Kállósemjéni Mohos-tó Természetvédelmi Terület

A 41 hektár terjedelmű Mohos-tó a Nyírség egyik utolsó nagy kiterjedésű úszó lápi szigetvilága, melyen ritka ősi mocsári növények, tőzegpáfrány, moszat-fajok tenyésznek.

Pettyes gőte

Kitaibel Pál, a neves botanikus is kutatott a 18. század végén a Nyírség e részén, de a lápról az első beszámolót 1927-ben Kiss Lajos, a nyíregyházi Jósa András Múzeum egykori igazgatója készítette el, azonban a láp komolyabb feltárása Boros Ádám, majd Soó Rezső nevéhez fűződik.

Fekvése [szerkesztés]

Egy a Mohos-tó vízinövényei közül:(Potamogeton natans)

Közönséges rence (Utricularia vulgaris) víz alatti szára a rajta levő tojás alakú rovarfogó tömlőkkel

A közönséges rence (Utricularia vulgaris) víz feletti sárga virága

Cinegefűz, (Salix repens subsp.r.)

Vízi gemandor

Szürke aszat

Vízparti deréce

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Nyírségben, Kállósemjéntől északra, a Levelekre vezető úttól jobbra található.

Nevének eredete [szerkesztés]

Nevét a víz szinét ellepő "villás májmoha"neve után kapta.

Jellege [szerkesztés]

Láp (vízszint leülepedése előtt úszóláp)

Homokdombok határolta tó, fűzláp és nádasállományok nyílt vízfelülettel megtört váltakozása, suvadással keletkezett 2-3 méter mélységű képződmény.

Kialakulása [szerkesztés]

Körülbelül 8000 évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszak végén a szél az egykori folyómedrek vízzel feltöltöt medencéjét homokdombokkal zárta körül. A kialakult homokdombokon megtelepedett tölgyerdők segítették a vidék hűvös, nyirkos mikroklímájának megőrzését.

A 18. században azonban a láp széli homokdombokon húzódó tölgyerdőket kivágták, s a "lápteknő" egyrészét a szél által hordott homok töltötte fel, helyén legelő alakult ki.

Ezáltal a terület két külön résszé különült el: Kis- és Nagy-Mohosra, megszűnt az egybefüggő víztükör.

A szárazabbá váló éghajlat nyomán drámai változások következtek be: a homok ismét megindult, s vele együtt az erdő tápanyagtartalma a tóba került. Ez gyors mocsarasodást, majd úszóláp-képződést okozott.

Az úszó láp (úszó sziget) alapja az iszapból kiszakadozó gyékény, melynek víz felszínére emelkedő gyökérsokaságából keletkezett. A gyökérrészeket a szél egy helyre terelte, s a tutajszerű képződményeken idővel idegen növények telepedtek meg, melyek gyökérzete a laza gyékényuszadékokat szorossan összefűzte, a szélsodorta homok és növénymaradványok a szigetet állandóan vastagították, gyarapították. A megvastagodott úszólápon aztán idővel a rekettyefűz gyökerei is megkapaszkodtak.

A környék vízrendezése, csatornázása miatt tovább csökkent a vízszint, ami az úszólápok megvastagodott szőnyegének "leülését" vonta maga után, stabil rekettyefüzesek alakultak ki.

Ma kút látja el vízzel a lápot, azért, hogy az eredeti állapot továbbra is fennálljon, s az időjárás változásai ne veszélyeztessék fennmaradását.

Bár avatatlannak nem túl mutatós látvány a jórészt fűzlápos terület, a szakemberek annál többre értékelik.

Növényvilága [szerkesztés]

Közönséges rence (Utricularis vulgaris)

A terület nádasokkal, gyékényesekkel borított szegélyén található ez a víz felszínén lebegő békalencsékből, részben a felszín alatt lebegő rovarfogó növényekből álló rence-békalencse hínár és jellemző faja a rovarokat és apró rákokat fogó sárga virágú közönséges rence (Utricularis vulgaris) is, amely "ragadozó", gyökér nélküli vízinövény; foglyul ejti és megemészti az apró organizmusokat, beleértve az állati eredetű egysejtűeket (protozoa), és a néhány milliméteres rákocskákat is. A "ragadozó" növény a zsákmányszerzés műveletét olyan gyorsan – a folyamat egy fél milliszekundum alatt zajlik le – hajtja végre, hogy a húsevő növénnyel szemben a fogjul ejtett állatnak esélye sincs a menekülésre. A növény levelein tojás alakú, állatfogásra szolgáló tömlők sorakoznak, amelyek "száját" egy, csupán befelé nyíló csappantyú zárja le. A tömlők nyílása előtt 2 szárnyasan tagolt sörte található. A tömlők csapdaként, és olyan villámgyorsan működnek, hogy szabad szemmel a zsákmányszerzés folyamata nem követhető.

A grenoble-i egyetem kutatói Philippe Marmottant-nal az élen ezért egy olyan kamerát készítettek, amely másodpercenként tízezer felvételt képes készíteni. Így a filmet lelassítva a tudósoknak sikerült megismerni a vadászat módját: A ragadozó rencéről készült kisfilm a YouTube-on: [1]

A film lelassítása által kiderült, hogy amikor a rence "készenlétbe helyezi" a csapdát, kifújja a tömlőben lévő folyadékot, miáltal annak a belsejében alacsonyabb a nyomás, mint a környezetben. Amint a potenciális zsákmány megérinti a tömlő "szája" előtt lévő parányi sertéket, a csappantyú kinyílik, és a víz az áldozattal együtt bezúdul a tömlőbe. A számítások szerint a szívóhatás oly erős, hogy a nehézkedési gyorsulás eléri a 600 g-t. Összehasonlításként az űrhajó startjánál az asztronautákra 3,5g nehézségi gyorsulás hat.