Nagyar

Nagyar címere

Közigazgatás

Ország

Magyarország

Régió

Észak-Alföld

Megye

Szabolcs-Szatmár-Bereg

Kistérség 2012-ig

Fehérgyarmati

Jogállás

község

Polgármester

Tóthné Guti Ibolya^[1]

Irányítószám

4922

Körzethívószám

44

Népesség

Teljes népesség

695 fő (2010. jan 1.)^[2] +/-

Népsűrűség

43,46 fő/km²

Földrajzi adatok

Terület

15,99 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Nagyar

Pozíció Magyarország térképén

Koordináták: é. sz. 48,05630°, k. h. 22,55286°

Nagyar

Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén

é. sz. 48,05630°, k. h. 22,55286°

Nagyar község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati kistérségben.

Fekvése[szerkesztés]

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye K-i felében, a Szamosközben fekvő Tisza-parti település. Fehérgyarmat 10 km, Szatmárcseke 8 km, Tarpa 10 km, Tivadar 5 km távolságra található.

Története[szerkesztés]

Nagyar nevét 1393-ban Nagor, 1436-ban Naghar alakban írták az oklevelekben. 1374-ben a Gutkeled nemzetség-ből származó Kölcsey családbeliek birtoka, ekkor még egyetlen Ar nevű település volt ismert, s így valószínűleg későbbiekben ebből alakult ki, vált kétfelé Kis- és Nagyar.

1387-ben a Matucsinayak birtoka, akik hűtlenségbe estek, és birtokukat a Rozsályi Kúnok és a Szántai Petőfiek kapták, kiktől 1391-ben leányágon a Báthoryakra szállt.

1395-ben Luxemburgi Zsigmond király visszaadta a Matucsinayaknak, s az ő birtokuk volt 1436-ig, ekkor ismét hűtlenségbe estek, s végleg a Báthoryaké lett, s az övék maradt míg a család Báthory Istvánnal ki nem halt. Ezután a Bethlen, majd a Rákóczi családé lett, s a szatmári béke után gróf Károlyi Sándor kapta meg.

A 15–16. században részbirtoka van itt még a Rozsályi Kún és a Drágfi családoknak is.

A 18. század végén a Rhédey, Pongrácz, Domahidy, Fogarassy, Csicseri, Ormos, Kisdobronyi, Isaák, Kállay, Schuller és Uray családok voltak itt birtokosok. A 19. század első felében a Luby család és a Kende család szerezte meg, később Luby Károly, majd Luby Zsigmond és Géza a tulajdonosa.

Népcsoportok[szerkesztés]

2001-ben a település lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.^[3]

Nevezetességei[szerkesztés]

Műemlék református templom
Tájház
Petőfi fája: Nagyar határában, a Tisza és a Kis Túr találkozásánál álló öreg kocsányos tölgy alatt írta Petőfi Sándor a hagyományok szerint A Tisza című versét.
Luby-kastély – Luby Géza kastélya

Híres emberek[szerkesztés]

Luby Zsigmond ügyvéd 1819-ben született Nagyarban. Kölcsey Ferenccel állt kapcsolatban, s Obernyik Károly barátja. Az ő fülpösdaróci és nagyari házában vendégeskedett Petőfi Sándor Szatmár megyei útjai alkalmával.
Luby Károly (1830 Nagyar-1907 Szatmár) földbirtokos, geneológiai, heraldikai író. 1872-ben Szatmár vármegye járási gyámnak, 1878-ban levéltárnoknak választotta meg. 1884-től birtokán gazdálkodott. Nagygécen és Nagykárolyban, majd Szatmáron lakott, ahol 1907-ben halt meg. Geneológiával foglalkozott. Nagy Iván Magyarország családai című munkájába számos szatmármegyei nemes család geneológiáját írta meg. A Turul című lapban a Kisrédei Rédey és a Luby család geneológiáját közölte.
Luby Margit tanár 1885-ben született Nagyarban. Ő gyűjtötte össze a környék néprajzi emlékeit, melyeket máig is forrásmunkának tekintenek.