Alsóróna
| Alsóróna (Rona de Jos) | |
 |
|
| Az alsórónai fatemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Máramaros |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Rang | község |
| Polgármester | Ion Herbil (PNL), 2012 |
| Irányítószám | 437245 |
| Népesség | |
| Népesség | 2110 fő (2002)[1] +/- |
| Magyar lakosság | 2 |
| Népsűrűség | 93 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 22 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Alsóróna
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 47° 55′ 12″, k. h. 24° 1′ 11″ | |
| Alsóróna weboldala | |
Alsóróna (románul Rona de Jos, jiddisül אונטר-רינה) falu Romániában, Máramaros megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Máramarosszigettől 15 kilométerre keletre, a Róna-patak partján fekszik.
Története [szerkesztés]
Nevét patakjáról kapta. 1360-ban Rona, 1373-ban Rohina, 1390-ben Also Rouna, Alsorowna, 1480-ban Alsorona néven írták. Első említésekor a szaploncai nemesek közé tartozó Ladomér birtokolta. 1402-ben Balk és Drág fiai kapták meg, majd nemsokára az Urmezei családé lett. Pár év múlva ismét a szaploncaiak kezén találjuk. Közülük származtak a későbbi alsórónai kisnemesek: a Pap, Rónai, Stan és Tivadar család. Egy 1482-es határjárás szerint határához tartozott a Fekete-Tisza bal partja egészen Körösmezőig. Amikor azonban az alsórónai nemesek 1547-ben érvényesíteni kívánták jogukat erre a területre, a rónaszéki kamarások tiltakoztak. Az újabb eljárás során tanúkihallgatást kellett róla tartani, hogy melyik a Fehér- és melyik a Fekete-Tisza. A per végén a kincstár 175 forintot fizetett az alsórónaiaknak, aminek fejében lemondtak egészen Galíciáig terjedő egykori birtokaikról. Ortodox szerzetesi közösségét 1652 előtt alapították az Iriștea nevű helyen. A 18. század elején fatemplomát felgyújtották.[2] Nemesi rétege mellett jobbágyok lakták, akik a Rónaszéken bányászott sót fuvarozták. 1848-ban görög katolikus papja, Karácsonyi János László nemzetőrtisztként szolgált. 1838-ban már zsinagógája volt.
1838-ban 666 görög katolikus és 209 zsidó vallású lakosa volt.[3]
1910-ben 2042 lakosából 1624 volt román és 404 német (jiddis) nemzetiségű; 1638 görög katolikus és 404 zsidó vallású.
2002-ben 2110 lakosából 2069 volt román, 21 cigány és 18 ukrán nemzetiségű; 1857 ortodox, 83 evangéliumi keresztény, 79 görög katolikus és 39 adventista vallású.
Látnivalók [szerkesztés]
- Az Istenanya születése ortodox (korábban görög katolikus) fatemplom 1639 és 1655 között, tölgyfából épült. Az előbbi datálásra a dendrokronológiai vizsgálatok utalnak, az utóbbira pedig a pronaoszban található évszám. Egy másik felirat az 1720-as évet örökíti meg, ez valószínűleg a tatárok 1717-es pusztítása utáni helyreállítás dátuma. Szentélye négyszög záródású. Belső festése 1793-ból való, nagyrészt megőrződött. Ikonosztázát 1817-ben a dragomérfalvi Ioan Plohod készítette.
Források [szerkesztés]
- Bélay Vilmos: Máramaros vármegye társadalma és nemzetiségei a megye betelepülésétől a 18. század elejéig. Budapest, 1943
- www.romanianmonasteries.org (angolul)
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Adrian Andrei Rusu: Dicționarul mănăstirilor din Transilvania, Banat, Crișana și Maramureș. Cluj-Napoca, 2000
- ↑ Schematismus Venerabilis Cleri Almae Dioecesis Szathmariensis Pro Anno Jesu Christi 1838
|
||||||||||||||||||||||||||||
