Felsőszőcs

Felsőszőcs (Suciu de Sus)
Görög katolikus templom
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Máramaros
Rang	falu
Községközpont	Felsőszőcs
Beosztott falvak	Alsószőcs (Suciu de Jos), Tágfalva (Larga)
Népesség
Népesség	ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2

Felsőszőcs (Suciu de Sus), település Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében.

Fekvése

Magyarlápostól délkeletre, a Czibles patak jobb partján elnyúló völgyben, Alsószőcs és Tágfalva közt fekvő település.

Története

Felsőszőcs területe ősidők óta lakott hely lehetett. Területén a településről elnevezett Felsőszőcs Kultúra leletei kerültek napvilágra.

Nevét először 1383-ban említette először oklevél.

1405-ben Zwech, 1514-ben Felseo Zöth, 1553-ban Felseuzewch, 1618-ban Felseo Züchy, 1646-ban Felseö Szőcs, 1830-ban Felső-Szőcs, románul Szucsu néven írták.

A fennmaradt hagyomány szerint a falu egykor a Tőkés felé fekvő Troján határrészben épült, a Sztrimba-patak mentén, ahonnan az állatokat a község mai helyére hajották legelni, majd idővel a lakosság is lehuzódott ide.

Felső-Szőcsöt is valószínűleg a losonczi Bánffyak, a Lápos-vidék akkori urai alapították és bírták. Később, 1405-ben mikor Csicsóvára a losonczi Bánffyak kezére került, Szőcsöt is e vár tartozékául nevezték meg.

1467-ben, a Bánffyak hűtlensége miatt Mátyás király Szőcsöt elvette tőlük és Szerdahelyi Kis Jánosnak és testvérének Mihálynak adományozta.

1553-ban Csicsóvár tartozéka volt, vajdája ekkor Andrejka volt.

1577-ben pedig már Szamosújvár tartozékaként szerepelt és még 1593-ban is Szamosujvárhoz tartozott, kenéze ekkor Boga János volt.

1602-ben pedig Huszár Péter birtoknak írták.

1610-ben Makray Bertalan és Bethlen Erzsébet fia Pétert, mint a széki merénylet részesét, e birtokától megfosztották, de mikor azt a fejedelem sógorának Dobay Tamásnak odaadományozta, azt Dobay visszabocsátotta Makraynak.

1910-ben 1586 lakosából 30 magyar, 91 német, 1417 román, 48 cigány volt. Ebből 1462 görög katolikus, 98 izraelita volt.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Magyarláposi járásához tartozott.

Látnivalók

Atanasiu Moț-Dâmbul a naszódi román határőrség hadnagyának emlékműve

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.
• Vistai András János: Tekintő - erdélyi helynévkönyv