Dunabökény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dunabökény
(Младеново / Mladenovo)
Mladenovo, Catholic Church.jpg
A római katolikus templom
Közigazgatás
Ország  Szerbia
Tartomány Vajdaság
Körzet Dél-bácskai
Község Palánka
Rang falu
Irányítószám 21422
Körzethívószám +381 21
Népesség
Teljes népesség 2679 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 51 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 88 m
Terület 86,5 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Dunabökény  (Szerbia)
Dunabökény
Dunabökény
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 45° 18′ 07″, k. h. 19° 15′ 25″Koordináták: é. sz. 45° 18′ 07″, k. h. 19° 15′ 25″
Dunabökény
weboldala

Dunabökény (szerbül Младеново / Mladenovo, németül Bukin) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben, Palánka községben.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Palánkától északnyugatra, Bácsújlak és Bélamajor közt fekvő település.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dunabökény nevét 1448-ban említette először oklevél Bukin néven, ekkor Zsámboki Pál volt a birtokosa.

1440-1450. között a fennmaradt okiratok szerint a böki plébánost eretnekség miatt Futakon megégették. 1467-ben a kői káptalan Mátyás király rendeletére Sulyok Györgyöt és fiait vezette be Bwky (Bökény) birtokába. 1469-ben pedig a bácsi káptalan iktatta be Sulyok Györgyöt az utód nélkül elhalt Zsámboki Pál birtokába. 1508-ban II. Ulászló király Sulyok Ferencnek és testvéreinek adott új adománylevelet böki birtokára. Az 1543. évi érseki összeírás szerint Bukin a török hódoltság alatt 12 pénzt és egy pár csizmát adott az érseknek adóul.

Az új ortodox templom

1554-ben a török defterekben, a bácsi nahijében Bukint is említtették. Bács vármegye 1699. évi összeírásában ugyancsak szerepelt Bukin neve. 1717-ben az újonnan alakult Bodrog vármegyébe kebelezték, azonban az 1717. október 12-én tartott összeírásban nem sorolták fel; bizonyára névtelen helység vagy puszta volt; de az 1718. augusztus 25-én tartott adókivetés Bukinra 40 forintot rótt. 1749-ben és 1750-ben Grassalkovics kamarai elnök német családokat telepített ide. 1752-ben már kb. 200 Felső-Németországból érkezett német család lakott itt. 1763-ban még 20 katolikus szerb is lakott itt, akiket Cothmann másfelé akart telepíteni, mert marhatenyésztésük hátrányos volt a mezei gazdálkodásra. 1772. június 12-én urbariumot is kapott. A Duna áradásai nagy károkat okoztak a településnek, ezért 1812-ben régi helyétől észak felé, a mostani helyére telepítették.

1852-ben ismét 4000 hold szántóföldet borított el az árvíz, a negyvenes évek elején elkészült a buttini és novoszellói védőtöltés, amely egyúttal országút gyanánt szolgált. Ez a töltés katonai térképen Lorentzi Weg névvel van jelölve, mert itt volt a hajdani Szent Lőrincz, a régi Bodrog vármegyének már elpusztult községe, ahol 1720. körül fennállott maga a falu is és a bácsi barátoknak is volt benne birtokuk. Anyakönyveit is ezek vezették. A falut 1720. körül a Duna öntötte és mosta el. Szent Lőrincz után e területet Lovranacznak nevezték. Az 1900. évi népszámláláskor Dunabökényen 3322 lakos élt 595 házban, anyanyelv szerint 169 magyar, 2914 német, 212 sokácz, 27 szerb és tót, vallás szerint 3277 római katolikus, 2 evangélikus, 6 református, 16 görögkeleti ortodox, 21 izraelita. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Palánkai járásához tartozott. A második világháború után német lakosságát deportálták Németországba, s helyükre szerbeket telepítettek.

Elpusztult települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A környéken egykor hét virágzó, mára már elpusztult helység volt:

  • Nagyvölgy - 1439-ben a Nagyvölgyi család birtoka volt, aki e birtokát a Pekrieknek adta zálogba
  • Pirosegyház - 1448-1467. között említették az oklevelek, sok részben Bökény sorsában osztozott
  • Félegyháza - 1406-ban a Tőttös családé volt, később a Váradiaké lett
  • Kölesrév - 1448-1467. között sorsa Bukival (Bökény) sorsával volt azonos
  • Harsány - már a 13. században a veszprémi püspök birtoka volt
  • Hernyék - mely szintén elpusztult, de 1448-1467. között szerepelt az oklevelekben
  • Péczel - 1470-ben még a Garaiaké volt

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Demográfiai változások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
3269 3694 3793 3080 3380 3363 3358[2] 2679[1]

Etnikai összetétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzetiség Szám %
Szerbek 3171 94,43
Jugoszlávok 63 1,87
Horvátok 20 0,59
Magyarok 16 0,47
Szlovákok 6 0,17
Muzulmánok 5 0,14
Cigányok 4 0,11
Macedónok 3 0,08
Németek 2 0,05
Csehek 1 0,02
Montenegróiak 1 0,02
Ukránok 1 0,02
Oroszok 1 0,02
Románok 1 0,02
Bosnyákok 1 0,02
Egyéb/Ismeretlen[3]

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A római katolikus templom
  • Keresztelő Szent János római katolikus templom: valaha a német lakosság képviselte a római katolikus közösséget, ma nagyon kevés a hívő. Az ősi plébániát 1332-ben említik először. 1731-ben alapították, előtte Bácsújlak leányegyháza volt. A templomot 1812-ben építették föl, 1934-ben kibővítették. A templom méretei: hossza 44,83 m, szélessége 13 m, a kereszthajó hossza 18,85 m, a hajó belmagassága 13 m, a torony magassága 39 m. Három harangja közül a legnagyobb 420 kg, a legkisebb 50 kg. Az anyakönyvet 1751. óta vezetik. A plébánia területén volt a gyönyörű Szent Péter és Pál Apostolok kápolna, amelyet 1760-ban emeltek. 1964-ben teljesen megsemmisült. 1879-ben emelték a Krisztus Sírja kápolnát a temetőben.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities PDF – Statistical Office of Republic Of Serbia, Belgrade. 2012. Retrieved 2012-11-30. ISBN 978-86-6161-023-3 (szerbül és angolul)
  2. Knjiga 9, Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima PDF, Republički zavod za statistiku, Beograd, maj 2004. (szerbül) ISBN 86-84433-14-9
  3. Knjiga 1, Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, februar 2003. ISBN 86-84433-00-9

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dunabökény témájú médiaállományokat.