Gombos (1899-ig Bogojeva, szerbül Богојево / Bogojevo) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Nyugat-bácskai körzetben, Apatintól 27 km-re délkeletre, a Duna bal partján, a horvát határ mellett. Közigazgatásilag Hódság községhez tartozik.
A környéken már 6000 éve megtelepedett az ember. A falu határában több kőkori település nyomai is fellelhetőek, mint azt az 1952-es, Wellenreiter Pál vezette ásatás leletei is bizonyítják. Később avar földvár állt itt, ennek nyomai már nem láthatóak. A honfoglalás korából is gazdag leletanyag került elő. Gombos az Árpád-korban már jelentős település volt. Vára a 13. században már állt. A település neve ebben az időben Boldogasszonyfalva vagy Bodlogaszonyteleke, a templom védőszentje után. Ebből a névből ered mai szerb neve. 1494-ben II. Ulászló városi rangra emelte és polgárainak kiváltságokat adott. II. Lajos országgyűlést tartott itt. 1526-ban a török felégette, ezzel elvesztette korábbi jelentőségét. 1677-ben szabadult fel a török iga alól. 1703-ban a kurucok foglalták el és várával együtt felégették. Az elmenekült lakosság helyére betelepülő szerbek Bogojeva néven alapítottak itt települést, melyet 1770-ben elmosott az árvíz. 1773-ban magyarok népesítették be, temploma Szent László tiszteletére épült. 1866-ban tűzvész, 1876-ban árvíz pusztította. 1910-ben 3225 lakosából 3008 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Apatini járásához tartozott, majd Hódsághoz csatolták.
Demográfiai változások [szerkesztés]
Demográfiai változások
| 1948 |
1953 |
1961 |
1971 |
1981 |
1991 |
2002 |
2011 |
| 2930 |
3053 |
3037 |
2874 |
2557 |
2301 |
2120[2] |
1744[1] |
| Nemzetiség |
Szám |
% |
| Magyarok |
1154 |
54,43 |
| Cigányok |
374 |
17,64 |
| Szerbek |
287 |
13,53 |
| Románok |
163 |
7,68 |
| Horvátok |
29 |
1,36 |
| Jugoszlávok |
27 |
1,27 |
| Montenegróiak |
8 |
0,37 |
| Németek |
7 |
0,33 |
| Szlovákok |
2 |
0,09 |
| Ruszinok |
2 |
0,09 |
| Muzulmánok |
2 |
0,09 |
| Ukránok |
1 |
0,04 |
| Oroszok |
1 |
0,04 |
| Macedónok |
1 |
0,04 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
1868-ban a Nagyvárad–Szeged–Szabadka–Eszék–Fiume vasúti fővonal itt érte el a Dunát. Közel félévszázadig a 63 m hosszú és 9 m széles gőzkomp vitte át a szerelvényeket a folyón oly módon, hogy a vasúti sínpárok mindkét oldalon egészen a Dunáig vezettek. A mozdony – itt is ott is – a Dunáig húzta a vagonokat, amiket így a kompra vontattak. A kompnál a nagy teher biztonságos megtartását víz alatti légtartályok biztosították. A Duna partjai közt három acélsodronyt feszítettek ki. Két 3,5 cm vastagságú kötél a folyó fenekén feküdt, ez biztosította a komp haladását. A komp két oldalán hatalmas dobok helyezkedtek el, s ezekre csavarodott fel, majd tekercselődött le az acélsodrony. A harmadik vezérkötélként szolgált, amely magát a kompot és az irányt tartotta. A gőzkomp egyszerre 5-8 vagont vihetett át a folyón, attól függően, hogy személykocsikból, vagy tehervagonokból állt-e a szerelvény. A komp 11 perc alatt tette meg az utat a túlpartra. Huszonnégy óra alatt olykor negyven szerelvényt is átszállítottak. A szerelvényeket a folyóig eljuttató mozdony a gombosi, illetve az erdődi fűtőházában maradt. A túloldalra érkező vasúti kocsikat egy másik mozdony húzta tovább. A folyón 1910-ben épült meg a szekerek áthaladására is alkalmas, 650 méter hosszú vasúti híd hat tartóoszlopon, díszes pillérekkel. Ezt a hidat a második világháborúban felrobbantották. 1947-ig, az új híd elkészültéig, az átjutás a folyón ismét gőzkomppal történt. Az új vasúti híd, átadásától kezdve, kizárólag a vasúti forgalmat szolgálta. Nemcsak Gombost és Erdődöt kötötte össze, hanem a Vajdaság és a Horvátország közti kapcsolódás szempontjából is jelentő szerepe volt. A Jugoszlávia szétesését eredményező háborúban, az 1999-es bombázások megrongálták a hidat, ezért azon a mai napig nincs forgalom. A megjavítását többször tervezték, de még nem került arra sor.
- Határában áll az 1860. előtt épült Gombosi-csárda, és két híd ível át a Dunán
- Az 1926-ban, árvíz által keletkezett strand – fürdőhely
- Szent László katolikus templom
- ^ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities PDF – Statistical Office of Republic Of Serbia, Belgrade. 2012. Retrieved 2012-11-30. ISBN 978-86-6161-023-3 (szerbül és angolul)
- ↑ Knjiga 9, Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, maj 2004, - ISBN 86-84433-14-9
- ↑ Knjiga 1, Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, februar 2003. ISBN 86-84433-00-9
- Sörfőző Ferenc: Gombos története – gyűjtemény
Szerbia.png)
