Felsőszivágy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Felsőszivágy (Asuaju de Sus)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang községközpont
Beosztott falvak Alsószivágy
Polgármester Boitor Vasile
Népesség
Népesség 1043 fő (2011. október 31.)[1]
Község népessége 1441 (2011)[2]
Magyar lakosság 2
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Felsőszivágy  (Románia)
Felsőszivágy
Felsőszivágy
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 34′ 21″, k. h. 23° 10′ 39″Koordináták: é. sz. 47° 34′ 21″, k. h. 23° 10′ 39″

Felsőszivágy falu Romániában, Máramaros megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Máramaros megyében, a Bükk-hegység alatt, Felsőberekszó és Alsószivágy között fekvő település.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felsőszivágy nevét az oklevelek 1424-ben említették először Felsewazywagh néven.

1569-ben a település a Szilágycsehi vár birtokai közé tartozott.

Báthory György hűtlensége után a birtokot Alsószivággyal együtt János Zsigmond Gyulafi Lászlónak adományozta.

1797 évi összeíráskor Felsőszivágy birtokosai báró Bornemissza József és gróf Teleki Imre voltak.

1847-ben 1400 lakosából 1050 fő görög katolikus, 10 izraelita volt.

1890-ben 1400 lakosából 35 magyar, 2 tót, 1362 oláh, 1 egyéb nyelvű, ebből római katolikus 3, görög katolikus 1338, református 30, izraelita 29 fő volt. Házainak száma 285 volt.

A trianoni békeszerződés előtt Felsőszivágy Szilágy vármegye Szilágycsehi járásához tartozott.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Görög katolikus temploma 1720-ban épült.

Népviselet, népszokások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felsőszivágyon a férfiak juhbőrből készült ujjast viseltek, melyet szines pántok és harasztvirágok díszítenek. A legények posztókabátot és mellényt is hordtak. A fehér vagy szürke gyapjú-szövetből készült nadrágot a legényeknél piros vagy fekete posztó díszítette. Lábbelijük rendesen a bocskor, melyet vásárolt bőrdarabokból maga a nép készített és szíjjal kötött fel. Csizmát csak ünnepnapokon és sáros időben viseltek. A legények posztókalapján műbokréta lobogott.

A fiatal nők és lányok házi vászonból készült, ünneplő ruháját csipkével és hímzéssel díszítették.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 606–614. o. Online elérés
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)