Nagygéc
| Nagygéc | |
 |
|
| Református templom | |
| Közigazgatás | |
| Település | Csengersima |
| Alapítás dátuma | 1280 |
| Irányítószám | 4743 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen +/- |
| Elhelyezkedése | |
 Nagygéc
Pozíció Magyarország térképén
|
|
Nagygéc Csengersima településrésze, egykor önálló falu, amely a 20. század második felében, az 1970-es nagy árvíz következtében elnéptelenedett.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, közvetlenül a magyar-román határ mellett található. Csengersimától 3, Csengertől 10, Szatmárnémetitől 11 km-re fekszik.
A közelben folyik el a Szamos.
[szerkesztés] Nevének eredete
A helységnév Géc eleme feltehetőleg az egykori magyar személynévből való, ez azonban a régi forrásokban a ch jel kétértelműsége miatt nem különíthető el a Gécs-Gőcs személynevektől (más felfogás szerint a falunév alapjául szolgáló személynévben talán a Gergely becéző változatát kereshetjük). A Nagy- előtag a település méretére utalt, egyben megkülönböztette a szomszédos Kisgéctől.
[szerkesztés] Története
A falu 1280-ban tűnt fel egy nemes nevében először, aki talán a Csák nemzetség tagja. A Géci család egyik ága a Csák nembeli Darai családdal volt rokonságban, s így lehetséges, hogy a falu Szamosdarával és Komlódtótfaluval együtt a Dunántúlról idetelepült Csák nemzetség eredetileg egységes birtoktestének volt a része, a kisnemesi családok pedig a nemzetség hajtásai.
A 14-15. században a Csarnovodai, Csáki, Bekcs, Darai és Drágfi családoké volt. 1476-ban a Szántai Becskiek is birtokosai és ők maradtak urai századokon át.
A 18. században mellettük az Ibrányi, Luby, Nozdroviczky és Péchy családok a földesurai, a múlt század közepén pedig a gróf Majláth, a Luby és a Péchy családok voltak.
1858-ban br. Haynau megvásárolta a Kisgéci pusztát és kúriát épített rajta. A 20. század első felében Luby Béla, a Haynau hitbizomány és dr. Szomjas Lajos volt a legnagyobb birtokos.
Határában feküdt egykor Kisgéc, mely másodlagos település volt és a 14. században jött létre. Nagygéc igen közel fekszik a magyar-román államhatárhoz. A trianoni békeszerződés után a határ mentén felépített ún. lokalizációs töltés a település nyugati részén húzódott, így a falu a kelet felől érkező nagy árvizekkel szemben védtelen volt.
1970-ben a településnek 706 lakosa volt. Az 1970. május 13-án bekövetkezett árvízben a falu csaknem teljesen elpusztult. Újjáépítését árvízvédelmi okokból nem engedélyezték, a területre történő beköltözést pedig adminisztratív eszközökkel korlátozták.[1]
Az 1980-as népszámlálásra az egy évtizeddel korábbi lakosságnak csupán töredéke, 22 fő maradt a faluban. 1981-ben a település adminisztratív önállósága is megszűnt, területét Csengersimához csatolták.[2] Ma négy lakosa van, a település felújított házait üdülőként használják.
[szerkesztés] Nevezetességek
- Református temploma két részből áll, az egyik még az Árpád-korból való, a másik Mátyás korából. Henszlmann Imre, a templom leirása alkalmával így írt róla: "A szentély egyik ablaka fölött három nyitott virágból, több bimbóból s levélből álló fűzér egy dúsabb kompoziczióju és önálló szatmári festészeti iskolára gyaníttat."
[szerkesztés] Emlékezete
- A Kormorán együttes egyik lemeze az In memoriam Nagygéc címet viseli emléket állítva a falunak.
- Évente falunapot tartanak az egykori lakók és leszármazottaik.
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Források
- Borovszky Samu: Szatmár vármegye
[szerkesztés] További információk
- Nagygéc, az elhagyott falu
- Emlékezés Nagygécre – YouTube-videó
- Ahol az Isten is Gaál – Index, 2011. július 24.
