Nagyecsed
| Nagyecsed | |||
| Református templom | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Észak-Alföld | ||
| Megye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||
| Kistérség | Mátészalkai | ||
| Rang | város | ||
| Polgármester | Kovács Lajos[1] | ||
| Irányítószám | 4355 | ||
| Körzethívószám | 44 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 6258 fő (2010. január 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 142,65 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 43,87 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Nagyecsed weboldala | |||
Nagyecsed város Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Mátészalkai kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Nagyecsed a Nyírség és szatmári tájegység határán fekvő kisváros. Mátészalkától 14, Győrtelektől 10, Porcsalmától 16, Vállajtól 14 km-re található. A várost kettészeli a Kraszna.
Vonattal elérhető a Mátészalka–Tiborszállás-vasútvonalon.
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] A középkori falu
A település neve 1220-ban egy idevaló poroszló nevében fordul elő először (prist. Zomoy de v. Euchetii alakban), azonban már Anonymus is megemlékezett a település határában, az Ecsedi-láp szigetein felépült úgynevezett Sárvárról Gesta Hungarorumában: a honfoglalás idején Tas vezér "vonult a Szamos folyó felé arra a helyre, amelyet most Sárvárnak mondanak…erős földvárat építtetett, amelyet először Tas várának neveztek, most meg Sárvárnak hívnak".
Ecsed a Gutkeled nemzetség birtoka volt. 1291-ben a Gutkeled nembeli Dorog fiaié. 1317-ben a hűtlenné vált Dorog fiak részét a rokon Báthori Bereck fiai szerezték meg, majd Dorog lányunokáitól Ecsed felét is megvették. 1329-ben pedig Kántorjánosi Jánostól vették zálogba itteni birtokrészét.
Ecsed kőfallal megerősített település volt, és az egészet víz vette körül. A láp szélén lévő falu hányt és hordott földre épült. Ez az ingoványos környék fokozta a falu biztonságát, hiszen szinte lehetetlen volt megközelíteni, de a többirányú közlekedést – mely például a kereskedelmet elősegíthette volna – gátolta, így a település nem fejlődhetett várossá.
[szerkesztés] Az ecsedi vár
Bereck fiai Károly Róbert király oldalán harcoltak az oligarchák ellen, ezért a király megengedte a Bereck fiaknak, hogy az ecsedi mocsarakban kő- vagy favárat építhessenek, és a felépülő várat a király személyéhez való ragaszkodásuk jeléül „Hűség (Hywseg) várának” nevezhessék. A vár az ecsedi láp egyik szigetén mint vízivár fel is épült. Az urai később is a Báthoriak voltak, 1492-ben Báthori András erősíttette meg.
1530-ban a vár Szapolyai János kezén volt, amíg Báthori Miklóst sógora Bonaventúra át nem térítette I. Ferdinánd pártjára. A várat ekkor János Zsigmond megostromolta, de bevenni nem tudta. Az 1566. évi békekötés alkalmával Ferdinánd mindent átengedett János Zsigmond-nak, kivéve Ecsedet.
Az erdélyi fejedelmek és a magyar királyok között folyó harcokban nagy szerepe volt az ecsedi várnak. Az 16. század végére a Magyar Királyság és Erdély között létrejött a török elleni végvárrendszer. A Báthoriak ecsedi ága utolsó sarjának számító ecsedi Báthori István országbíró ekkor újból megerősítette Ecsedet. Halála (1605) után fogadott fia somlyói Báthory Gábor a későbbi erdélyi fejedelem örökölte az uradalmat, melyhez ekkorra a megerősített központi váron kívül 3 város és 46 falu is tartozott. Báthori Gábor meggyilkolása után a vár egy ideig a császáriak kezén volt, majd 1624-ben a bécsi béke értelmében Bethlen Gábor erdélyi fejedelem tulajdonába került, majd Bethlen 1621-ben a magyar koronát is Ecsed várába vitte , és itt is őrizte egy ideig.
