Szamosszeg
| Szamosszeg | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Észak-Alföld | ||
| Megye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||
| Kistérség 2012-ig | Mátészalkai | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Gergely Lajos[1] | ||
| Irányítószám | 4824 | ||
| Körzethívószám | 44 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1839 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 52,10 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 35,30 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Szamosszeg
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Szamosszeg
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén
|
|||
| é. sz. 48° 2′ 37″, k. h. 22° 22′ 0″ | |||
Szamosszeg község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Mátészalkai kistérségben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Szatmári-síkság keleti csücskében, a Szamos folyó nagy kanyarulata és a Kraszna folyó között fekvő település, Nyíregyházától 72 km távolságra. Szomszédos települései: nyugatról Nagydobos, keleti irányból Szamoskér. A település lakónépessége: 2040 fő, belterülete 231 ha. külterülete 3.299 ha. A 41-es útról Vásárosnaménynál leágazó alsórendű úton érhető el, A településen vasútállomás nincs, a legközelebbi vasútállomás a Záhony-Mátészalka vasútvonalon Nagydoboson található.
Közigazgatás-története [szerkesztés]
Az eredetileg Szatmár vármegyéhez tartozó települést 1411-ben királyi engedéllyel Szabolcs vármegyéhez csatolták birtokrészeivel együtt.[3] Mint szabolcsi exclavét, az 1827. évi XXXIV. tc.-kel ismét átkebelezik Szatmár vármegyéhez.
Története [szerkesztés]
Szamosszeg nevét a folyószabályozás előtti Szamos egyik hatalmas kanyarulatáról, szegéről kapta Szamos előtagja a település folyó melletti fekvésére utal.
Nevének első említése 1290-ből ismert (Zomuszigh-alakban IV. László okleveléből, melyben vámszedőit szólítja fel, hogy a Szamoson egészen Szamosszegig a Balog-Semjén nemzetség-beli Mihálytól és fiaitól ne szedjenek vámot hajóik után.
Szamosszeg az egészen eddig kiterjedő Ecsedi láp északi csücskében állt. A falu Szamos folyón lévő átkelőhely(vámhelye) a középkori hadi- és kereskedelmi nagy utat kötötte össze a folyó bal partjával, mely út főbb állomásai voltak a közeli Gyarmat és Szatmár).
Szamosszeg 1312-ben a Borsa nemzetség -beli Kopasz nádor birtoka volt, neje után.
A falut a király 1350 után eladományozta, birtokosai a Cudarok lettek, majd rövidebb ideig a Rozgonyiak, Várdaiak. Ekkortájt tünnek fel a Perényiek is. Ők 1945-ig birtokoltak a községben. Szamosszegnek talán fontos révátkelőhely volta teremtette meg egy időben a városias jellegű fejlődést. Ez időtájt lakóit civisnek, polgárnak nevezik, és az ítélkezés joga a magánföldbirtoklások idején is a bíráké, esküdteké és hospeseké.
A XVIII. század-tól a Perényiek mellett a XIX. század közepéig főleg a gr. Károlyi, hg. Eszterházy, Lónyay család-ok, majd a mult szd. elején a Perényi, Károlyi és Mandel családoknak vannak itt nagyobb birtokai.
Határában több középkori elpusztult falu nyoma lelhető fel, mint például BACHNA, ez a település 1322-ben tűnik fel (p. Bachna alakban) a Balog-Semjén nemzetség-beli Ubul fia Mihály fia István falujaként, melyet a közelben lévő hermánszegi és jánki népek pusztítottak el. Bachna neve a feltevések szerint a szláv bástya (torony) szóból származhat, s névadója talán a IV. László engedélyével a Balog-Semjén nemzetség-beli Ubul fia Mihály építtette vár lehetett.
A község története során sokat szenvedett a Szamos árvizei miatt, utolsó emlékezetes dátum 1970. május 14-15, amikor a település egy részét újból elöntötte.
A község az 1860-as években közigazgatásilag a Nyíri, az 1870-es évektől a Mátészalkai járáshoz tartozott, majd Mátészalka városkörnyékének része lett. Az 1920-as évek elejétől körjegyzőség, hozzátartozott Szamoskér. 1971-től önálló községi tanács, majd 1973-tól közös községi tanács székhelye, Szamoskér társközséggel. Jelenleg körjegyzőségi székhely Szamoskér község tartozik hozzá.
A település a domborzati viszonyokhoz igazodó szabálytalan alaprajzú többutcás község. Az utcák csatlakozásánál tölcsérszerű bővültek alakultak ki, s ezekre néznek a szélesebben terpeszkedő korábban rangos porták. A magasabb területeket kirajzoló az azt követő utcás szerkezet település az elmúlt évtizedekben a korábbi utcák folytatásában fejlődött tovább. Itt is és az archaikusabb településrészben is az utcák előkertkes beépítésűek. A településre kizárólag a szalagtelkes forma a jellemző. Gyakorlatilag minden udvar soros beépítésű, s valamennyin a tagolt épületrendezés figyelhető meg.
A község lakosságszáma csökkenő tendenciát mutat 1960-ban még 3000 fő feletti népességet számlált, ez napjainkra 2200 fő alá csökkent. Az árvíz hatására kialakult tömeges elvándorlás napjainkra sem fordult át, hiszen az elköltözők száma meghaladja a betelepülőkét, s ezt a folyamatot erősíti a természetes fogyás. Sok az időskorú, arányuk az összlakosságon belül eléri a 30%-ot.
A község infrastrukturális ellátottsága a megyei összehasonlításban megfelelő. 1991-1994. között valósult meg a vezetékes gázellátás, a telefonhálózat kiépítése. A 737 lakás 90%-a kap vezetékes ivóvizet, 75%-uk vezetékes gázzal füthető. 2001-ben átadásra került a teljes belterületi szennyvizelvezető hálózat, valamint korszerű szennyviztisztitó telep.
Mai lakóinak nagy része mezőgazdaságból él.
Népcsoportok [szerkesztés]
2001-ben a település lakosságának 91%-a magyar, 9%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[4]
Nevezetességei [szerkesztés]
- Műemlék jellegű református templomát 1843 és 1863 között építették az elpusztult előző helyett.
- Copf stílusban készült szószékét valószínűleg az elpusztult templomukból hozták át.
Híres szülöttei [szerkesztés]
- Kovács Sándor (1860 Szamosszeg) hírlapíró is itt született.
- Szabó Béla levéltáros (Szamosszeg, 1905. szeptember 30. – Zalaegerszeg, 1984. december 27.)
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Szamosszeg települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 8.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ Maksai Ferenc: A középkori Szatmár m.,1940
- ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsorai (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
|
|||||||
