Szergijev Poszad

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vilagorokseg logo ff tif.png  A településen világörökségi helyszín található 
Szergijev Poszad (Сергиев Посад)
Russia-Sergiev Posad-Troitse-Sergiyeva Lavra-Close Outside-2.jpg
A Szentháromság–Szergij-kolostor bejárata előtti tér
Szergijev Poszad címere
Szergijev Poszad címere
Szergijev Poszad zászlaja
Szergijev Poszad zászlaja
Közigazgatás
Ország  Oroszország
Föderációs alany Moszkvai terület
Járás Szergijev poszadi járás
Irányítószám 141300–141315
Körzethívószám 496 54, 496 55
Népesség
Teljes népesség 113 581 fő (2002)[1] +/-
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Szergijev Poszad (Oroszország)
Szergijev Poszad
Szergijev Poszad
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 56° 18′, k. h. 38° 08′Koordináták: é. sz. 56° 18′, k. h. 38° 08′
Szergijev Poszad (Moszkvai terület)
Szergijev Poszad
Szergijev Poszad
Pozíció a Moszkvai terület térképén
Szergijev Poszad weboldala

Szergijev Poszad (oroszul: Сергиев Посад) város Oroszország európai részén, Moszkvától 71 km-re északkeletre, a Moszkvai terület egyik járási központja. A főváros környéki történelmi városok egyike, az ún. Aranygyűrű turisztikai útvonal része. Leghíresebb létesítménye a Szentháromság–Szergij-kolostor (Троице-Сергиева лавра, Trojice-Szergijeva Lavra), az orosz ortodox egyház egyik központja és hívőinek zarándokhelye.

Lakóinak száma: 111 179 fő (a 2010. évi népszámláláskor)[2], 114 100 fő (2005), 115 000 fő (1993), 94 000 fő (1971), 45 000 fő (1939. Neve 1782–1919 között Szergijevszkij (Szergijev) Poszad; 1919–1930 között Szergijev; 1930–1992 között Zagorszk, 1992-től ismét Szergijev Poszad.

A város néhány műemléke és kolostorának épületegyüttese 1993 óta a világörökség része.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szmolenszk–moszkvai-hátság délkeleti részén, enyhén lejtős területen fekszik. Nagyobb folyója a Koncsura, mely itt néhány kisebb mellékfolyót is felvesz. Ez a vidék egykor a Moszkvából észak felé vezető kereskedelmi útvonalon feküdt. Szergijev Poszad fejlődésében meghatározó jelentőségű volt és maradt a főváros közelsége. A város az északi fő közlekedési út mentén és az észak felé vezető vasúti fővonalon fekszik, Moszkvával HÉV- („elektricska”) és rendszeres autóbuszjáratok kötik össze.

Történeti áttekintés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város régi része

Az itteni kolostort egy Szergij nevű szerzetes és testvére alapította az 1340-es években. Szergij atya 1392-be hunyt el, néhány évtizeddel később szentté avatták. A Szentháromság–Szergij-kolostor évszázadokon át az orosz állam egyik legfontosabb egyházi és szellemi központja volt, a város maga is neki köszönheti létét. A 15-16. század folyamán a környék települései a kolostor tulajdonába kerültek. Köztük volt Klementyjevo falucska is, melynek első írásos említése 1419-ből származik. Hivatalosan ezt a dátumot tekintik a város civil története kezdetének.

A 17. század elejét az orosz történelem zavaros időszakként (szmuti) tartja nyilván. A lengyel-litván csapatok a kolostort 1608-tól 16 hónapon át ostromolták, de nem tudták bevenni. Az ostrom idején az itteni falvak elnéptelenedtek. Később helyükön, a kolostor körül és annak igényeinek megfelelően kisebb kézműves települések (ún. „szlobodák”) alakultak ki.

A 18. századra a kolostor gazdagsága hatalmasra növekedett, de 1764-ben, az egyházi javak részleges kisajátításakor birtokait elvesztette, azokat az államkincstár vette át. II. Katalin cárnő rendeletére 1782-ben megalakult a kolostor kézműves telepeit egyesítő önálló Szergijevszkij (később: Szergijev-) Poszad település, melyet ugyanezzel a rendelettel városi rangra emeltek. Egy évtizeddel később elkészült az új város beépítését szabályozó egységes terv. A várost Moszkvával összekötő országutat 1845-ben, a vasútvonalat 1862-ben nyitották meg.

A szovjet időszakban, 1920-ban a kolostort feloszlatták, területén múzeumot alakítottak ki, de egyes épületeit más célokra is igénybe vették. 1946-ban a templomok és más épületek egy részét visszaadták az egyháznak, ezekben újra engedélyezték a kolostor működését. 1930-ban a város nevét egy kommunista vezető emlékére Zagorszkra változtatták, 1992-ben a város ismét eredeti nevét vette fel.

A mai város[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1792-ben készült rendezési terv a kolostort meghagyta a város központjának. Innen legyezőszerűen indul ki néhány fő közlekedési út, melyekre nagyjából merőlegesen keresztutcákat alakítottak ki. A világháború utáni évtizedekben szintén központi tervek alapján építették tovább a várost. 1954-ben nagy kultúrházat, az 1970-es évek elején új közigazgatási és kereskedelmi központot létesítettek. A város külső részein néhány lakónegyed, ún. mikrorajon épült, de több régi, részben falusias település-rész is megmaradt, ezek gyűrűként fogják körbe a városközpontot.

