Óbecse

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Óbecse (Бечеј / Bečej)
Óbecse Városháza.JPG
A városháza
Óbecse címere
Óbecse címere
Közigazgatás
Ország  Szerbia
Tartomány Vajdaság
Körzet Dél-bácskai
Község Óbecse
Rang városi jellegű település
Polgármester Vuk Radojević (SZHP)
Irányítószám 21220
21221
Körzethívószám +381 21
Népesség
Teljes népesség 23 895 fő (2011)[1] +/-
Magyar lakosság 10 323 fő
Népsűrűség 114 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 84 m
Terület 226,7 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Óbecse  (Szerbia)
Óbecse
Óbecse
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 45° 37′ 05″, k. h. 20° 02′ 06″Koordináták: é. sz. 45° 37′ 05″, k. h. 20° 02′ 06″
Óbecse weboldala

Óbecse (korábban Rácz-Becse, Magyar-Becse vagy Vetus-Becse, szerbül Бечеј / Bečej, korábban Стари Бечеј / Stari Bečej, németül Alt-Betsche, törökül Beçe) város Szerbiában, a Vajdaság Dél-bácskai körzetében, Óbecse község központja.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Vajdaság szívében, Bácska keleti részén, a Tisza jobb partján fekszik. Jellegzetes Tisza-parti kisváros a bácskai „zsíros” termőföldek közepén, Zentától 40 km-re délre.

A község települései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Óbecse városán kívül a községhez közigazgatásilag még négy település tartozik (zárójelben a szerb név szerepel):

  • Bácsföldvár (Бачко Градиште / Bačko Gradište)
  • Drea (Милешево / Mileševo)
  • Péterréve (Бачко Петрово Село / Bačko Petrovo Selo)
  • Csikériapuszta (Радичевић / Radičevič)

A községben található még egy kis település is, Pecesor, amely azonban nem önálló, hanem Óbecse részét képezi.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve a régi Becse török-magyar személynévből származik. Jelentése: kánya.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Területe már az őskorban is lakott volt, amit a neolit kortól előkerült leletek bizonyítanak. Ezután a szarmaták és az avarok hagyták hátra temetőiket. Területén a 8-9. században számos falu helyezkedett el, melyek maradványait a feltárások során megtalálták. Becsét 1091-ben említik először, bár az elnevezés ekkor még nem a városra vonatkozott, hanem a Tisza-szigeti erődítményre, mely tőle kb. 6 km-re volt. 1238-ban említik az itteni erődítményt, melyet IV. Béla ekkor adományozott a székesfehérvári szerzeteseknek. A középkorban több birtokosa is volt. A várost 1551-ben foglalta el a török és 1687-ig tartott a török uralom. A 17. század végén délről nagy számú szerb telepes érkezett, és 1699-ben a karlócai békével a terület hivatalosan is osztrák fennhatóság alá került vissza. Az egyezmény keretében az erődítményt (Becse vára, a mai Óbecse és Törökbecse között helyezkedett el, a romok még itt-ott láthatóak) le kellett rombolni.

Ugyanebben az évben a város a mai helyén kezdett felépülni. Mária Terézia alatt az újonnan kialakított tisza–marosi határőrvidék része lett. 1749-ben megszűnik a határőrség. 1751-ben Óbecse székhellyel tiszai koronaterületet alakítottak ki, melyhez 14 község tartozott. A várost ebben az időben Becse Sáncnak nevezték el. Ezzel a környék központi települése lett, ami a következő száz évben a város gazdasági fellendülését eredményezte. 1848. április 26-án a településen zavargások törtek ki. 1849. április 19-én Perczel Mór serege elfoglalta a szerb felkelőktől. 1849. június 25-én, az óbecsei ütközetben Jelačić (Jelacsity) bán serege a Tisza bal partjára szorította a Tóth Ágoston ezredes vezette magyar bácskai hadtestet. A szabadságharc alatt működött itt katonai kórház, és Damjanich főhadiszállása is itt volt egy időben.

A szabadságharc után közigazgatási átszervezés eredményeképp járási székhely lett. 1910-ben 19 372 lakosából 12 488 magyar, 6582 szerb és 193 német volt. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Óbecsei járásának volt a székhelye. Ekkor a Vajdaság legfejlettebb részévé vált. Az első világháború végével és az Osztrák–Magyar Monarchia bukásával az újonnan alakult Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (későbbi nevén Jugoszlávia) része lett. 1921-től a belgrádi körzethez tartozott. A királyság 1929-es közigazgatási átszervezésekor a Dunai Bánságba lett besorolva.

1941. április Virágvasárnapján a magyar csapatok felszabadították a várost a 21 éves szerb megszállás alól, amely szűk négy évre ismét Magyarország része lett. Az 1942. évi magyar razziának 206 szerb áldozata volt. 1944. október 9-én számos helyi lakost letartóztattak, majd a Central nevű kávéházba hurcoltak a szerbek. Kegyetlenül megkínozták őket. Összesen mintegy 500 áldozata volt a szerb megtorlásnak. A szerb csapatok a megtorlás részeként a fő tértől nem messze álló zsinagógát lerombolták, a hajdani Szent István téren álló első világháborús obeliszket pedig szétverték. Helyére partizán-bronzszobrot emeltek.

A második világháborútól 1955-ig ismét járási székhely volt. A jugoszláv közigazgatás átszervezésével 1960-ban megalakult a mai Óbecse község, mely több környező településsel közös közigazgatási egységbe foglalja a várost.

