Szabolcs-Szatmár-Bereg megye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
Szabolcs Szatmár Bereg Zászló.png
A megye zászlaja
HUN Szabolcs-Szatmár-Bereg megye COA.jpg
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megyeszékhely Nyíregyháza
Kistérségek száma 12
Települések száma 229
megyei jogú városok 1
egyéb városok 26
ISO 3166-2 HU-SZ
Népesség
Teljes népesség 552 000 fő (2012. jan 1.)[1] +/-
Népsűrűség 93 fő/km²[2]
Földrajzi adatok
Terület 5936,45 km²
Időzóna CET, UTC+1
Térkép
HU county Szabolcs-Szatmar-Bereg.svg
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye elhelyezkedése Magyarországon
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye weboldala

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Magyarország legkeletibb megyéje. Északkeletről Ukrajna, délkeletről Románia délnyugatról Hajdú-Bihar megye, északról Borsod-Abaúj-Zemplén megye és Szlovákia határolja. Megyeszékhely: Nyíregyháza.

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Földrajzilag a megye változatos, dombság és síkság is található itt. Két tájegységre tagolható, a Nyírségre és a Felső-Tisza-vidékre. Az Alföld legkeletibb részét alkotó Nyírség kb. 78%-a tartozik a megyéhez, a Felső-Tisza-vidék kistájai közül a Rétköz teljes mértékben, a Szatmári-síkságnak, a Beregi-síkságnak és az Ecsedi-lápnak pedig egy-egy része tartozik a megyéhez. A megye legmagasabb pontja a Kaszonyi-hegy (240 m), de jelentős még a Hoportyó (183 m) is.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éghajlata kontinentális. Az Alföldön itt a leghidegebb a tél.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye legnagyobb folyója a Tisza. Ukrajnából Tiszabecsnél lép Magyarországra, és a megyét Tiszadobnál hagyja el. A megye további jelentősebb folyóvizei a Szamos, a Túr, a Kraszna, valamint a Lónyai-főcsatorna (Keleti-főcsatorna). Nagyobb állóvizei a Nagyvadas-tó (124 hektár), a Királyteleki-tó (23 hektár), valamint Nyíregyházán a Bujtos-tó és a Sóstó.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megyében sok helyen található érintetlen természeti környezet, ahol igen ritka növény- és állatfajok fordulnak elő.

Lásd még: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye védett természeti értékeinek listája

Jellemző földrajzi pontjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye területének 1950 előtti története az alábbi cikkekben található:

Az 1923 és 1945 közötti időszakra

1950-től[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai megye az 1950-es megyerendezéskor jött létre Szabolcs megye és Szatmár-Bereg megye egyesítésével és a határok kiigazításával. 1950 és 1989 között Szabolcs-Szatmár megye volt a neve.

Szabolcs-Szatmár megye közigazgatási beosztása 1950–1990 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Járások 1950–1983 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1950-es megyerendezés előtt Szabolcs megyéhez kilenc járás tartozott: Dadai alsó (székhelye Tiszalök volt), Dadai felső (Gáva), Kisvárdai, Ligetaljai (Nyíradony), Nagykállói, Nyírbaktai (Baktalórántháza), Nyírbátori, Nyírbogdányi (Kemecse) és Tiszai (Mándok). Ugyanakkor Szatmár-Bereg megyéhez négy járás tartozott (Csengeri, Fehérgyarmati, Mátészalkai és Vásárosnaményi). A megyerendezéskor a Ligetaljai járás területét felosztották Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar megye között és megszüntették, így az új Szabolcs-Szatmár megyében 1950. március 16-ától tizenkét járás volt.

Az 1950-es járásrendezés során, június 1-jén a Tiszai járást feloszották a Kisvárdai és a Vásárosnaményi járások között. Ugyanekkor a Dadai felső járás is megszűnt, de területéből néhány Nyíregyháza környéki községgel kiegészítve létrehozták az új Nyíregyházi járást. Szintén ekkor igazították az összes járás elnevezését a székhelyéhez. Mindennek következtében a tanácsrendszer bevezetésekor Szabolcs-Szatmár megye tizenegy járásra oszlott (Baktalórántházi, Csengeri, Fehérgyarmati, Kemecsei, Kisvárdai, Mátészalkai, Nagykállói, Nyírbátori, Nyíregyházi, Tiszalöki és Vásárosnaményi).