Kultúra, műemlékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város legismertebb, meghatározó épületegyüttese a Szentháromság–Szergij-kolostor, mely 1993 óta a világörökség része.

A kolostor falain kívül a világörökség része néhány városi épület is:

A Pjatnyickij-kút kápolnája
  • Köztük van a Vvegyenszkij-templom (1547) és a mellette álló, ugyanabban az évben emelt Pjatnyickij-templom is. Bár ugyanabban az évben készültek, stílusuk mégis teljesen különböző. Az előbbit a Szentlélek-templom mintájára egy gazdag bojár saját pénzén építtette. A Pjatnyickij-templomhoz refektórium és kisebb harangtorony is tartozik, ezek részben már a 17. századi jelentős átépítéskor keletkeztek.
  • Az egyházi épületek közül figyelmet érdemel több 18. századi templom, ezek a város külső részein, néhány egykori szloboda területén maradtak fenn, valamint a város főterén álló barokk kápolna.
  • A Pjatnyickij-kút kápolnája a kolostor déli falához közel, a Koncsura-folyó partján fekszik. A 17-18. század fordulóján, egy bővízű forrás fölé épült. Kisebb méretei ellenére a moszkvai többszintes templomokra hasonlít.
  • A régi kolostori szálló A. F. Elkinszkij építész alkotása (1823, 1838). A klasszicista építészeti előírások szigorú betartásával készült. Két épületrészből áll; az egyik szárny főhomlokzata a térre, a másiké a város főutcájára néz.
  • Az egykori lovas udvart a kolostor Kacsa tornyához közel, a Fehér-tó melletti területen alakították ki 1790-ben. A négyzetes alakú udvart eredetileg földszintes épületek egybefüggő sora zárta körül, ahol az istálló, a kocsiszín és a takarmányraktár kapott helyet, az épületek sarkait tornyok díszítették. Később az udvart kelet felé és nyugat felé is kiszélesítették, az épületekre emeletet húztak. Napjainkban a helyiségeket kiállítótermekké alakították át, ahol helyi művészek alkotásai és a város történetét bemutató kiállítások láthatók, illetve más kulturális rendezvényeket tartanak.

Múzeumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Zagorszki Állami Múzeumot 1920-ban a kolostor területén alapították. Napjainkban a kolostor néhány épületében és a falakon kívül is vannak kiállítótermei, melyek az óorosz művészet, többek között az ikonfestészet és az ötvösművészet remekeivel várják a látogatókat. Jelentősek egyháztörténeti és iparművészeti gyűjteményei is.

A város másik híres kulturális létesítménye a Játékmúzeum.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A játékmúzeum épülete

A régi település kézművesei, kereskedői főként a kolostor lakóinak és zarándokainak kiszolgálásával foglalkoztak. Nagy múltja van a kézművesiparnak, különösen a fafaragásnak, az ajándéktárgy- és játékkészítésnek. A város az egymásba rakható festett fababák, a híres matrjoskák készítésének egyik régi (bár száz évnél nem idősebb) központja. A szovjet időszakban a matrjoskákat a kézi munkát felváltó ipari módszerekkel, az itteni játékgyárban állították elő.

A város gazdasági életének mai is fontos részét képezi a szolgáltatóipar, az idegenforgalom, de gyáripara is jelentős. Hagyományos ágazatai, a fafeldolgozás és a bútorgyártás mellett vegyipara, élelmiszeripara (fagylaltgyár), gép- és műszeripara is számottevő.

  • A Zagorszki Mechanikai és Optikai Gyárat 1935-ben alapították. Első üzemei a kolostor területén lévő néhány épületben kezdték meg a termelést, később saját gyártelepe lett. A háború idején termelését teljes egészében a front igényeinek megfelelően alakították át. Napjainkban optikai műszereket, orvosi diagnosztikai berendezéseket, különféle távcsöveket, éjszakai is „látó” készülékeket állítanak elő.
  • A város egyik legjelentősebb ipari létesítménye a Zagorszki Festékgyár. Fő profilja: ipari felületbevonó- és festékanyagok gyártása. 1955-ben alapították, amikor Moszkvából egy sor iparvállalatot, többek között vegyiüzemeket telepítettek ki. A gyár évtizedeken át a hadiipari komplexum egyik fontos szállítója volt. Jelenleg kb. 200 féle terméket, köztük szélsőséges vegyi- és hőhatásoknak ellenálló anyagokat készítenek többek között az autó- és a hadiipar, a repülőgépgyártás és az űrkutatás számára.

A városlakók közül sokan nem tudják, hogy itt van az orosz légierő központi rakétafegyver- és hadianyagbázisa. A létesítmény többek között 2006-ban hallatott magáról, amikor területén két személy halálát okozta egy véletlenül felrobbant levegő–levegő rakéta.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Федеральная служба государственной статистики: Численность населения России, субъектов Российской Федерации в составе федеральных округов, районов, городских поселений, сельских населённых пунктов – районных центров и сельских населённых пунктов с населением 3 тысячи и более человек (orosz nyelven). Всероссийская перепись населения 2002 года (All-Russia Population Census of 2002). Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal, 2004. május 21. (Hozzáférés: 2008. július 25.)
  2. A 2010. évi népszámlálás adatai (pdf). Oroszország statisztikai hivatala