Kősüllő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kősüllő
Illusztráció 1909-ből

Illusztráció 1909-ből
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
iucn3.1
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Percoidei
Család: Sügérfélék (Percidae)
Nem: Sander
Faj: S. volgensis
Tudományos név
Sander volgensis
(Gmelin, 1789)
Szinonimák
  • Stizostedion volgensis (Gmelin, 1789)
  • Lucioperca sandra volgensis (Gmelin, 1789)
  • Lucioperca volgensis (Gmelin, 1789)
  • Perca volgensis Gmelin, 1789
  • Sander volgense (Gmelin, 1789)
  • Schilus pallasii (Krynicki, 1832)
  • Stizostedion volgense (Gmelin, 1789) (hibás kiejtés miatt)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kősüllő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kősüllő témájú kategóriát.

A kősüllő (Sander volgensis) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjéhez, ezen belül a sügérfélék (Percidae) családjához tartozó faj. A kősüllő köznyelvi elnevezése a bandár, a tarkasüllő, a tótsüllő és a vadsüllő, külföldön nevezik még volgai süllőnek is.

A természetes vizek halászata során nem bír nagy jelentőséggel, de a horgászok számára már nagyobb a jelentősége. A süllőhorgászat során kifogott mennyiség azt mutatja, hogy 1-10 százaléka a fogassüllőének. Ezek alapján nem tartozik a gazdaságilag fontos halfajok közé, bár húsa kitűnő minőségű és a fogaséval egyenértékű. Magyarországon horgászata méretkorlátozással (20 centiméter) és tilalmi idővel (március 01. - május 31.) védett, Európa egyes területein a sebezhető fajok között tartják számon.

A Magyar Haltani Társaság kezdeményezésére 2011-ben megválasztották az év halának, hogy ezzel is ráirányítsák a fajra a természetvédők figyelmét.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kősüllő a nagyobb folyók lakója, tengerekben és a brakkvízben ritka. A Kaszpi-, és a Fekete-tengerbe ömlő folyókban és a velük kapcsolatos tavakban honos halfaj. A két legnagyobb elterjedési körzete a Duna és a Volga medencéje. Előfordul a következő országok vizeiben: Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Magyarország, Moldova, Montenegró, Oroszország, Románia, Szerbia, Szlovákia és Ukrajna.

Magyarországon a Balatonban és a nagyobb folyókban találhatók meg az állományai. A kősüllő a 19. században még ritkaságszámba ment, hiszen Vutskits Györgynek 1896-ban egy évnél tovább kellett várnia, ahhoz, hogy a halászok néhány példányt fogjanak számára. Mára magyarországi élőhelyein már közönséges lett. A Balatonban élő kősüllőkkel kapcsolatban Unger Emil felhívta a figyelmet arra, hogy a balatoni kősüllő, a fogassüllőhöz hasonlóan világosabb színezetű, mint a más vizekben élő társaik.[1]

A folyók felső, viszonylag gyors áramlású részein nem található meg, inkább a középső szakaszainak lassabb vizében, illetve a tavakban fordul elő. A dévérzónát kifejezetten kedveli, de kisebb számban a márnazónában is előfordulhat. Érdekesség, hogy a Velencei- és a Fertő-tóból hiányzik.[2] Az iszapos vizeket jobban elviseli, mint a fogassüllő. Az állóvizekben a sekély, iszapos medrű tavakban, holtágakban illetve a tavak és holtágak ilyen jellegű részein jelentősebb állományai is kialakulhatnak, de a teljesen elmocsarasodott vizekben már nem tud megélni. A vízminőségre kevésbé érzékeny, elsősorban a víz mennyisége a fontos számára, mert a kis vizekben nem fordul elő. Emiatt például a síkvidéki víztározókban kezdetben alig van jelen, majd a feltöltődés előrehaladtával lesz egyre gyakoribb.[3]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testformája megnyúlt, aránylag alacsony és oldalról lapított testű hal. A hal testhossza 25 - 30 centiméter, legfeljebb 40 centiméter. 70 - 83 apró, fésűs pikkelye van az oldalvonala mentén. Oldalát zöldesszürke határozottabb vonalú sötét harántsávok tarkítják. A fejtető, a fej oldalai és a kopoltyúfedők pikkelyezettek. Kopoltyúfedői kis tüskével rendelkeznek, az elő-kopoltyúfedő fogazott. Állkapcsán erős apró kefefogak nőttek, de a felnőtt példányoknak ebfogai nincsenek. Az első hátúszóban 12-14 kemény tüske, a másodikban 2 és 20-22, az alsóúszóban 2 és 9 sugara van. Farokúszója fejlett, a szélén enyhén metszett.

