Nagyar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyar
Nagyar címere
Nagyar címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Szabolcs-Szatmár-Bereg
Járás Fehérgyarmati
Kistérség Fehérgyarmati
Jogállás község
Polgármester Tóthné Guti Ibolya[1]
Irányítószám 4922
Körzethívószám 44
Népesség
Teljes népesség 679 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 43,46 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 15,99 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagyar  (Magyarország)
Nagyar
Nagyar
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 03′ 23″, k. h. 22° 33′ 10″Koordináták: é. sz. 48° 03′ 23″, k. h. 22° 33′ 10″
Nagyar  (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)
Nagyar
Nagyar
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén

Nagyar község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye K-i felében, a Szamosközben fekvő Tisza-parti település. Fehérgyarmat 10 km, Szatmárcseke 8 km, Tarpa 10 km, Tivadar 5 km távolságra található.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyar nevét 1393-ban Nagor, 1436-ban Naghar alakban írták az oklevelekben. 1374-ben a Gutkeled nemzetség-ből származó Kölcsey családbeliek birtoka, ekkor még egyetlen Ar nevű település volt ismert, s így valószínűleg későbbiekben ebből alakult ki, vált kétfelé Kis- és Nagyar.

1387-ben a Matucsinayak birtoka, akik hűtlenségbe estek, és birtokukat a Rozsályi Kúnok és a Szántai Petőfiek kapták, kiktől 1391-ben leányágon a Báthoryakra szállt.

1395-ben Luxemburgi Zsigmond király visszaadta a Matucsinayaknak, s az ő birtokuk volt 1436-ig, ekkor ismét hűtlenségbe estek, s végleg a Báthoryaké lett, s az övék maradt míg a család Báthory Istvánnal ki nem halt. Ezután a Bethlen, majd a Rákóczi-családé lett, s a szatmári béke után gróf Károlyi Sándor kapta meg.

A 1516. században részbirtoka van itt még a Rozsályi Kún és a Drágfi családoknak is.

A 18. század végén a Rhédey, Pongrácz, Domahidy, Fogarassy, Csicseri, Ormos, Kisdobronyi, Isaák, Kállay, Schuller és Uray családok voltak itt birtokosok. A 19. század első felében a Luby család és a Kende család szerezte meg, később Luby Károly, majd Luby Zsigmond és Géza a tulajdonosa.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Luby Zsigmond ügyvéd 1819-ben született Nagyarban. Kölcsey Ferenccel állt kapcsolatban, s Obernyik Károly barátja. Az ő fülpösdaróci és nagyari házában vendégeskedett Petőfi Sándor Szatmár megyei útjai alkalmával.
  • Luby Károly (1830 Nagyar-1907 Szatmár) földbirtokos, geneológiai, heraldikai író. 1872-ben Szatmár vármegye járási gyámnak, 1878-ban levéltárnoknak választotta meg. 1884-től birtokán gazdálkodott. Nagygécen és Nagykárolyban, majd Szatmáron lakott, ahol 1907-ben halt meg. Geneológiával foglalkozott. Nagy Iván Magyarország családai című munkájába számos szatmármegyei nemes család geneológiáját írta meg. A Turul című lapban a Kisrédei Rédey és a Luby család geneológiáját közölte.
  • Luby Margit tanár 1885-ben született Nagyarban. Ő gyűjtötte össze a környék néprajzi emlékeit, melyeket máig is forrásmunkának tekintenek.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Petőfi fa, Itt írta a költő a Tisza című versét
Református templom
Légi fotó a településről
Luby-kastély Nagyar, Petőfi u. 6.[4][5]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Nagyar települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 8.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  4. Képek a Luby kastélyról
  5. Felújítják a nagyari Luby-kastélyt

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]