Ezt követően 1983-ig a tizenegyből öt járás szűnt meg: a Kemecsei (1956-ban), a Csengeri (1969-ben), a Baktalórántházi és a Tiszalöki (1970-ben) végül a Nagykállói (1978-ban). A járások megszűnésekor, 1983 végén tehát a megyéhez hat járás tartozott (Fehérgyarmati, Kisvárdai, Mátészalkai, Nyírbátori, Nyíregyházi és Vásárosnaményi).

Városok 1950–1983 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1950-es megyerendezéskor Szabolcs megyéhez egy megyei város tartozott, Nyíregyáza, Szatmár-Bereg megéhez pedig egy sem. 1983-ig öt másik település szerzett városi rangot a megyében: Mátészalka (1969-ben), Kisvárda (1970-ben), Nyírbátor (1973-ban), végül Fehérgyarmat és Vásárosnamény (1978-ban), így 1983-ra a városok száma hatra nőtt.

A tanácsok megalakulásától 1954-ig Nyíregyháza közvetlenül a megyei tanács alá rendelt város volt, 1954 és 1971 között a megye összes városának jogállása járási jogú város volt, azután pedig egyszerűen város.

Városkörnyékek 1971–1983 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szabolcs-Szatmár megye városai közül 1983-ig négy körül alakult városkörnyék: a Kisvárdai, Mátészalkai és Nyírbátori 1977-ben, a Vásárosnaményi pedig 1978-ban. Ezek mindegyike csak a városhoz legszorosabban kapcsolódó községeket foglalta magába, a megye valamennyi városa járási székhely maradt 1983 végéig.

Városok és városi jogú nagyközségek 1984–1990 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1984. január 1-jén valamennyi járás megszűnt az országban és a megye valamennyi városa városkörnyékközponttá vált. Ugyanekkor alakult városi jogú nagyközséggé és lett nagyközségkörnyék-központ Tiszavasvári, mely aztán 1986-ban várossá alakult. 1989-ben kapott városi rangot Csenger, Nagykálló és Záhony, de ezek már nem lettek városkörnyékközpontok.

1989-ben Nyíregyháza azon három megyeszékhely között volt, amelyeket az Elnöki Tanács megyei várossá nyilvánított, így 1990-ben, a tanácsrendszer megszűnésekor Szabolcs-Szatmár megyében már tíz város volt, közülük egy megyei város.

Önkormányzat és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Járások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye járásainak főbb adatai a 2013. július 15-ei közigazgatási beosztás szerint az alábbiak:

Sorszám Járás neve Székhely Település Ebből város Népesség
(2013. január 1.)
Terület
(km²)
Népsűrűség
(fő/km²)
1 Baktalórántházai járás Baktalórántháza
12
1
19 521
254,47
77
2 Csengeri járás Csenger
11
1
13 839
246,51
56
3 Fehérgyarmati járás Fehérgyarmat
50
1
38 363
707,37
54
4 Ibrányi járás Ibrány
8
2
23 850
304,91
78
5 Kemecsei járás Kemecse
11
2
22 185
246,41
90
6 Kisvárdai járás Kisvárda
23
3
57 050
523,09
109
7 Mátészalkai járás Mátészalka
26
3
64 810
624,70
104
8 Nagykállói járás Nagykálló
8
2
30 430
377,36
81
9 Nyírbátori járás Nyírbátor
20
3
43 557
695,94
63
10 Nyíregyházi járás Nyíregyháza
15
4
166 684
809,61
206
11 Tiszavasvári járás Tiszavasvári
6
2
27 306
381,61
72
12 Vásárosnaményi járás Vásárosnamény
28
2
36 689
617,94
59
13 Záhonyi járás Záhony
11
2
19 369
145,95
133

Kistérségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kistérségeinek főbb adatai a 2013. július 15-ei beosztás szerint az alábbiak:

