Záhony

Záhony a magyar-ukrán határnál, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Magyarország északkeleti csücskében helyezkedik el, a Záhonyi kistérség székhelye. A városnál változik a Tisza folyása északiról délnyugatira.

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Nevének eredete
3 Története
- 3.1 Népcsoportok
4 Testvérvárosai
5 Külső hivatkozások
6 Jegyzetek

[szerkesztés] Fekvése

Vasúti és közúti határátkelőhely korábban a Szovjetunió, ma Ukrajna felé. A Budapest–Moszkva vasútvonal határátkelőhelye. A volt szovjet (ma ukrán) vasutak eltérő nyomtávolsága miatt átrakási központra van szükség, amely Magyarországon Záhonyban és körzetében (Fényeslitke, Komoró, Tuzsér, Eperjeske), a határ túloldalán Csap (ukránul Csop) térségében épült ki, jórészt 1976 előtt. Magyar részről a MÁV Átrakási és Raktározási Igazgatóság működteti. A közúti fuvarozás fejlődésével a közúti határátkelőhely is nagy jelentőségűvé vált. A település 1989 óta város.

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve szláv eredetű, etimológiailag azonos eredetű a gömöri Zahoniska nevű falunévvel, vagy a székelyföldi Zágon helység nevével.

[szerkesztés] Története

A településről az első írásos adatok a 14-15. század-ból valók. A 14. század-ban a nádori bíróság e településen tartott törvényszéket Ung, Bereg, Ugocsa és vármegyék számára.

A 15. század-ból ismerjük földesura, Agócsi Péter nevét is.

1476-ban a település keleti része a Zsurk-hoz tartozó Rátka a Homonnai család tulajdona volt.

1658-ban a Barkóczy család zálogbirtoka.

A 18. század végén földesura, Homonnai Drugeth János záhonyi birtokát elcserélte Csicseri Orosz János-sal.

A 19. század-ban Ritter nevű nemes birtoka.

Az Ung vármegyéhez tartozó település 1860-tól került közigazgatásilag Szabolcs vármegyéhez.