Felsőkálinfalva

Felsőkálinfalva (Călinești)

A felszegi fatemplom
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Máramaros
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Máramaros
Rang	községközpont
Beosztott falvak	Mikolapatak, Somosfalva
Polgármester	Mihai Ștefan Nemeș (PNL), 2012
Népesség
Népesség	1528 fő (2002)^[1] +/-
Község népessége	3410 (2002)^[2]
Magyar lakosság	2
Földrajzi adatok
Terület	66,12 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Felsőkálinfalva Pozíció Románia térképén Koordináták: é. sz. 47° 46′ 57″, k. h. 23° 58′ 9″47.7825, 23.9691666667
é. sz. 47° 46′ 57″, k. h. 23° 58′ 9″47.7825, 23.9691666667
Felsőkálinfalva weboldala

Felsőkálinfalva (románul Călinești) falu Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban.

Fekvése [szerkesztés]

Máramarosszigettől 21 kilométerre délre, a Kaszó partján fekszik. A község 4709 hektáros területéből 2739 hektár kaszáló, 1235 szántó, 686 erdő és 679 legelő.

Nevének eredete [szerkesztés]

Először 1387-ben, Vrdugkaloufalva (= Ördögkalófalva) néven említik, de 1405-ben már Kalinfalva. Valószínű, hogy mint a környék több falvát, ezt is az alapító kenézről nevezték el. A két korai adat alapján ő románul a Călin (ma is élő román férfinév a 'kányafa' jelentésű, szláv eredetű közszóból), magyarul pedig a hasonló hangzású Kaló (a Kálmán változata) nevet viselhette. Előtagja, amely az igen távol fekvő Alsókálinfalvától különbözteti meg, későn, valószínűleg a megyei közigazgatásban és csak magyarul terjedt el.

Története [szerkesztés]

A 14. század végén a kaszói kenézséghez tartozott. 1493 után beolvadt a szomszédos Komorzánfalva. Román kisnemesi falu volt, családjai (Jurca, Șandor, Șerba, Nemeș stb.) az alapító kenézcsaládból származtak el. 1720-ban húsz nemesi telket írtak össze benne. Görög katolikus egyházának anyakönyvei 1766-tól kezdve maradtak fenn. Az egyház iskolájáról 1848-ból való az első említés.^[3] 2002 előtt lakóinak 60%-át a faipar foglalkoztatta, de üzemei azóta megszűntek. Azon kevés, 1949-ig görög katolikus lakosságú román falu közé tartozik, ahol a lakosság többsége 1989 után visszatért korábbi felekezetéhez.

1910-ben 1778 lakosából 1638 volt román és 133 német (jiddis) anyanyelvű; 1638 görög katolikus és 134 zsidó vallású.

2002-ben 1528 lakosából 1523 volt román nemzetiségű; 1129 görög katolikus, 241 ortodox és 26 pünkösdi vallású.

Látnivalók [szerkesztés]

A keleti Căieni falurészben, a temető dombján áll az Istenanya születése görög katolikus fatemplom. Eredeti formájában 1630 és 1663 között épült, sokszög záródású apszisból, hajóból és négyszög alapú narthexből állt. A 19. század elején erősen átalakították: északi falát három méterrel kijjebb, fenyőgerendákból építették újra (a templom többi része tölgyfából épült). Déli oldalán ugyanekkor szokatlanul nagy kapuzatot nyitottak. Új, megmagasított, de egyszeres fedélszéket készítettek, miáltal a torony igen alacsonynak tűnik, holott eredetileg arányos volt a templom többi részeivel. Ikonosztázát és a belső falakat 1764-ben Alexandru Ponehalschi festette ki.
A felszegi (Susani) Istenanya elszenderülése görög katolikus fatemplom 1785-ben épült. Háromkaréjos alaprajza Máramarosban szokatlan és egyértelműen moldvai hatás. Fedele kétereszes. Belső festése textilre készült, sajnos nagyobb részét eltávolították. Ikonosztázát Nicolae Cepschin készítette 1788-ban.

Források [szerkesztés]

apsai Mihályi János: Máramarosi diplomák a XIV. és XV. századból. Máramaros-Sziget, 1900
Bélay Vilmos: Máramaros vármegye társadalma és nemzetiségei a megye betelepülésétől a 18. század elejéig. Budapest, 1943 [1] és [2] PDF
A község honlapja (románul)

↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
↑ Bökényi Dániel: Máramaros vármegye tanügyének multja és jelene. M.-Sziget, 1894, 183. o.