Természeti adottságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt ömlik bele a Duna–Tisza–Duna-csatorna a Tiszába. Ez a kanális még az 1800-as években emberi kéz kemény munkájával épült. Mindenképpen érdemes megnézni, ahogyan egy zsilipszerkezettel szabályozták, szabályozzák a vízszinteket. E vízszabályozó művek tervezésében maga Alexandre Gustave Eiffel (a párizsi Eiffel-torony, a budapesti Nyugati pályaudvar tervezője) is részt vett. A zsilipek által bezárt víztükör már a 20. század elején biztosította a vízilabdázás feltételeit, így annak komoly hagyományai alakultak ki. Miután már a becsei nagyapák is megismerkedtek e nemes vízisporttal, nem csoda, hogy a volt idő amikor Jugoszlávia nemzeti válogatottjának gerincét a becsei legénység képezte. Ezért nem szégyen, hogy volt olyan vízilabda mérkőzés, amikor a becsei magyarok verték meg a magyar nemzeti válogatottat.

A gyönyörűen ívelő „szőke” Tisza fenséges látványt nyújt a hosszan elnyúló sétányával. Maga a belváros is, tízpercnyi sétával elérhető a Tisza-partról. Kellemes történelmi emlékeket felidéző belváros fogad bennünket, patinás épületeivel. A város lakosságának közel fele magyar anyanyelvű, akik szívvel-lékkel ápolják magyarságukat.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A római katolikus templom
Az ortodox templom

Demográfiai változások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
22 944 23 322 24 963 26 722 27 102 26 634 25 774[2] 23 895[1]

Etnikai összetétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzetiség Szám %
Magyarok 11 725 45,49
Szerbek 11 197 43,44
Jugoszlávok 808 3,13
Horvátok 298 1,15
Cigányok 185 0,71
Montenegróiak 172 0,66
Muzulmánok 71 0,27
Albánok 59 0,22
Macedónok 55 0,21
Németek 38 0,14
Szlovákok 27 0,10
Ruszinok 19 0,07
Románok 18 0,06
Ukránok 13 0,05
Bunyevácok 11 0,04
Szlovének 10 0,03
Bolgárok 9 0,03
Oroszok 6 0,02
Goránok 6 0,02
Csehek 4 0,01
Bosnyákok 4 0,01
Egyéb/Ismeretlen[3]

Látnivalók és nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A partizán szobor, háttérben a városházával
A Bogdán-kastély

Köztéri épületek és szobrok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A városháza épülete 1881-ben épült. Mellette található Eufemija Jović bárónő 1894-ben épült klasszicista stílusú palotája. A két épület 1902. óta alkot egy egységet. Itt található a Turisztikai Szervezet központja is.
  • A Technikai szakközépiskola épülete 1703-ban épült, s így a legrégebbi vajdasági iskola. Eredetileg szerb elemi iskola céljaira szolgált. Előtte I. Péter szobra áll.
  • Az állami reálgimnázium – 1925. óta működik
  • A Bogdán-kastély a kápolnával – 1919-1923. között épült
  • Than-fivérek háza – itt lakott Than Mór és Than Károly
  • A Ferenc-csatorna zsilipe ipartörténeti emlék a csatorna bácskai szakaszának torkolatánál. A 19. század végén épített zsilip korának legkorszerűbb alkotásai közé számított, Gustave Eiffel műhelyének munkája, amely 1900. óta van használatban.
  • A második világháborús emlékmű a Tisza-parkban

Egyházi létesítmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A római katolikus templom – 1830-ban épült a korábbi templom átalakításával, benne Than Mór "A Nagyboldogasszony égbeszállása" című oltárképe látható
  • Az alsóvárosi Páduai Szent Antal plébániatemplom – 1905-ben épült
  • A református temploma, melynek építéséhez Ferenc József külön adománnyal járult hozzá
  • A Nepomuki Szent János kápolna, a szegényház (gerontológiai központ) melletti magyar temetőben található, 1842-ben emeltette Szenesi Ferenc, oltárképét Than Mór festette
  • A Szent György ortodox templom – 1851-1858. között barokk stílusban, ikonosztázát 63 ikon díszíti, melyet Uroš Predić festőművész készített
  • Eufemija Jović bárónő kápolnája – 1861-ben épült

Nevezetes emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt született:

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Óbecse a következő városokkal tart testvérvárosi kapcsolatot:

Óbecse az irodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Óbecse a címadó helyszíne Móra Ferenc A becsei molnárok című elbeszélésének.

Óbecse képekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities PDF – Statistical Office of Republic Of Serbia, Belgrade. 2012. Retrieved 2012-11-30. ISBN 978-86-6161-023-3 (szerbül és angolul)
  2. Knjiga 9, Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima PDF, Republički zavod za statistiku, Beograd, maj 2004. (szerbül) ISBN 86-84433-14-9
  3. Knjiga 1, Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, februar 2003. ISBN 86-84433-00-9
  4. Magyar származású író kapja a Német Könyvdíjat (magyar nyelven). Index, 2010. október 4. (Hozzáférés: 2010. október 4.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Óbecse Képviselő-testülete és Óbecse turisztikai Szervezete információs kiadványa (Óbecse, 2007)
  • Bárdos Dezső: Pünkösdkor már ilyen volt a helyzet Szerbiában (Turizmus és Gasztronómia 2004. július 8-9. o.) ISSN14169908
  • Deák Zoltán: A történelmi emlék Óbecse (Turizmus és Gasztronómia 2003. június 6. o.) ISSN14169908

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Óbecse témájú médiaállományokat.