Monostorszeg
| Monostorszeg (Бачки Моноштор / Bački Monoštor) |
|
 |
|
| A római katolikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Nyugat-bácskai |
| Község | Zombor |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 25272 |
| Körzethívószám | +381 25 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 3485 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 36 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 86 m |
| Terület | 94,4 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
.png)
 Monostorszeg
Pozíció Szerbia térképén
|
|
| é. sz. 45° 47′ 22″, k. h. 18° 56′ 05″ | |
Monostorszeg (szerbül Бачки Моноштор / Bački Monoštor, horvátul Monoštor) főként horvátok (sokácok) által lakott település Szerbiában, a Vajdaságban, a Nyugat-bácskai körzetben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Zombortól 15 km-re nyugatra, a Duna bal partján fekszik a horvát határ mellett.
Története [szerkesztés]
Nevét a határában feküdt Bodrog város Szent Péter tiszteletére szentelt bodrog-monostori apátságáról kapta. A egykori Bodrog város szigetében állott egykor a szentkereszti apátság is. Bodrog vára a magyar honfoglalás előtt a szláv Zalán vezér székvárosa volt. A magyarok legyőzték Zalán seregét, Bodrog várát pedig elfoglalták. A vármegyeszervezés idején I. István Bodrogot az azonos nevű vármegye székhelyévé tette. Itt töltötte 1095 húsvétját Szent László király, itt fogadta a clermonti zsinat küldöttségét megígérve, hogy keresztes hadjáratot indít a Szentföldre. A hadjáratra a király halála miatt soha nem került sor. 1241-ben a tatárok Bodrogot is megostromolták, és miután bevették, teljesen lerombolták. A település azonban kiheverte a pusztítást és 1256-ra újjáépült. 1522-ben Bodrognak 147 háza volt, azonban 1526-ban a török elpusztította. 1590-ben mindössze 14 ház állt itt, később pedig már nem is említik. A 17. században lakatlan hely, csak a 18. században telepítik újra a mai helyén horvát, német és magyar telepesekkel. 1910-ben 5690 lakosából 1058 magyar, 1214 német és 3378 sokác volt. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Apatini járásához tartozott. A falut 1944-ben a németek fel akarták égetni. A falu plébánosa ekkor megfogadta, hogy ha megmenekülnek, minden hónapban megtartják 13-át a Fatimai Miasszonyunk tiszteletére. Azóta a templom egy fatimai kegyszobormásolatot is kapott a zarándokhely.
Népesség [szerkesztés]
Demográfiai változások [szerkesztés]
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 4555 | 4635 | 4560 | 4590 | 4432 | 4205 | 3920[2] | 3485[1] |
Etnikai összetétel [szerkesztés]
| Nemzetiség | Szám | % |
| Horvátok | 2043 | 52,11 |
| Jugoszlávok | 570 | 14,54 |
| Szerbek | 371 | 9,46 |
| Magyarok | 211 | 5,38 |
| Románok | 179 | 4,56 |
| Cigányok | 100 | 2,55 |
| Németek | 32 | 0,81 |
| Szlovákok | 9 | 0,22 |
| Montenegróiak | 8 | 0,20 |
| Bunyevácok | 7 | 0,17 |
| Albánok | 3 | 0,07 |
| Szlovének | 2 | 0,05 |
| Oroszok | 1 | 0,02 |
| Muzulmánok | 1 | 0,02 |
| Macedónok | 1 | 0,02 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Jegyzetek és források [szerkesztés]
- ^ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities PDF – Statistical Office of Republic Of Serbia, Belgrade. 2012. Retrieved 2012-11-30. ISBN 978-86-6161-023-3 (szerbül és angolul)
- ↑ Knjiga 9, Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, maj 2004, - ISBN 86-84433-14-9
- ↑ Knjiga 1, Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, februar 2003. ISBN 86-84433-00-9
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
||||||||||||||
