Pálosremete
| Pálosremete (Remeți) | |
 |
|
| Az egykori kolostortemplom 1867-ben | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Máramaros |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Rang | községközpont |
| Beosztott falvak | Kistécső, Kövesláz |
| Polgármester | Petru Șofineți (Szociálliberális Unió), 2012 |
| Irányítószám | 437235 |
| Körzethívószám | 0262 |
| Népesség | |
| Népesség | 2448 fő (2002)[1] +/- |
| Község népessége | 3058 (2002)[2] |
| Magyar lakosság | 15 |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 31,86 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Pálosremete
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 47° 59′, k. h. 23° 38′ | |
| Pálosremete weboldala | |
Pálosremete, 1901-ig Remete (románul Remeți, ukránul Ремети, jiddisül רעמיט) falu Romániában, Máramaros megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Máramarosszigettől 21 km-re északnyugatra, az Ukrajnával határfolyót képező Tisza bal partján fekszik.
Nevének eredete [szerkesztés]
Neve a pálos szerzetesekre utal. Először 1363-ban, Remete alakban említik. Megkülönböztető előtagját a helységnévrendezéskor szintén a pálosokról kapta.
Története [szerkesztés]
Pálos kolostorát 1363-ban Nagy Lajos király alapította. A pálosok telepítették a kolostor melletti falut, magyar lakossággal. 1465-ben a szaploncai nemesekkel pereskedtek, elfoglalták a szaploncai határ egy részét és lerombolták a határjeleket. 1516-ban II. Lajos kivonta településüket a vármegye fennhatósága alól és városi jogokkal ruházta fel. 1548-ban négy jobbágyot, öt bérest, két szegényt és egy új házat írtak össze benne.[3] 1554-ben vagy 55-ben a szerzetesek elhagyták, népe protestánssá lett. Petrovics Péter 1556-ban Szigeti Pál deáknak adományozta. 1660-ban már Kornis György birtokolta. Mivel a Kornis családnak kiterjedt, ruszinok lakta birtokaik voltak, valószínűleg ők telepítették be ruszin lakóinak őseit. 1774-ben tíz földbirtokosának 36 jobbágycsaládja élt a faluban. 1867-ben a Kormos, a Reviczky, a Rednyik és más családoknak volt itt udvarháza. A falu görög katolikus lakói 1922-ben áttértek az ortodox vallásra.[4] A 2000-es évek elején a fiatalok 90%-a külföldön dolgozott. Ukrán tannyelvű iskola nincs, csak ukrán nyelvoktatás van a településen.
1838-ban 285 görög katolikus, 83 zsidó és 12 római katolikus vallású lakosa volt.[5]
1910-ben 1283 lakosából 808 volt ruszin, 348 német (jiddis), 105 román és 19 magyar anyanyelvű; 934 görög katolikus és 340 zsidó vallású.
2002-ben 2448 lakosából 2174 volt ukrán, 242 román és 15 magyar nemzetiségű; 2081 ortodox, 137 adventista és 51 evangéliumi keresztény vallású.
Látnivalók [szerkesztés]
- Egykori pálos kolostortemplomának maradványai. A kis méretű templom a 15. század elején épült, gótikus stílusban. A 16. század közepén a protestánsoké, később az ortodoxoké, majd a görög katolikusoké lett. Többször bővítették, átalakították, majd az 1990-es években nagyrészt lebontották, csak szentélye maradt meg.
Gazdaság [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- Bélay Vilmos: Máramaros vármegye társadalma és nemzetiségei a megye betelepülésétől a 18. század elejéig. Budapest, 1943
- Myskóvszky Viktor: A remetei g. e. templom. Vasárnapi Újság 1867. február 24.
- Szilágyi Aladár: A Felső-Tisza népe. Erdélyi Riport 2006. június 29.
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Magyar katolikus lexikon
- ↑ Teodor Hermann: Monografia istorică a protopopiatului ortodox român Dej. Cluj, 1925, 193–194. o.
- ↑ Schematismus Venerabilis Cleri Almae Dioecesis Szathmariensis Pro Anno Jesu Christi 1838
- ↑ www.cmc.ro (angolul)
|
||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
