoslav - BOJNIČIĆ, Iván után fordította)
  6. Bemutatták a Magyar Tudományos Akadémia 1895. február 3-i ülésén, 1895. (Értekezések a nyelv- és széptud. kör. XVI. 7. Ismertette: Magyar Könyv-Szemle 1896, Magyar Nyelvőr, Revue Critique 42. száma, Korrespondenzblatt d. Ver. f. sieb. Landeskunde 5. száma, Irodalomt. Közlemények 1897).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szamota István témájú médiaállományokat.