Csantavér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csantavér
Csantaver.jpg
Utcakép, háttérben a Páduai Szent Antalról elnevezett katolikus templommal
Közigazgatás
Ország  Szerbia
Körzet Észak-bácskai
Község Szabadka
Rang falu
Alapítás éve 1391.
Polgármester Murényi Tibor
Irányítószám 24220
Körzethívószám +381 24
Népesség
Teljes népesség 7178 fő (2002)[1] +/-
Földrajzi adatok
Terület 94,8 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Csantavér (Szerbia)
Csantavér
Csantavér
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 45° 55′ 08″, k. h. 19° 45′ 28″Koordináták: é. sz. 45° 55′ 08″, k. h. 19° 45′ 28″
Csantavér weboldala

Csantavér (szerbül: Чантавир, Čantavir, illetve horvátul Čantavir) település a Délvidéken, a Vajdaság északi részén, az Észak-bácskai körzetben, Szabadkától délkeleti irányban.

Csantavér 92,4%-a vallotta magát magyarnak a legutóbbi népszámlálás alkalmával (2002), és ezzel az aránnyal Csantavér az egyik leghomogénebb, viszonylag nagy magyar településnek számít a Délvidéken.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falu első említése Mátyás király nevéhez fűződik, aki 1462. február 16-án az akkor Csongrád megyei „CHONTAFEYER” falut édesanyjának, Szilágyi Erzsébetnek adományozta.

A mohácsi vészt (1526) megelőzően, Csantavér rendszeresen szerepel a Csongrád megyei dézsmajegyzéken Chontafeyer néven.

Az Oszmán birodalom 1543-ban átszervezte a magyar közigazgatást, és a település a Szegedi járáshoz került. A török idők alatt Csantavér és környéke fokozatosan elnéptelenedett, illetve csak gyér délszláv népesség lakott a környéken, amely a Balkánról húzódott fel az elmenekült magyar lakosság helyére. A zentai csata (1697) után Csantavért már csak puszta néven említik.

Amikor 1779-ben Szabadka elnyeri a szabad kírályi város címet, az adománylevél ötödik pontja többek között arra kötelezi a város vezetőségét, hogy telepítsék be a hozzá tartozó „pusztákat”, közöttük Csantavér-pusztát is.

1783-ban a falunak már saját pecsétje van, „SIGILLUM POSSESSIONIS CSANTAVÉR 1783” felirattal.

Az első világháború végéig, illetve a trianoni békeszerződésig, Csantavér Bács-Bodrog vármegyéhez, illetve a Topolyai Járáshoz tartozott. Délvidék visszacsatolását követően 1941-1944 között újra Magyarország része volt.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csantavér népességét többségében magyarok alkotják, lakosságának nemzetiségi arányait nézve az egyik leghomogénebb magyar település az egész Délvidéken. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint (2002) összesen 7178 lakosa volt a falunak, ebből 6632 (92,4%) volt a magyarok száma. A második legszámosabb népcsoportot a cigányok alkotják (232), akiknek döntő többsége szintén magyarul beszél. 115 csantavéri nem nyilatkozott nemzeti hovatartozásáról. Egyéb nemzetiségek: szerbek 54, jugoszlávok 51, horvátok és bunyevácok 46, egyéb 48. A népesség létszáma folyamatosan fogyó tendencíát mutat, 1945 óta.

A népesség alakulása 1945-től napjainkig

A csantavériek túlnyomó többsége római katolikus, azonban kisebb vallási közösségek is megtalálhatók a településen, például a baptista gyülekezet [2] is működik.

Az első világháború után, a békeszerződés megszegésével, szerb, illetve jugoszláv rendeletre, a zömében magyarok által lakott Csantavér közvetlen közelében két kisebb települést hoztak létre, Bačko Dušanovo, illetve Višnjevac névvel. Ezeknek a falvaknak kezdetben szinte kizárólag szerb telepes lakossága volt. Bačko Dušanovo azonban mára már gyakorlatilag egybenőtt Csantavérrel és mivel a jóval nagyobb magyar falu lakosai közül többen a közeli szerb településen jutottak telekhez, ma már Bačko Dušanovon is a magyarok alkotnak többséget. A Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács határozata alapján Bačko Dušanovónak hivatalos magyar neve is lett: Zentaörs. Višnjevacon a legnagyobb nemzeti közösség továbbra is a szerbeké, de már itt sem alkotnak abszolút többséget (47%), a magyarok száma pedig meghaladja a 35%-ot (összesen 224 személy). A falu hivatalos magyar elnevezése Meggyes.

Amikor 1941-ben Bácska ismét Magyarországhoz került, a trianoni szerződés (1920) után betelepített szerb „önkéntes” (dobrovoljac) lakosságnak el kellett hagynia Magyarországot. Helyükre 208 székely családot telepítettek Józseffalváról.[3] 1944-ben a Bukovinából érkezett székelyeknek el kellett hagyniuk Bácskát. Akik túlélték az üldöztetést, főleg a Tolna megyei Kakasdon telepedtek le az onnan kitelepített svábok helyére.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fő foglalkozási ág a mezőgazdaság. Az egy főre jutó szarvasmarha állomány itt a legnagyobb egész Szerbiában. Mezőgazdasági termékeiket a kistermelők főleg a közeli Szabadkán, Zentán, illetve Topolyán értékesítik. Többen állnak munkaviszonyban az említett városok gyáraiban és vállalatainál.

Látnivaló[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csantavér monumentális katolikus temploma már messziről látható a bácskai rónaságon. A plébániát még 1785-ben alapították. A falu korábbi templomát lebontották, és a helyén építették fel – 1929-ben – az új, a római bazilikákra emlékeztető, neoromán stílusú, hatalmas Páduai Szent Antalnak szentelt, három kupolás templomot. Központi része 42 méter magas, alaprajza kereszt alakú, 47,5 méter hosszú, 34,5 méter széles, harmonikus építészeti egységet képez.

Neves emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt születtek:

Neves lakói:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima] [[Portable Document Format|PDF]]. Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 8684433149 Knjiga 9 (szerbül)  
  2. [1] A Baptista Gyülekezet honlapja
  3. [2] A bácskai telepek nevei, és a telepített bukovinai székely családok száma
  4. [3] A pezsgőkirály

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csantavér témájú médiaállományokat.