Mérk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mérk
Mérk légifotó.jpg
A római katolikus templom és a mellé épült református templom.
Mérk címere
Mérk címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Szabolcs-Szatmár-Bereg
Járás Mátészalkai
Kistérség Mátészalkai
Jogállás nagyközség
Polgármester Müller Istvánné (FIDESZ-KDNP)[1]
Irányítószám 4352
Körzethívószám 44
Népesség
Teljes népesség 2166 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 85,21 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 25,08 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Mérk  (Magyarország)
Mérk
Mérk
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 46′ 53″, k. h. 22° 22′ 48″Koordináták: é. sz. 47° 46′ 53″, k. h. 22° 22′ 48″
Mérk  (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)
Mérk
Mérk
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén
Mérk weboldala
Mérk, a római katolikus templom hátulról
A görög katolikus temploma

Mérk nagyközség Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Mátészalkai járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye délkeleti részén, a Nyírség szélén fekvő település. Vállaj 1,5 km, Tiborszállás 8,5 km, Fábiánháza 7,5 km, Nagyecsed 10,5 km távolságra található. A település a Kraszna folyó mentén található.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falu neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással, a régi magyar nyelvben népszerű Mérk személynév vált a település nevévé.

Névadója valószínűleg az 1216-ban és 1391-ben említett Merch, a szatmári németek ispánja lehetett.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falu telepítésének kora és körülményei ismeretlenek. Kialakulásakor a Gutkeled nemzetség-beliek földjébe ékelt magában álló falu volt.

Mérk neve az oklevelekben 1297-ben tűnik fel, Miklós birtokaként: p. Nicolai Merk, in C-u de Zathmar.

1298-ban Ákos nembeli István országbíró a falut leányának Anychnak, a Borsa nemzetség-beli Beke feleségének engedi át.

1318-ban Károly Róbert király az Ákos nembeli Ernye hűtlen unokáitól elveszi, és a Gutkeled nemzetség-beli Báthori Bereck fiának, Jánosnak adományozza. Ettől kezdve a Báthoriak Ecsedi uradalmához tartozott.

Borovszky szerint azonban 1391-ben még a Szántai Petőfieké volt, akiktől leányágon a Kállaiak örökölték, és a Báthoriak csak 1418-ban kaptak rá királyi adományt.

A XVII. században Bethlen, majd Rákóczi birtok volt.

1746-ban gróf Károlyi Ferenc szerezte meg, s még az övé volt a XX. század első évtizedeiben is. (Ébele G.: Ecsedi uradalom) Mérk sorsa hasonlóan alakult a korabeli Szatmár vm. környező településeihez: a török- és a Habsburg-ellenes felszabadító háborúk pusztításai, az 1717. évi tatárbetörés, a járványok, például az 1719. évi nagy pestisjárvány, ínség a község lakosságát is sújtotta.

1839-ben a faluban pusztító nagy tűzvészben az egész falu, s mindhárom temploma is leégett.

A sok megpróbáltatás a falu lakosságát is megtizedelte.

A községben az első sváb telepesek 1773-ban jelentek meg, akik a szomszédos községből és Németországból érkeztek (Borovszky i.h., Vonház 123).

A falu betelepítéséről Pesty Frigyes leírásából van adatunk, 1864-ből: a települést háromhatod részben római katolikus , a környékbeli sváb falvakból 1770 körül idetelepült, ma magyarul beszélő svábok, kéthatodrészben a közeli elpusztult Szent Márton helységből részben Mérkre, részben a szomszédos Fábiánházárara költözött helvét református magyarok, egyhatodrészben pedig szintén magyar ajkú görög katolikusok lakják, kik első lakosai voltak Mérknek.

Gróf Károlyi Sándor szerzi meg Mérket, ahol akkor még csupán néhány lakóház állott. A gróf a faluba letelepedőknek ingyen lakást és földet és 10 év mentességet ajánlott fel.

A község az utóbbi években, évtizedekben sokat fejlődött, több középület és új lakóház, kisebb üzem is található itt.

1950 és 1955 között Mérk Vállajjal egyesült Mérkvállaj néven, a vállajiak kérésére azonban az egyesítés megszűnt, és egyidejüleg Mérk határából önálló községgé alakult Tiborszállás.

A falunak vasútja nincs, de a környező településekkel és Mátészalkával is sűrű buszjárat köti össze.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának 90%-a magyar, 6%-a cigány és 4%-a német nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres szülöttei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mérk szülötte Bárd [Leber] János (1908-1982), r. k. püspök, teológus, filozófus. Haláláig internálva volt.
  • Itt született Szives (Schmiedt) Béla (1901. március 6.) római katolikus egyházi író.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Borovszky S.: Szatmár várm.
  • Maksai F. : A Középkori Szatm. várm.
  • Ébele G.: Ecsedi uradalom
  • Kálnási Á.: A mátészalkai jár. földr.nevei.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Mérk települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 29.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvértelepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]