Kúla

Lásd még: Wolfsburg (egyértelműsítő lap)

Kúla (Кула / Kula)

Házak a centrumban

Kúla címere

Közigazgatás

Ország

Szerbia

Körzet

Nyugat-bácskai

Község

Kúla

Rang

községközpont

Irányítószám

25230
25231
25235

Körzethívószám

+381 25

Népesség

Teljes népesség

17 973 fő (2011)^[1] +/-

Földrajzi adatok

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Kúla

Pozíció Szerbia térképén

Koordináták: é. sz. 45° 36′ 19″, k. h. 19° 31′ 21″

é. sz. 45° 36′ 19″, k. h. 19° 31′ 21″

Kúla weboldala

Kúla (eredeti magyar nevén Kula, szerbül Кула / Kula, németül Wolfsburg) kisváros Szerbiában, a Vajdaságban, a Nyugat-bácskai körzetben. Kúla község központja.

Fekvése [szerkesztés]

Zombortól 40 km-re délkeletre fekszik, ahol a sík tájat a Telecskai-dombok vonulata tarkítja. A várost átszeli a Ferenc-csatorna. Tengerszint feletti magassága 84 és 106 méter között van. Itt keresztezik egymást Szabadka, Zombor és Újvidék felé vezető útvonalak.

Nevének eredete [szerkesztés]

Neve a török kula (= vár, torony, bástya) főnévből származik.

Története [szerkesztés]

A török hódoltság alatt már létezett, neve (Kúla) török szó, mely várat, bástyát jelent.

A 16. század elején a törökök palánkvárat építettek ide és nemsokára a vár köré kialakult településre szerbek és bunyevácok költöztek.

1652-ben Wesselényi Ferenc birtokjegyzékében már megtalálható volt Alsó-Kula, és ugyanott említve volt Felső-Kula is mely mint újonnan behódolt szerb falu volt említve.

165-ben Mindkét Kúla Wesselényi Ádám birtokába ment át.

1733-ban a településen már 251 ház állt. A tiszai határőrvidéki korszakban, 1740 előtt a péterváradi katonai sánc 12 pusztája között említtették Kulát is.

Az 1743 évi összeíráskor Kulán 31 szerb család élt, és ekkor már falu lett, mely pecsétet is kapott. Az új faluba a vármegye alsóvidéki falvakból áttelepült szerbek érkeztek, majd 1746-tól miskolci magyar, 1786-ban pedig német családok települtek meg itt.

1813-ban mezőváros lett. Ipara ekkor nagyon fejlett volt. 1815-ben kaptak céhszabadalmat a szabók, vargák, csizmadiák, 1819-ben a g. kel. szűrszabók s 1827-ben a takácsok, szabók, szűcsök, vargák stb. Földesura a kir. kamara volt s e helység főhelye volt az egyik bácskai kamarai uradalomnak.

Fejlődésére nagy hatással volt a Ferenc-csatorna elkészülte a 18. század végén, mely a környék mocsarait lecsapolta és a vizet a Tiszába vezette. A 19. század végén megépült a Zombor-Kúla-Verbász-Óbecse makadámút, majd 1896-ban a Zombor-Óbecse és a Kishegyes-Bácskapalánka vasútvonal, melyek a várost is érintik. 1910-ben 9125 lakosából 3679 magyar, 2510 szerb, 2425 német és 456 ruszin volt, melyből 5573 római katolikus, 486 görög katolikus, 2489 görögkeleti ortodox volt. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Kulai járásának székhelye volt.

Művelődési és oktatási intézmények [szerkesztés]

A kúlai Népkört 1868-ban alapították, ez a legrégibb Magyar Művelődési Egyesület a Délvidéken. Alapítója a kúlai Szakácsy Sándor plébános volt.
1896-ban alakult meg az Iparos Dalárda, amely később felvette a Bartók Béla nevet. Ennek keretében asszonykórus is működött Árvácska néven.
Az amatőr színjátszókör 1897-ban alakult. Több mint 200 bemutatót tartottak.
A Cecília egyházi énekkar 1911-ben alakult, szintén a Népkör keretein belül.

Demográfiai változások [szerkesztés]

Demográfiai változások
1948	1953	1961	1971	1981	1991	2002	2011
10 704	11 733	13 609	17 245	18 847	19 311	19 301^[2]	17 973

Etnikai összetétel [szerkesztés]

Nemzetiség	Szám	%
Szerbek	9623	49,85
Montenegróiak	3022	15,65
Magyarok	2738	14,18
Ukránok	1125	5,82
Ruszinok	725	3,75
Jugoszlávok	446	2,31
Horvátok	322	1,66
Németek	97	0,50
Macedónok	63	0,32
Szlovákok	48	0,24
Muzulmánok	28	0,14
Szlovének	22	0,11
Albánok	19	0,09
Cigányok	17	0,08
Csehek	16	0,08
Bunjevácok	12	0,06
Oroszok	10	0,05
Goránok	4	0,02
Bosnyákok	2	0,01
Románok	1	0,00
Bolgárok	1	0,00
Egyéb/Ismeretlen^[3]