Karlóca (régi magyar neve Karom, szerbül Сремски Карловци / Sremski Karlovci, horvátul Srijemski Karlovci, németül Karlowitz, törökül Karlofça) város és község Szerbiában, a Vajdaságban. Bár földrajzilag Szerémségben fekszik, közigazgatásilag a Dél-bácskai körzethez lett sorolva.
Újvidéktől 11 km-re délkeletre, a Duna jobb partján fekszik.
Eredeti neve a régi magyar Karon személynévből ered, az pedig a bolgár-török Krum személynévből származik. A betelepülő szerbek a magyar Karom helységnevet hozzáigazították a szomszédos Karlóca (ma Novi Karlovci) helység szerb eredetű nevéhez. A szerb név eredetileg a szerb Karlo személynévből származik, jelentése Károlyék.
1308-ban Karon néven említik először. A török hódításig a Báthoriak birtoka volt. 1521-ben Bali bég serege foglalta el és 170 évig török uralom alatt állt. 1699. január 26-án itt kötötték meg a Habsburg császár és a török Porta közötti békét, amely a magyar területekből csak a Temesközt hagyta török kézen. 1699-től a szerb ortodox metropolita székhelye. 1766-tól az itteni szerb metropolita a szerbek egyetemes vezetője. 1848. május 13-án az itt megtartott szerb kongresszus választotta meg Josip Rajačićot szerb pátriárkává és követelte a Szerb Vajdaság felállítását. 1848. június 11-én Hrabovszky altábornagy az itt összegyűlt 6000 szerb fegyveres szétverésére felgyújtotta a várost. 1910-ben 6342 lakosából 3536 szerb, 1899 horvát, 434 német és 380 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Szerém vármegyéhez tartozott.
Demográfiai változások [szerkesztés]
Demográfiai változások
| 1948 |
1953 |
1961 |
1971 |
1981 |
1991 |
2002 |
2011 |
| 5350 |
5618 |
6390 |
7040 |
7547 |
7534 |
8839[2] |
8750[1] |
| Nemzetiség |
Szám |
% |
| Szerbek |
6664 |
75,39 |
| Horvátok |
753 |
8,51 |
| Jugoszlávok |
254 |
2,87 |
| Magyarok |
215 |
2,43 |
| Montenegróiak |
89 |
1,00 |
| Németek |
71 |
0,80 |
| Szlovákok |
27 |
0,30 |
| Szlovének |
19 |
0,21 |
| Macedónok |
19 |
0,21 |
| Ruszinok |
14 |
0,15 |
| Oroszok |
10 |
0,11 |
| Cigányok |
10 |
0,11 |
| Ukránok |
7 |
0,07 |
| Románok |
6 |
0,06 |
| Muzulmánok |
4 |
0,04 |
| Albánok |
4 |
0,04 |
| Csehek |
3 |
0,03 |
| Bolgárok |
3 |
0,03 |
| Bunyevácok |
2 |
0,02 |
| Goránok |
1 |
0,01 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
-
A Szent Miklós ortodox katedrális
-
-
-
A "négy oroszlán" szökőkút
Jegyzetek és források [szerkesztés]
- ^ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities PDF – Statistical Office of Republic Of Serbia, Belgrade. 2012. Retrieved 2012-11-30. ISBN 978-86-6161-023-3 (szerbül és angolul)
- ↑ Knjiga 9, Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, maj 2004, - ISBN 86-84433-14-9
- ↑ Knjiga 1, Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, februar 2003. ISBN 86-84433-00-9