1648-ban I. Rákóczi György fejedelem tulajdonába került. 1688-ban a vár és uradalma Rákóczi Julianna és Ferenc öröklött birtoka volt. 1698-ban Rákóczi Julianna és férje gróf Aspremont Ferdinánd, 1700-ban pedig II. Rákóczi Ferenc is zálogba adta ecsedi gazdaságát Bánffy György erdélyi kormányzónak, de 1711-ben a Rákóczi-szabadságharc bukása után a zálogbaadott birtokot a kincstár lefoglalta.
A Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári béke (1711) után Ecsed várát átadták a németeknek, akik elrendelték annak lerombolását. A szatmári jobbágyok és a környező városok, falvak népei a várat gyorsan széthordták. A vármaradványok anyaga a szomszédos falvak épületeibe, utakba került, de sok anyagot elvittek építőanyagnak a környék mezővárosai is, például az innen származó anyagból építették fel a nyírbátori minorita templomot is. A vár lebontása után a várba található Rákóczi harang és a toronyóra Hódmezővásárhelyre került, ma az Ó templom tornyába található ( gyönyörű hangja van ). A toronyórát Károlyi 200 körmöci aranyért adta el Hódmezővásárhelynek erről szóló dokumentáció szintén Hódmezővásárhelyen a református egyház irattárában található, az óra pedig az Ó templom tornyában (Az óra ma ipari műemlék) Az eredeti óra mutatói a plébánián vannak. A számlapot Hódmezővásárhely visszaadta az ecsedieknek, ma az ecsedi református templomban található.
A várból mára még a nyoma sem maradt meg, a területén feltárt tárgyakat (ágyúgolyók, ezüstpénzek, cserép és épülettöredékeket a helyi múzeumban őrzik.
[szerkesztés] A falu a korai újkorban
A 16. században az ide költöző jobbágyoknak a Báthoriak nagy kedvezményeket adtak. Ecsed mezőváros lett.
A 18. század elejétől, a vár lerombolása utáni időktől a település helyzete mind nehezebbé vált, korábbi mezővárosi kiváltságaikat elvesztették. Különösen új földesuraikkal a gróf Károlyiakkal voltak állandó viszályban. 1746-ban ugyanis az ecsedi uradalmat a Károlyiak szerezték meg. Gróf Károlyi Antal 1776-ban Mária Teréziától is megerősítést nyert rá.
Ecsed zsellérsorba süllyesztett lakosai régi kiváltságaik visszaszerzéséért indítottak pert 1744-től. (Éble Gábor:Az ecsedi 100 éves úrbéri per. Bp.1912) A hosszú pereskedést 1876. május 21-én egyezség zárta gróf Károlyi György és Nagyecsed között.
[szerkesztés] 19. század
Ecsed fejlődésének megindulását az Ecsedi-láp 1898-ban való lecsapolása segítette elő. Az ecsedi vár lerombolásával, az ellenséges támadások megszűntével a láp elvesztette addigi védelmi, életfenntartási jelentőségét. A régi lápi foglalkozásokat űzők (pákászok, csikászok, halászok, nádvágók) megélhetését még csak-csak biztosította, de a környék lápos területen fekvő nagy uradalmai sok hasznát nem látták a lápvilágnak, ezért a birtokosok tervbe vették lecsapolását.
[szerkesztés] Az Ecsedi-láp lecsapolása
A láp lecsapolása céljából 1894-ben Társulatot hoztak létre gróf Károlyi Tibor vezetésével. Az elkészült tervek három fő irányelvet követtek:
- A lápot tápláló vizek levezetése a szabályozott Krasznával a Tiszába.
- A belvizek megfelelő csatornahálózattal való elvezetése a Szamosba, illetve a Krasznába
- A Kraszna jobb-, és a Szamos bal-partján árvízvédelmi töltések építése.
A nagyszabású munkálatokhoz a Krasznának Nagymajténytól-Vásárosnaményig 66,45 km hosszúságú új medret ástak.
[szerkesztés] Nagyecsed a 20. században
A lecsapolás utáni időkben még mindig sok probléma adódott a belvizekkel, mivel ezek a zsilipeken keresztül nem juthattak át a folyókba, ezért 1914-ben szivattyútelep építését határozták el. Péchy László igazgató főmérnök javaslatára a gépészeti berendezést és a szivattyútelepet úgy építették meg, hogy az így előállított elektromos áram a mezőgazdaság céljaira is felhasználható legyen.
