Pálosremete
| Pálosremete (Remeți) | |
 | |
| Az egykori kolostortemplom 1867-ben | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Máramaros |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Község | Pálosremete |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 437235 |
| Körzethívószám | 0262 |
| SIRUTA-kód | 108561 |
| Népesség | |
| Népesség | 2479 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 15[1] |
| Népsűrűség | 77,81 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 31,86 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 59′ 26″, k. h. 23° 38′ 35″Koordináták: é. sz. 47° 59′ 26″, k. h. 23° 38′ 35″ | |
| Pálosremete weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pálosremete, 1901-ig Remete (románul: Remeți, ukránul: Ремети, jiddisül רעמיט) falu Romániában, Máramaros megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Máramarosszigettől 21 km-re északnyugatra, az Ukrajnával határfolyót képező Tisza bal partján fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
Neve a pálos szerzetesekre utal. Először 1363-ban, Remete alakban említik. Megkülönböztető előtagját a helységnévrendezéskor szintén a pálosokról kapta.
Története[szerkesztés]
Pálos kolostorát 1363-ban Nagy Lajos király alapította. A pálosok telepítették a kolostor melletti falut, magyar lakossággal. 1465-ben a szaploncai nemesekkel pereskedtek, elfoglalták a szaploncai határ egy részét és lerombolták a határjeleket. 1516-ban II. Lajos kivonta településüket a vármegye fennhatósága alól és városi jogokkal ruházta fel. 1548-ban négy jobbágyot, öt bérest, két szegényt és egy új házat írtak össze benne.[2] 1554-ben vagy 55-ben a szerzetesek elhagyták, népe protestánssá lett. Petrovics Péter 1556-ban Szigeti Pál deáknak adományozta. 1660-ban már Kornis György birtokolta. Mivel a Kornis családnak kiterjedt, ruszinok lakta birtokaik voltak, valószínűleg ők telepítették be ruszin lakóinak őseit. 1774-ben tíz földbirtokosának 36 jobbágycsaládja élt a faluban. 1867-ben a Kormos, a Reviczky, a Rednyik és más családoknak volt itt udvarháza. A falu görögkatolikus lakói 1922-ben áttértek az ortodox vallásra.[3] A 2000-es évek elején a fiatalok 90%-a külföldön dolgozott. Ukrán tannyelvű iskola nincs, csak ukrán nyelvoktatás van a településen.
1838-ban 285 görögkatolikus, 83 zsidó és 12 római katolikus vallású lakosa volt.[4]
1910-ben 1283 lakosából 808 volt ruszin, 348 német (jiddis), 105 román és 19 magyar anyanyelvű; 934 görögkatolikus és 340 zsidó vallású.
2002-ben 2448 lakosából 2174 volt ukrán, 242 román és 15 magyar nemzetiségű; 2081 ortodox, 137 adventista és 51 evangéliumi keresztény vallású.
Látnivalók[szerkesztés]
- Egykori pálos kolostortemplomának maradványai. A kis méretű templom a 15. század elején épült, gótikus stílusban. A 16. század közepén a protestánsoké, később az ortodoxoké, majd a görögkatolikusoké lett. Többször bővítették, átalakították, majd az 1990-es években nagyrészt lebontották, csak szentélye maradt meg.
Gazdaság[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ [1]
- ↑ Magyar katolikus lexikon
- ↑ Teodor Hermann: Monografia istorică a protopopiatului ortodox român Dej. Cluj, 1925, 193–194. o.
- ↑ Schematismus Venerabilis Cleri Almae Dioecesis Szathmariensis Pro Anno Jesu Christi 1838[halott link]
- ↑ www.cmc.ro Archiválva 2013. június 30-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
Források[szerkesztés]
- Bélay Vilmos: Máramaros vármegye társadalma és nemzetiségei a megye betelepülésétől a 18. század elejéig. Budapest, 1943
- Myskóvszky Viktor: A remetei g. e. templom. Vasárnapi Ujság 1867. február 24.
- Szilágyi Aladár: A Felső-Tisza népe. Erdélyi Riport 2006. június 29.[halott link]
Máramaros megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}