Hasonló fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fogassüllő ikrásaihoz nagyon hasonlít. Összehasonlítva velük az eltérés a kisebb és zömökebb termeten, a vaskosabb fejen és a kisebb szájon kívül még abban mutatkozik, hogy a kopoltyúfedő hátulsó szegélye visszahajlik a szeme felé, és az oldalát díszítő 8 harántsáv élesen előtűnik. Továbbá a kősüllő pikkelyei méretüket tekintve is kisebbek és a szeme nagyobb, mint a süllőé. A másik hal, mellyel esetleg még összetéveszthető az a sügér, de ennek magasabb a háta, és első hátúszójának a végén van egy nagyobb fekete folt.[3]

Azonosítása határozóképlettel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A halak közeli rokon fajainak azonosításához sok esetben nem segít az egyszerű szemrevételezéses vizsgálat, akkor a pontos meghatározás elősegítésére alaposan meg kell vizsgálni az adott hal morfológiai tulajdonságait.

Az alábbi táblázat ehhez ad segítséget a kősüllő, a fogassüllő és a csapósügér határozóképletének adataival.[4]

Tudományos név Magyar név pikkelyképlet garatfogképlet úszósugár hátúszó úszósugár farokalatti
Sander volgensis kősüllő,  70 10-11/17-20 83               -  D1:XII-XIV, D2:I-II/20-22               II/9-10
Sander lucioperca fogassüllő, 80 12-16/16-24 100               - D1:XIII-XVII, D2:I-III/19-24            II-III/11-13
Perca fluviatilis csapósügér,  57 6-10/12-18 77               - D1:XII-XVII, D2:I-III/12-16                II/7-9

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kősüllő a meleg, nyugodt, kemény aljzatú vizeket kedveli, amelyek nyáron kissé zavarossá válnak. A vízállásváltozásra az összes magyarországi halfaj közül a süllők reagálnak a legérzékenyebben. Tápláléka kisebb halakból és rákokból áll. Legfeljebb 12 évig él.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kősüllő 3 - 4 évesen válik ivaréretté. A partközeli részeken április - májusban ívik, valamivel később, mint fajrokona. Ívásához ideális, vízhőmérséklet a 12 - 15 Celsius-fok. Ikráit a növényzetre rakja, melyeket nem őrzik a szülők. Kevesebb ikrát rak le testtömeg kilogrammonként (30-80 ezer között), mint a fogassüllő.[2]

Horgászata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országos rekord 3,2 kilogramm.[5] Tilalmi ideje március 01. - május 31. között van. A méretkorlátozás a 20 centiméter alatti példányokra vonatkozik.[6][7] Legeredményesebb horgászata a késő esti, illetve a kora reggeli órákban várható. A tisztuló vizet szereti a legjobban, még áradás előtt is fogható, de koszos áradásnál már nem vesz magához táplálékot. Az időjárás változásra is érzékeny, borongós esős időben még a déli órákban is lehet fogni. Horgászatának többféle módszere ismert. A legelterjedtebb módszere a csalihalas fenekezés. Akadós területeken alkalmazzák az úszós módszert, melyet célszerű csónakból végezni. Az alkalmazott szereléseknél nincs szükség acélelőkére. Vannak olyan horgászok, akik szeretik megkeresni a süllőt, és ehhez megfelelő módszer a pergetés.[8][9]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A kősüllő (magyar nyelven). freeweb.hu/tomolyka. (Hozzáférés: 2011. szeptember 18.)
  2. ^ a b Dr. Györe Károly: Kősüllő - Stizostedion volgense Gmelin, 1788. HAKI. (Hozzáférés: 2011. szeptember 18.)
  3. ^ a b Tankönyvtár, i. m. 79. Kősüllő. old.
  4. Speciális határozóbélyegek. (Hozzáférés: 2011. szeptember 19.)
  5. Rekordlista (magyar nyelven). Magyar Horgász. (Hozzáférés: 2011. szeptember 18.)
  6. Kősüllő (magyar nyelven). kaloistvan.atw.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 18.)
  7. Tilalmakról, méretkorlátozásokról. MOHOSZ. (Hozzáférés: 2010. június 19.)
  8. A süllő horgászata. carplovefulek.hupont.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 18.)
  9. Süllő (Stizostedion lucioperca) Kősüllő (Stizostedion volgense). atomee.uw.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 18.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Internetes leírások a kősüllőről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • halak Halakportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap