Csantavér
| Csantavér | |
 |
|
| Utcakép, háttérben a Páduai Szent Antalról elnevezett katolikus templommal | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Körzet | Észak-bácskai |
| Község | Szabadka |
| Rang | falu |
| Alapítás éve | 1391. |
| Polgármester | Murényi Tibor |
| Irányítószám | 24220 |
| Körzethívószám | +381 24 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 7178 fő (2002)[1] +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 94,8 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
.png)
 Csantavér
Pozíció Szerbia térképén
|
|
| é. sz. 45° 55′ 08″, k. h. 19° 45′ 28″ | |
| Csantavér weboldala | |
Csantavér (szerbül Чантавир, Čantavir, illetve horvátul Čantavir) település a Délvidéken, a Vajdaság északi részén, az Észak-bácskai körzetben, Szabadkától délkeleti irányban.
Csantavér 7 178 lakosa közül 92,4% vallotta magát magyarnak a legutóbbi népszámlálás alkalmával (2002), és ezzel az aránnyal Csantavér az egyik leghomogénebb, viszonylag nagy magyar településnek számít a Délvidéken.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
A falu első említése Mátyás király nevéhez fűződik, aki 1462. február 16-án az akkor Csongrád megyei „CHONTAFEYER” falut édesanyjának, Szilágyi Erzsébetnek adományozta.
A mohácsi vészt (1526) megelőzően, Csantavér rendszeresen szerepel a Csongrád megyei dézsmajegyzékben Chontafeyer néven.
A törökök 1543-ban átszervezik a magyar közigazgatást, és Csantavér a Szegedi járáshoz került. A török idők alatt Csantavér és környéke fokozatosan elnéptelenedett, illetve csak gyér délszláv népesség lakott a környéken, melyek a Balkánról húzódtak fel az elmenekült magyar lakosság helyére. A zentai csata (1697) után Csantavért már csak puszta néven említik.
Amikor 1779-ben Szabadka elnyeri a szabad kírályi város címet, az adománylevél ötödik pontja többek között arra kötelezi a város vezetőségét, hogy telepítsék be a hozzá tartozó "pusztákat", közöttük Csantavér pusztát is.
1783-ban a falunak már saját pecsétje van, „SIGILLUM POSSESSIONIS CSANTAVÉR 1783” felirattal.
Az első világháború végéig, illetve a trianoni békeszerződésig, Csantavér Bács-Bodrog vármegyéhez, illetve a Topolyai Járáshoz tartozott. Délvidék visszacsatolását követően 1941-1944 között újra Magyarország része.
Népesség [szerkesztés]
Csantavér népességét többségében magyarok alkotják, lakosságának nemzetiségi arányait nézve az egyik leghomogénebb magyar település az egész Délvidéken. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint (2002) összesen 7178 lakosa volt a falunak, ebből 6632 (92,4%) volt a magyarok száma. A magyarok után a második legszámosabb népcsoportot a cigányok alkotják (232), akiknek döntő többsége szintén magyarul beszél. 115 csantavéri nem nyilatkozott nemzeti hovatartozásáról. Egyéb nemzetiségek: szerbek 54, jugoszlávok 51, horvátok és bunyevácok 46, egyéb 48. A népesség létszáma folyamatosan fogyó tendencíát mutat 1945 óta.
- Népesség számának változása Csantavéren 1945-től napjainkig
|
|
A csantavériek túlnyomó többsége római katolikus vallású, azonban kisebb vallási közösségek is megtalálhatók a településen, például baptista gyülekezet [2] is működik.
Az első világháború után, szerb, illetve jugoszláv rendeletre, a zömében magyarok által lakott Csantavér közvetlen közelében két kisebb települést hoztak létre, Bačko Dušanovo, illetve Višnjevac névvel. Ezeknek a falvaknak kezdetben szinte kizárólag szerb telepes lakossága volt. Bačko Dušanovo azonban mára már gyakorlatilag egybenőtt Csantavérrel és mivel a jóval nagyobb magyar falu lakosai közül többen a közeli szerb településen jutottak telekhez, ma már Bačko Dušanovon is a magyarok alkotnak többséget. A Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács határozata alapján Bačko Dušanovo-nak hivatalos magyar neve is lett: Zentaörs. Višnjevacon a legnagyobb nemzeti közösség továbbra is a szerbeké, de már itt sem alkotnak abszolút többséget (47%), a magyarok száma pedig meghaladja a 35%-ot (összesen 224 személy). A falu hivatalos magyar elnevezése Meggyes.
Amikor 1941-ben Bácska ismét Magyarországhoz került, a trianoni szerződés (1920) után betelepített szerb "önkéntes" (dobrovoljac) lakosságnak el kellett hagynia Magyarországot. Helyükre 208 bukovinai székelyek családot telepítettek Józseffalváról.[3] 1944-ben a Bukovinából érkezett székelyeknek el kellett hagyniuk Bácskát. Akik túlélték az üldöztetést, főleg Tolna megyében telepedtek le az onnan kitelepített svábok helyére.
Gazdaság [szerkesztés]
A fő foglalkozási ág a mezőgazdaság. Az egy főre jutó szarvasmarha állomány itt a legnagyobb egész Szerbiában. Mezőgazdasági termékeiket a kistermelők főleg a közeli Szabadkán, Zentán, illetve Topolyán értékesítik. Többen állnak munkaviszonyban az említett városok gyáraiban és vállalataiban.
Látnivaló [szerkesztés]
Csantavér monumentális katolikus temploma már messziről látható a bácskai rónaságon. A plébániát még 1785-ben alapították. A falu korábbi templomát lebontották, és a helyén építették fel –1929-ben – az új, a római bazilikákra emlékeztető, neoromán stílusú hatalmas Páduai Szent Antalról elnevezett templomot, amely három kupolával rendelkezik. A templom méretei: központi része 42 méter magas, alaprajza kereszt alakú, 47,5 méter hosszú, 34,5 méter széles, harmonikus építészeti egységet képez.
Neves emberek [szerkesztés]
Itt születtek:
- Törley József (1858–1907) pezsgőgyáros [4]
- Matuska Szilveszter (1892–1945) kereskedő, a biatorbágyi merénylet elkövetője
- Petkovics Kálmán (1930–) vajdasági magyar újságíró
- Horváth-Kávai Árpád (1973–), a vajtai Golgota Teológiai Főiskola rektora
Neves lakói:
- Csornai Richárd (1903–1984) ornitológus
- Dér Henrietta diák, a Megasztár felfedezettje, a Sugarloaf együttes énekese,
- Utasi Árpád diák, mesemondó
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Knjiga 9, Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, maj 2004, - ISBN 86-84433-14-9
- ↑ [1] A Baptista Gyülekezet honlapja
- ↑ [2] A bácskai telepek nevei, és a telepített bukovinai székely családok száma
- ↑ [3] A pezsgőkirály
További információk [szerkesztés]
|
|||||||||||
