Nikanor Grujić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nikanor Grujić
Nikanor Grujic.jpg
Élete
Született 1810. december 12.
Lippó
Elhunyt 1887. április 26. (76 évesen)
Pakrác
Nemzetiség szerb
Pályafutása
Írói álneve Szerb Milutin
Jellemző műfaj(ok) vers
Irodalmi díjai nagykereszt

Nikanor Grujić (szerbül: Никанор Грујић) (1810. december 1. (julián naptár), december 12 (gregorián naptár), Lippó1887. április 26., Pakrác) magyarországi szerb költő, író, pópa.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Milutin Grujić néven született 1810. december 12-én Lippón. Apja Prokopije Grujić, anyja Agripina Kosić volt. Bátyja, Dragutin Grujić Szigetvár, Mohács esperese és Kácsfalu plébánosa volt.

Milutin latin verseket írt és személyesen adta elő őket. Az alsó gimnáziumot Mohácson, a felsőt Pécsett fejezte be. 1837-ben felvételt nyert a karlócai papneveldébe. 4 év múlva be is fejezte és felvette a Nikanor nevet. 1843-ban beköltözött Rajačić metropolitához. 5 évvel később apa lett és akkoriban több helyen szónokolt, köztük a prágai pánszláv kongresszuson. 1850-1861 Krušedol kolostorában kanonok volt, majd 10 évig episzkópa (görögkeleti püspök) lett Pakrácon. 1871-ben meghívták Karlócába adminisztrátornak. Arsenija Stojković miatt azonban vesztett a népszerűségéből és visszatért Pakrácba, amelyet többet nem hagyott el.

1887. április 26-án halt meg Pakrácon és a közeli Gavrinica ortodox templom temetőjében temették el.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az irodalomban 1836-ban jelent meg, kezdetben a Milutin nevet használta, majd amikor a gaji Danica című lapban jelent meg egyik verse, akkor Szerb Milutinnak nevezte magát.

Kezdetben patrióta és szentimentális költeményeket írt, amelyek a nemzeti nyelvet és nemzeti érzelmet hangsúlyozták. Továbbá 50 verset írt a bécsi abszolutizmus ellen. 1861-ben kiadta Szent Száva Nemanjić epikus, hazafias vers-imáját, 1852-ben az Észrevételek című művét. Püspökként pedig vallásos műveket írt.

1904-ben halála után adták ki az Autobiográfia művet, amelyben az ő életét és munkásságát is bemutatják.

Kitüntetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1874-ben I. Ferenc József magyar király a nagykereszttel tüntette ki.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Народна енцикопедија 1927. године.
  • Влад. Красић, Никанор Грујић, српски православни владика пакрачки (Глас Истине, 1887, бр. 8);
  • М. Димитријевић, У славу и спомен владици Никанору Грујићу (Летопис, 1889, књ. 158);
  • Биографија Никанора Грујића од Д. Руварца, уз Црквене Беседе (1892);
  • Ђ. Магарашевић, Живот и књижевни рад Никанора Грујића, пакрачког владике (Рад, 1904, књ. 156); Автобиографија Никанора Грујића, некадашњег епископа пакрачког (Богословски Гласник, 1904—1905, и засебно, 1905);
  • Ј. Скерлић, Никанор Грујић (Писци и књиге, 5, 1911)
  • Андра Гавриловић
  • http://www.sanu.ac.rs/sanunov/upload/biblioteka/BiografskiRecnik.pdf