A lecsapolás után a megnövekedett termőföldek lehetővé tették a mezőgazdaság fejlődését. Ezzel egyidőben megindult a település fejlődése is. A trianoni békeszerződés aláírásával (1920. június 4.) az eddig központi szerepet játszó Ecsedből határközség lett.
Az 1928-ban felépített – ma is működőképes – szivattyútelep, mely alkalmas volt villamos áram termelésére is, szintén előmozdította a település fejlődését. A szivattyútelep 1926-27-ben épült át villany- és szivattyúteleppé, mely Ungvár, Munkács, Beregszász, Mátészalka, Nyírbátor környezetébe levő községeket, mintegy 30 000 embert látott el villamosenergiával. A szivattyú-, villanytelep épületeit Lenarduzzi János olasz származású építkezési vállalkozó készítette el.
Az 1945 utáni földreform nyomán megindult a mezőgazdaság fejlődése is, kis- és középbirtokosság alakult ki, a folyamatot azonban az államosítás rövid időre megtörte.
Jelentősebb mértékű fejlődés 1956-után indult meg a településen, ekkor érte el legmagasabb lélekszámát is. Felépült a község második református temploma is, mozi, áruház épült, bővült az általános iskola is. 1965-ben Nagyecsed gimnáziumot is kapott. Ekkor épült fel a művelődési ház is, melyben a település könyvtára is helyet kapott.
1960-ban a településen is megindul a mezőgazdaság kollektivizálása. 1981-82-ben megépült a község vízműve, mely lehetővé tette kb.800 lakás vezetékes ivóvízhálózatra kapcsolását. Az ezt követő időszakban a település lakossága főleg a mezőgazdaságból élt, s egyetlen munkáltatója a helyi Tsz volt.
1990-ben a helyi önkormányzat a település további fejlesztését, s a lakosság megtartó erejének fokozását tűzte ki céljául. Infrastruktúrális beruházásokat hajtottak végre, kiépült a gáz-, telefonhálózat, fejlesztették az úthálózatot, az intézmények színvonalát, kereskedelmi ellátást. 1994-ben adta be először a település a várossányilvánnítást kérő pályázatát, azonban csak a második nekifutásrasikerült megkapnia a városi rangot.
A városi ranggal Nagyecsed hatalmas lehetőséget kapott a további fejlődésre, amit igyekszik is a település kihasználni. Nagyecseden működik az Ecsedi Báthori István Református gimnázium, sportélete fellendítése, tömegsportmozgalma kiterjesztése céljából tervbe vette egy sportcsarnok, s egy uszoda megépítését is. A település mindent meg tesz azért, hogy minél több munkahelyet teremtsen.
[szerkesztés] Népcsoportok
2001-ben a város lakosságának 84%-a magyar, 16%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]
[szerkesztés] Kisecsed
A település nevében lévő "Nagy" -jelző megkülönböztető jellegű volt, mivel szomszédságában volt a régen elpusztult Kisecsed falu. KISECSED keletkezésének és pusztulásának pontos ideje nem ismert. A XVII. sz -ban már létezett, 1614-es források KYS ECHHIED néven írják le. Kisecsed jobbágyfalu volt, Nagyecsed felszaporodott lakossága telepedett itt meg. Lakói szolgáltatásokkal tartoztak a várnak, és ezért cserébe némi kiváltsággal bírtak. Kisecsed falu a láp szélén, a védelmet nyújtó várfalakon kívül feküdt, így ki volt téve az ellenség pusztításainak, valószínű ezért is néptelenedett el.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Sárvár és a sárvári monostor romjai. A vár és a monostor Nagyecsedtől mintegy három km-re levő dombon, az egykori Ecsedi-láp délnyugati végében állt. A domb a láp egy szigetét alkotta. A monostort még a Gutkeled nemzetség alapította. Romjait 1970-ben tárták fel.
