Dunabökény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dunabökény
(Младеново / Mladenovo)
A római katolikus templom
A római katolikus templom
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetDél-bácskai
KözségPalánka
Rang falu
Irányítószám 21422
Körzethívószám +381 21
Népesség
Teljes népesség2679 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség51 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság88 m
Terület86,5 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 18′ 11″, k. h. 19° 15′ 42″Koordináták: é. sz. 45° 18′ 11″, k. h. 19° 15′ 42″
Dunabökény
weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Dunabökény
témájú médiaállományokat.

Dunabökény (szerbül Младеново / Mladenovo, németül Bukin) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben, Palánka községben.

Fekvése[szerkesztés]

Palánkától északnyugatra, Bácsújlak és Bélamajor közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

Dunabökény nevét 1448-ban említette először oklevél Bukin néven, ekkor Zsámboki Pál volt a birtokosa.

1440-1450. között a fennmaradt okiratok szerint a böki plébánost eretnekség miatt Futakon megégették. 1467-ben a kői káptalan Mátyás király rendeletére Sulyok Györgyöt és fiait vezette be Bwky (Bökény) birtokába. 1469-ben pedig a bácsi káptalan iktatta be Sulyok Györgyöt az utód nélkül elhalt Zsámboki Pál birtokába. 1508-ban II. Ulászló király Sulyok Ferencnek és testvéreinek adott új adománylevelet böki birtokára. Az 1543. évi érseki összeírás szerint Bukin a török hódoltság alatt 12 pénzt és egy pár csizmát adott az érseknek adóul.

Az új ortodox templom

1554-ben a török defterekben, a bácsi nahijében Bukint is említtették. Bács vármegye 1699. évi összeírásában ugyancsak szerepelt Bukin neve. 1717-ben az újonnan alakult Bodrog vármegyébe kebelezték, azonban az 1717. október 12-én tartott összeírásban nem sorolták fel; bizonyára névtelen helység vagy puszta volt; de az 1718. augusztus 25-én tartott adókivetés Bukinra 40 forintot rótt. 1749-ben és 1750-ben Grassalkovics kamarai elnök német családokat telepített ide. 1752-ben már kb. 200 Felső-Németországból érkezett német család lakott itt. 1763-ban még 20 katolikus szerb is lakott itt, akiket Cothmann másfelé akart telepíteni, mert marhatenyésztésük hátrányos volt a mezei gazdálkodásra. 1772. június 12-én urbariumot is kapott. A Duna áradásai nagy károkat okoztak a településnek, ezért 1812-ben régi helyétől észak felé, a mostani helyére telepítették.

1852-ben ismét 4000 hold szántóföldet borított el az árvíz, a negyvenes évek elején elkészült a buttini és novoszellói védőtöltés, amely egyúttal országút gyanánt szolgált. Ez a töltés katonai térképen Lorentzi Weg névvel van jelölve, mert itt volt a hajdani Szent Lőrincz, a régi Bodrog vármegyének már elpusztult községe, ahol 1720. körül fennállott maga a falu is és a bácsi barátoknak is volt benne birtokuk. Anyakönyveit is ezek vezették. A falut 1720. körül a Duna öntötte és mosta el. Szent Lőrincz után e területet Lovranacznak nevezték. Az 1900. évi népszámláláskor Dunabökényen 3322 lakos élt 595 házban, anyanyelv szerint 169 magyar, 2914 német, 212 sokácz, 27 szerb és tót, vallás szerint 3277 római katolikus, 2 evangélikus, 6 református, 16 görögkeleti ortodox, 21 izraelita. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Palánkai járásához tartozott. A második világháború után német lakosságát deportálták Németországba, s helyükre szerbeket telepítettek.

Elpusztult települések[szerkesztés]

A környéken egykor hét virágzó, mára már elpusztult helység volt:

  • Nagyvölgy - 1439-ben a Nagyvölgyi család birtoka volt, aki e birtokát a Pekrieknek adta zálogba
  • Pirosegyház - 1448-1467. között említették az oklevelek, sok részben Bökény sorsában osztozott
  • Félegyháza - 1406-ban a Tőttös családé volt, később a Váradiaké lett
  • Kölesrév - 1448-1467. között sorsa Bukival (Bökény) sorsával volt azonos
  • Harsány - már a 13. században a veszprémi püspök birtoka volt
  • Hernyék - mely szintén elpusztult, de 1448-1467. között szerepelt az oklevelekben
  • Péczel - 1470-ben még a Garaiaké volt

Népesség[szerkesztés]

Demográfiai változások[szerkesztés]

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
3269 3694 3793 3080 3380 3363 3358[2] 2679[1]

Etnikai összetétel[szerkesztés]

Nemzetiség Szám %
Szerbek 3171 94,43
Jugoszlávok 63 1,87
Horvátok 20 0,59
Magyarok 16 0,47
Szlovákok 6 0,17
Muzulmánok 5 0,14
Cigányok 4 0,11
Macedónok 3 0,08
Németek 2 0,05
Csehek 1 0,02
Montenegróiak 1 0,02
Ukránok 1 0,02
Oroszok 1 0,02
Románok 1 0,02
Bosnyákok 1 0,02
Egyéb/Ismeretlen[3]

Nevezetességek[szerkesztés]

A római katolikus templom
  • Keresztelő Szent János római katolikus templom: valaha a német lakosság képviselte a római katolikus közösséget, ma nagyon kevés a hívő. Az ősi plébániát 1332-ben említik először. 1731-ben alapították, előtte Bácsújlak leányegyháza volt. A templomot 1812-ben építették föl, 1934-ben kibővítették. A templom méretei: hossza 44,83 m, szélessége 13 m, a kereszthajó hossza 18,85 m, a hajó belmagassága 13 m, a torony magassága 39 m. Három harangja közül a legnagyobb 420 kg, a legkisebb 50 kg. Az anyakönyvet 1751 óta vezetik. A plébánia területén volt a gyönyörű Szent Péter és Pál Apostolok kápolna, amelyet 1760-ban emeltek. 1964-ben teljesen megsemmisült. 1879-ben emelték a Krisztus Sírja kápolnát a temetőben.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]