Kód Kistérség neve Központ Település Ebből város Népesség
(2013. január 1.)
Terület
(km²)
Népsűrűség
(fő/km²)
4501 Baktalórántházai kistérség Baktalórántháza
19
2
34 517
451,73
76
4502 Csengeri kistérség Csenger
11
1
13 839
246,51
56
4503 Fehérgyarmati kistérség Fehérgyarmat
49
1
38 196
702,57
54
4511 Ibrány-Nagyhalászi kistérség Ibrány
17
4
44 092
520,97
85
4504 Kisvárdai kistérség Kisvárda
21
3
52 616
443,71
119
4505 Mátészalkai kistérség Mátészalka
26
3
64 810
624,70
104
4506 Nagykállói kistérség Nagykálló
9
3
43 409
518,24
84
4507 Nyírbátori kistérség Nyírbátor
20
3
43 557
695,94
63
4508 Nyíregyházai kistérség Nyíregyháza
9
2
143 371
539,30
266
4509 Tiszavasvári kistérség Tiszavasvári
10
3
35 361
479,00
74
4510 Vásárosnaményi kistérség Vásárosnamény
27
1
30 516
567,25
54
4512 Záhonyi kistérség Záhony
11
2
19 369
145,95
133

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyíregyháza belvárosa

A megye hagyományosan az ország "népességellátójának" tekinthető, ugyanis a vitális, jó népmozgalmi arányszámokkal rendelkező (korábbi) mezőgazdasági népesség (református és katolikus egyaránt) főleg az 1950-es évektől (a mezőgazdaság modernizációját követően) tömegesen vándorolt az ország iparosodó megyéibe (főleg a szomszédos Borsodba), és - az országban a legkevésbé vitális népességének köszönhetően az 1960-as évektől egyre inkább demográfiai vákuumba került - Budapestre, biztosítva ezáltal a megfelelő számú munkerőt ezen térségek számára.

Vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye népessége hagyományosan főleg református (35%). Jelentős a római katolikusok (19%) és a görög katolikusok (13%, jelentős részben rutének és észak-erdélyi románok elmagyarosodott leszármazottai) közössége is. Az evangélikus vallás (2%) leginkább a 18. században Nyíregyházára és a környező bokortanyákra betelepült tirpákok leszármazottai körében fordul elő. A korábban népes zsidó közösségnek csak töredékei maradtak meg.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye legnagyobb nyereségű cégei a 2006-os adózott eredmény szerint (zárójelben az országos toplistán elfoglalt helyezés)

1. Lindab Building Systems Kft. (316)
2. Hübner-H Kft. (324)
3. Poenix Légrúgó Technológia Kft. (338)

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország leghosszabb útvonalán, a 4-es főúton közelíthető meg, de 2007 szeptemberétől, az M3-as autópályán is, ami a 234-es lehajtóig tart, onnan tovább a 2005-ben megépített 14 km hosszú, 403-as főút vezet Nyírtura északi részéhez. Valószínűleg 2010-re lesz kész a hosszú autópálya-szakasz, Vásárosnaményig, és majd onnan fog „továbbmenni”, Barabásig, de a másik szakasza, (mivel 2 részre szakad) Záhonyig fog tartani, onnan pedig rá lehet csatlakozni, a szlovák-ukrán határszakaszra tervezett díjmentes autópályára.

Záhonyban található Európa keleti felének legnagyobb vasúti csomópontja.

A személyforgalom szempontjából a legforgalmasabb határátkelőhelyek: Csengersima, Záhony, Tiszabecs és Beregsurány.

Magyar–román határátkelőhelyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar–ukrán határátkelőhelyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gencsy kastély

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye a népi építészet, tárgyi népművészet, a népzene és néptánc gazdag hagyományával rendelkezik.

A megye bővelkedik műemlékekben. Különleges látnivalót jelentenek a fából épült haranglábak, a 13. századi csarodai templom és a kazettás mennyezetű tákosi református templom.

Gyógyfürdők a megyében:

A megye híres szülöttei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Települései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Népesség szerinti sorrendben, a KSH adatai alapján)[3]

