Petrovics Péter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Petrovics Péter pecsétje.jpg

Petrovics Péter (suraklini) (1485 körül – Kolozsvár 1557. október 13. vagy 15.) tiszántúli nagybirtokos főnemes, Szapolyai János király rokona és odaadó híve, temesi bán, János Zsigmond egyik gyámja, Fráter György politikai ellenfele, a magyarországi reformáció egyik fő támogatója, az "első kálvinista főúr".

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pozsega vármegyei szerb családból származott. 1514 július 15-én a temesvári csatában - Szapolyai parancsára - ő ejtette foglyul élve Dózsa Györgyöt.

1526. októberében részt vett a tokaji országgyűlésen, ahol Szapolyait királlyá választották. 1528-ban megszerezte Csála várát és uradalmát Arad vármegyében. Ekkor kezdődött el a Petrovics által behívott szerb telepesek nagy létszámú betelepülése a Maros jobb partján. 1531-ben Szapolyai Mehmed bég mellé küldte azzal a feladattal, hogy a török hadakat Morvaország felé indítsák - ez a küldetése kudarcot vallott. Ugyanebben az évben Lippa várának kapitánya. Czibak Imre kivégzése után 1534-ben Szapolyai temesi bánná, majd 1540-ben Fráter Györggyel és Török Bálinttal együtt fia, János Zsigmond gyámjává nevezte ki.

1541-ben, Buda császári ostroma után ő is elkísérte a Izabella királynét és a gyermek királyt Szulejmánhoz. 1541. december 29-én - Fráter Györggyel és Statileo erdélyi püspökkel egyetértve, Gyalu várában ő is aláírta azt a szerződést, amely szerint az országot a váradi béke feltételei szerint Ferdinánd örökli. A törökkel való szövetség híve volt, szemben állt Fráter György politikájával, a szultán megbízásából megpróbálta elfogatni. Miután Györgyöt 1551-ben Ferdinánd utasítására meggyilkolták, a törökök támogatásával visszaszerezte Erdélyt. A lemondott János Zsigmond és Izabella visszatéréséig az országgyűlés Petrovicsot választotta meg helytartónak.

Szolgálataiért János királytól illetve annak fiától hatalmas birtokadományokat kapott.

A reformáció támogatója[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Petrovics - Kálmáncsehi Sánta Márton mentoraként - az egyik fő támogatója volt a magyarországi reformációnak.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.