Sima Milutinović

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sima Milutinović
Sima Milutinovic Sarajlija.jpg
Élete
Született 1791. október 14.
Szarajevó
Elhunyt 1848. január 11. (56 évesen)
Belgrád
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers, próza

Sima Milutinović Sarajlija (cirill betűkkel: "Сима Милутиновић "Сарајлија"; Szarajevó, 1791. október 14.Belgrád, 1848. január 11.) szerb költő és író.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanulmányait Karlócán és Belgrádon végezte, ahol a fejedelmi iroda titkára lett. 1815-ben részt vett a törökök elleni lázadásban. 1820-ban kivándorolt Oroszországba, ahol a cártól kegydíjat kapott; innen 1825-ben Lipcsébe ment, ahol két évig a bölcsészeti előadásokat látogatta. 1827-től 1831-ig Cetinjében az ifjú II. Péter Njegos vladikának tanítója volt. Belgrádba visszatérvén, a pártviszályokban annyira előtérbe lépett, hogy 1840-ben in contumaciam halálra itéltetett. Mihály fejedelem szökése után 1842-ben magas állást kapott ugyan a közoktatásügyi minisztériumban, de ellenségeinek fondorlatai folytán ezt is elvesztette és szegénységben halt meg. Milutinović tekinthető az új szerb irodalom megalapítójának.

Nevezetesebb munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Serbijanka (Lipcse 1826, 4 kötet, lírai és epikus költemény-gyűjtemény, melyben lelkesült költői nyelven dicsőítette Karagyorgye és Milos Szerbia függetlenségéért vívott harcait);
  • Nekoliko pjesme (Néhány költemény, u. o. 1826);
  • Zorica (Reggeli fény, Pest, 1827);
  • Dika Crnogorska (Montenegro dicsősége, dráma, Cetinje, 1835);
  • Karagyorgye (dráma, Belgrád 1843)

Megírta továbbá szerb nyelven Montenegro történetét (Pétervár, 1835) és Szerbia függetlenségi harcának történetét is (Lipcse, 1837).

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]