Kisszekeres

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kisszekeres
Kisszekeres címere
Kisszekeres címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Szabolcs-Szatmár-Bereg
Járás Fehérgyarmati
Kistérség Fehérgyarmati
Jogállás község
Polgármester Szigeti Bertalan Árpád[1]
Irányítószám 4963
Körzethívószám 44
Népesség
Teljes népesség 580 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 37,63 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 14,67 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kisszekeres  (Magyarország)
Kisszekeres
Kisszekeres
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 58′ 24″, k. h. 22° 38′ 12″Koordináták: é. sz. 47° 58′ 24″, k. h. 22° 38′ 12″
Kisszekeres  (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)
Kisszekeres
Kisszekeres
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén
Kisszekeres weboldala

Kisszekeres község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kisszekeres Szabolcs-Szatmár-Bereg megye K-i részén, a Szamos és Túr folyók között található település.

Fehérgyarmattól 12 km, Nagyszekerestől 2 km, Csengersimától 18 km, Tunyogmatolcstól 17 km, Mátészalkától 27 km távolságra található.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kisszekeres-t az oklevelekben 1181-ben említik először.ˇ

Már 1359-ben a Szekeressy család birtoka.

1404-ben a Kölcsey 1422-ben a Domahidy, 1446-ban az Ujhelyi családbelieknek van itt még zálogos birtoka. 1460-ban a Károlyi, 1481-ben a Bornemisza, 1490-ben a Rozsályi Kún és a Drágfi családok a földesurai. 1515-ben Czégényi Kende Pétert iktatták be részeibe. 1524-ben Drágfi János a rozsályi uradalomhoz csatolta.

1555-ben Drágfi János utód nélküli elhunyta után birtokát a Rozsályi Kún, majd 1672-ben gróf Zinzendorff család kapta, amelytől Du Jardin örökölte.

A 18. században földesurai a Domahidy, Pongrácz, Morvay, Fogarassy, Isaák, gróf Majláth, Ajtay, Osváth és Mándy családok.

A 19. században, a szabadságharc után mellettük még báró Haynau és Vállyi János is szerez itt birtokot.

A 20. század elején a Haynau család, és a Vállyi család örököseinek birtoka.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának 91%-a magyar, 9%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Református templom – 1500-as években épült, műemlék.
  • Fa harangláb – 1699-ben épült. A templom helyén álló kápolnát a Boldogságos Szűz tiszteletére emelték egy 1328-as feljegyzés szerint. A református templomban 13. századból való bútorok is találhatók. Faragott, festett szószéke 1711-ből való. Sokszögzáródású szentélyének északi falában középkorból származó szentségtartó fülke található. Az épületet 19861999-között újították fel.
  • Falumúzeum – 2003-ban adták át.
  • A Millenniumi park, melyben emlékoszlop áll.

Híres szülöttei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Berky Ferenc (1824 Kisszekeres) festő is a faluban született 1824-ben.

Korán hajlamot érzett a festészetre. Gaál akadémiai festőtől tanult, aki korán felismerte tehetségét, és a törekvő ifjút magával vitte a fővárosba. Az 1840-es években a vármegye birtokos családainak portrékat, arcképeket festett, majd 1847-ben Szatmáron telepedett le, ahol arckép- és templomifestőként élt, de csendéletei is különösen sikeresek voltak. A környéken több mint félszázra tehető azon templomok száma – ezek nagy része a vármegye területére esett – melyek oltárképeit, freskóit Berky F. készítette.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kisszekeres települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 29.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]