Sorsz. Település Lakónépesség Kistérség
1. HUN Nyíregyháza COA.jpg Nyíregyháza 118 185 fő (2013. jan 1.)[4] +/- Nyíregyházai kistérség
2. HUN Mátészalka COA.jpg Mátészalka 17 144 fő (2013. jan 1.)[5] +/- Mátészalkai kistérség
3. HUN Kisvárda COA.jpg Kisvárda 16 888 fő (2013. jan 1.)[6] +/- Kisvárdai kistérség
4. HUN Újfehértó COA.jpg Újfehértó 12 979 fő (2013. jan 1.)[7] +/- Nagykállói kistérség
5. HUN Tiszavasvári COA.jpg Tiszavasvári 12 964 fő (2013. jan 1.)[8] +/- Tiszavasvári kistérség
6. Coa Hungary Town Nyírbátor.svg Nyírbátor 12 399 fő (2013. jan 1.)[9] +/- Nyírbátori kistérség
7. Coa Hungary Town Nagykálló.svg Nagykálló 9469 fő (2013. jan 1.)[10] +/- Nagykállói kistérség
8. HUN Vásárosnamény COA.jpg Vásárosnamény 8831 fő (2013. jan 1.)[11] +/- Vásárosnaményi kistérség
9. HUN Fehérgyarmat COA.jpg Fehérgyarmat 7967 fő (2013. jan 1.)[12] +/- Fehérgyarmati kistérség
10. HUN Nyírtelek COA.jpg Nyírtelek 6730 fő (2013. jan 1.)[13] +/- Nyíregyházai kistérség
11. HUN Ibrány COA.jpg Ibrány 6835 fő (2013. jan 1.)[14] +/- Ibrány-Nagyhalászi kistérség
12. HUN Nagyecsed COA.jpg Nagyecsed 6524 fő (2013. jan 1.)[15] +/- Mátészalkai kistérség
13. HUN Balkány COA.jpg Balkány 6468 fő (2013. jan 1.)[16] +/- Nagykállói kistérség
14. HUN Tiszalök COA.jpg Tiszalök 5485 fő (2013. jan 1.)[17] +/- Tiszavasvári kistérség
15. HUN Nagyhalász COA.jpg Nagyhalász 5741 fő (2013. jan 1.)[18] +/- Ibrány-Nagyhalászi kistérség
16. HUN Nyirmada COA.jpg Nyírmada 4885 fő (2013. jan 1.)[19] +/- Baktalórántházai kistérség
17. HUN Rakamaz COA.jpg Rakamaz 4512 fő (2013. jan 1.)[20] +/- Tiszavasvári kistérség
18. HUN Csenger COA.jpg Csenger 4924 fő (2013. jan 1.)[21] +/- Csengeri kistérség
19. HUN Kemecse COA.jpg Kemecse 4792 fő (2013. jan 1.)[22] +/- Ibrány-Nagyhalászi kistérség
20. Baktalórántháza címere.svg Baktalórántháza 4037 fő (2013. jan 1.)[23] +/- Baktalórántházai kistérség
21. HUN Demecser COA.jpg Demecser 4284 fő (2013. jan 1.)[24] +/- Ibrány-Nagyhalászi kistérség
22. HUN Mándok COA.jpg Mándok 4247 fő (2013. jan 1.)[25] +/- Záhonyi kistérség
23. HUN Záhony COA.jpg Záhony 4125 fő (2013. jan 1.)[26] +/- Záhonyi kistérség
24. HUN Dombrád COA.jpg Dombrád 4070 fő (2013. jan 1.)[27] +/- Kisvárdai kistérség
25. HUN Ajak COA.jpg Ajak 3785 fő (2013. jan 1.)[28] +/- Kisvárdai kistérség
26. HUN Vaja COA.jpg Vaja 3639 fő (2013. jan 1.)[29] +/- Mátészalkai kistérség
27. HUN Nyírlugos COA.jpg Nyírlugos 2824 fő (2013. jan 1.)[30] +/- Nyírbátori kistérség
28. HUN Máriapócs COA.jpg Máriapócs 2155 fő (2013. jan 1.)[31] +/- Nyírbátori kistérség

Lábjegyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. (magyar nyelven) (xls). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2010. augusztus 12.)
  2. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/megy/122/szab122.pdf
  3. Magyarország Helységnévtára, 2012 (magyar nyelven) (PHP). KSH, 2012. január 1. (Hozzáférés: 2013. szeptember 28.)
  4. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  5. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  6. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  7. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  8. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  9. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  10. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  11. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  12. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  13. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  14. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  15. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  16. Helységnévkönyv adattár 2013 (magyar nyelven) (HTML). KSH, 2013. január 1. (Hozzáférés: 2013. október 22.)
  17. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  18. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  19. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  20. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  21. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  22. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  23. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  24. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  25. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  26. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  27. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  28. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  29. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  30. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)
  31. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. ksh.hu (2013. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. jan. 13. (xls)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az 500 legnagyobb nyereségű hazai cég, HVG 2008 01 12.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szatmár nevezetességei a YouTube-on:[4]
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabolcs-Szatmár-Bereg megye témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]