Óvári
| Óvári (Oar) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Rang | falu |
| Községközpont | Vetés |
| Irányítószám | 447357 |
| Népesség | |
| Népesség | 1514 fő (2002) +/- |
| Magyar lakosság | 1244 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
Óvári falu Romániában, Szatmár megyében.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Szatmár megyében, Szatmárnémetitől nyugatra, a Szamos bal partján fekvő település.
[szerkesztés] Története
Óvári nevét az oklevelek 1312-ben említették először Ovari néven, a Csák nemzetségbeli Nagy Barc fia: Mihály ispánnal (A Darahy család őse) és fiával Péterrel kapcsolatban, akik ekkor úgy állapodtak meg Nagy Barc fia Barccal és Ugrinnal, hogy Nagy Barc fia (Terebesi) Bereck fia: Miklós birtokaiból köztük Óváriból is negyed részt kap. Nagy Barc fia Péter le is telepedett Óváriban, és innen vette nevét is. István nevű fiát 1355-ben említették az oklevelek.
1375-ben Óvári Istvánt és fiát Miklóst Darahi Csák fia Miklós megölésével vádolták, ezért itteni birtokrészét I. Lajos király Balk vajdának, máramarosi ispánnak adta.
A XIV. század végén a Csaholyiaké és a Drágfiaké volt, de mellettük később több családnak is volt birtoka: így a Darahy, Gacshályi és a Csatóházi Csatóknak is.
1483-ban Szokoly dános csanádi püspök és testvérei királyi adományként Hunyadi Mátyástól megkapták az egész Óvári helységet a Szamos révjével együtt.
A XVI. században Óvári a Báthoriaké volt, és egészen a család kihaltáig az övék is maradt.
1609-ben Vetési László volt a település birtokosa.
Az 1511-as évek közepén és az 1600-as évek elején Óvári jelentékeny hely lehetett, mivel több jelentősebb eseménynek is színhelye volt:
1554-ben a reformátusok tartottak itt nevezetes zsinatot, melyen a Szatmár vármegyei reformáció áttért a lutheri irányról a kálvinira.
1610-ben Thurzó György nádorispán innen intézett diplomát "in oppido Ovári" néven Szatmár vármegyéhez.
A Szamos árvizeitől Óvári is sokat szenvedett, az ár a települést elmosta, s ezért új helyen építették újjá.
A XVIII. században is több birtokosa volt: a Szilágyi, Mátay, Pogány, Peley és Rápholty Nagy családok szereztek itt birtokot, de a jezsuitáknak is volt itt részbirtoka.
A XIX. század közepéig a Peley, Kerekes, Mátay, Szilágyi családok voltak urai.
A XX. század elején Szilágyi Béla és László és Komoróczy Iván volt itt nagyobb birtokos.
A településnek a XX. század elején vasas gyógyfürdője is volt.
A település határában található Babod dűlő, mely egy elpusztult település emlékét őrzi. Borczhalom nevű helyről pedig egy népi legenda maradt fenn: az itteni lakosság úgy tartja, hogy Árpád Boroz nevű vezéréről vette nevét.
Óvári a trianoni békeszerződés előtt Szatmár vármegye csengeri járásához tartozott.
[szerkesztés] Nevezetességek
[szerkesztés] Források
- Borovszky Samu: Szatmár vármegye.
- Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a XV. század elejéig ISBN 978-963-7220-63-0
[szerkesztés] Testvérvárosok
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