- Műemlék szivattyútelep. A ma is üzemképes gőzüzemű szivattyú és vízműtelepet az Ecsedi-láp vízmentesítésére építették. 1926-27-ben építették át villanyteleppé. A létesítményt e- kettős funkció teszi hazánkban egyedülállóvá. 1987 óta műemlék.
- Helytörténeti kiállítás. 1988-ban adták át a Berey Józsefről elnevezett helytörténeti kiállítás épületét, melyben Nagyecsed népi életét, történelmi-és régészeti értékeit bemutató kiállítás tekinthető meg
- Református templom
- Görög katolikus templom
- Ecsedi-láp kiállítás
- Füvészkert és vadállatmenhely
[szerkesztés] Emléktáblák
- Báthory István mellszobra
- Rákóczi emlékmű
- Millecentenáriumi emlékmű
- Harangtorony emlékmű
- Péchy László emléktábla
[szerkesztés] Híres személyek
- Ecsedi Báthory István országbíró (1555-1605) itt született a hagyományok szerint. A protestáns főúr udvara sokáig az országrész legjelentősebb szellemi központja volt, európai hírű humanisták és prédikátorok vették körül. A tizenötéves háborúban a török ellen harcolt, később Bocskai István mellé állt. Támogatta Károli Gáspár teljes bibliafordításának megjelenését (Vizsolyi Biblia). Vele kihalt a Báthory család ecsedi ága.
- Vörösmarty Mihály 1849 őszén a hagyományok szerint megszállt itt, Nagyecseden, amikor sógorával együtt menekült Szatmárnémetibe.
- Berei József 1888-ban került Nagyecsedre, lelkészként. Kölcsey Ferencről jelentek meg irodalmi tanulmányai. A településen végzett helytörténeti kutatásai közül a legjelentősebb például Nagyecsed helytörténetének és néprajzának feldolgozása.
- Dancs Lajos népdalgyűjtő zenepedagógus is itt született.
- Balázs Gusztáv etnográfus, néptáncművész is a település szülötte.
- Szántó Károly dalénekes is itt született.
- Homonyik Sándor dalénekes is itt született, leghíresebb számai: Álmodj királylány, Sose búcsúzz el.
- Bódi Gusztáv roma származású előadó, a Bódi Guszti és a fekete szemek nevű zenekar megalapítója
- Bódi Margó roma származású előadó
- Murguly Lajos a Népművészet Ifjú Mestere, verbunktáncos
[szerkesztés] Nagyecseddel kapcsolatos érdekességek
[szerkesztés] Magyar agár
" A II. világháború után az agarat gyakorlatilag kihaltnak tartották, csak néhány elszigetelt helyen maradt meg néhány példány, amelyeket nem egyszer orvvadászatra használtak. Amikor 1963-ban egy Mátyás királyról szóló film forgatásához magyar agárra lett volna szükség, Szigethy Kálmán, a MAFILM gödöllői filmtelepének vezetője Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Nagyecseden, a volt Károlyi-uradalom-ban fedezett fel néhány példányt, amelyet megvásárolt, és ezzel elkezdődött a fajta újjászületése. Az FCI 1966-ban fogadta el önálló fajtaként a magyar agarat. Azóta Európa több országában megismerték és megszerették a fajtát, s a tenyésztők kitartó munkájának köszönhetően a magyar agár jövője látszólag biztosítva van."
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Források
- Borovszky Samu: Szatmár vármegye
- Fényes Elek
- Éble Gábor: Az ecsedi százéves úriper Bp.1912.
- Lovassy Sándor: Az Ecsedi-láp és madárvilága fennáll.u.éveiben Bp. 1931.
- Maksai Ferenc: A középkori Szatmár megye. Bp. 1940.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Nagyecsed Önkormányzatának honlapja
- Nagyecsed a Vendégvárón
- Nagyecsed.lap.hu - linkgyűjtemény
- Nagyecsedi Hírforrás -független online hírportál
- Ecsedi-láp Emléknap - Ecsedi-láp Emléknap
- Balázs Gusztáv: Ecsedi Táncok
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Kapcsolódó szócikkek
|
|||||||
|
||||||||


