Nikanor Grujić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nikanor Grujić
Élete
Született1810. december 12.
Lippó
Elhunyt1887. április 26. (76 évesen)
Pakrác
Nemzetiségszerb
Pályafutása
Írói álneveSzerb Milutin
Jellemző műfaj(ok)vers
Irodalmi díjainagykereszt
A Wikimédia Commons tartalmaz Nikanor Grujić témájú médiaállományokat.

Nikanor Grujić (szerbül: Никанор Грујић) (1810. december 1. (julián naptár), december 12 (gregorián naptár), Lippó1887. április 26., Pakrác) magyarországi szerb költő, író, pópa.

Életrajza[szerkesztés]

Milutin Grujić néven született 1810. december 12-én Lippón. Apja Prokopije Grujić, anyja Agripina Kosić volt. Bátyja, Dragutin Grujić Szigetvár, Mohács esperese és Kácsfalu plébánosa volt.

Milutin latin verseket írt és személyesen adta elő őket. Az alsó gimnáziumot Mohácson, a felsőt Pécsett fejezte be. 1837-ben felvételt nyert a karlócai papneveldébe. 4 év múlva be is fejezte és felvette a Nikanor nevet. 1843-ban beköltözött Rajačić metropolitához. 5 évvel később apa lett és akkoriban több helyen szónokolt, köztük a prágai pánszláv kongresszuson. 1850-1861 Krušedol kolostorában kanonok volt, majd 10 évig episzkópa (görögkeleti püspök) lett Pakrácon. 1871-ben meghívták Karlócába adminisztrátornak. Arsenija Stojković miatt azonban vesztett a népszerűségéből és visszatért Pakrácba, amelyet többet nem hagyott el.

1887. április 26-án halt meg Pakrácon és a közeli Gavrinica ortodox templom temetőjében temették el.

Munkássága[szerkesztés]

Az irodalomban 1836-ban jelent meg, kezdetben a Milutin nevet használta, majd amikor a gaji Danica című lapban jelent meg egyik verse, akkor Szerb Milutinnak nevezte magát.

Kezdetben patrióta és szentimentális költeményeket írt, amelyek a nemzeti nyelvet és nemzeti érzelmet hangsúlyozták. Továbbá 50 verset írt a bécsi abszolutizmus ellen. 1861-ben kiadta Szent Száva Nemanjić epikus, hazafias vers-imáját, 1852-ben az Észrevételek című művét. Püspökként pedig vallásos műveket írt.

1904-ben halála után adták ki az Autobiográfia művet, amelyben az ő életét és munkásságát is bemutatják.

Kitüntetése[szerkesztés]

1874-ben I. Ferenc József magyar király a nagykereszttel tüntette ki.

Irodalom[szerkesztés]

  • Народна енцикопедија 1927. године
  • Влад. Красић, Никанор Грујић, српски православни владика пакрачки (Глас Истине, 1887, бр. 8)
  • М. Димитријевић, У славу и спомен владици Никанору Грујићу (Летопис, 1889, књ. 158)
  • Биографија Никанора Грујића од Д. Руварца, уз Црквене Беседе (1892)
  • Ђ. Магарашевић, Живот и књижевни рад Никанора Грујића, пакрачког владике (Рад, 1904, књ. 156); Автобиографија Никанора Грујића, некадашњег епископа пакрачког (Богословски Гласник, 1904—1905, и засебно, 1905)
  • Ј. Скерлић, Никанор Грујић (Писци и књиге, 5, 1911)
  • Андра Гавриловић
  • https://web.archive.org/web/20160305013314/http://www.sanu.ac.rs/sanunov/upload/biblioteka/BiografskiRecnik.pdf