Porcsalma
| Porcsalma | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Észak-Alföld | ||
| Megye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||
| Kistérség 2012-ig | Csengeri | ||
| Jogállás | nagyközség | ||
| Polgármester | Kanyó Imre (FIDESZ-KDNP)[1] | ||
| Irányítószám | 4761 | ||
| Körzethívószám | 44 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 2581 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 82,99 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 31,10 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Porcsalma
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Porcsalma
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén
|
|||
| é. sz. 47,88252°, k. h. 22,56851° | |||
Porcsalma nagyközség Szabolcs-Szatmár-Bereg megye délkeleti részén, a Szatmári-síkságon, a Csengeri kistérségben. Mátészalkától 24 km, Fehérgyarmattól 17 km, Csengersimától 12 km távolságra fekszik.
Tartalomjegyzék |
Megközelítése [szerkesztés]
Közúton a 49-es főúton; vonattal a Mátészalka–Csenger-vasútvonalon (Porcsalma-Tyukod vasútállomás).
Legközelebbi települések [szerkesztés]
Ököritófülpös 5,5 km , Pátyod 2,5 km, Tyukod 4,5 km.
Nevének eredete [szerkesztés]
A Károlyi család egykori levéltárosa Walther László szerint a település eredetéről: 1388-ban Csaholyi Sebestyén Sós helység határán egy új községet alapított, s azt az ott található sok porczhfűtől Porczhalmának nevezte el.
Története [szerkesztés]
Nevét írásos alakban 1237-ben említik először az oklevelek.
1388-ban, Csaholyi Sebestyén új községet alapított itt, de a Kaplon nemzetség-beliek tiltakoztak a nádor előtt a jogtalan betelepítés ellen, mivel az az ő területükre esett.
1397-ben már Drág és Balk vajdák az urai, de a Csaholyi család-nak is marad benne része, mert 1399-ben mikor Eke Tyukodját elfoglalták, a lakosokat ide telepítették.
A 15. század-ban a Domahidy Isvánnak volt itt birtoka.
1448-ban Lónyay András kap benne részt, anyai jusson, majd 1454-ben a Domahidy családnak zálogosítják el. 1466-ban ecsedi Báthory István, András és László is birtokosai a településnek. Az ecsedi Báthory család-tól a Bethlen, majd a Rákóczi család tagjai örökölték.
A Báthory és Domahidy családbeliek mellett 1516-ban Ungai Hajas Tamás, 1517-ben Guthy Ferenc és Imre is részt kapott benne. 1562-ben a községben nagy tűzvész pusztított, csak 11 és fél porta maradt meg. Ekkortájt részben már királyi birtok. 1570-ben Báthory Miklós birtoka.
1624-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem kapta meg a Báthory birtokot, de van itt részbirtoka Pogrányi Györgynek, majd 1630-ban Csapy Zsófiának, Mosdóssy Imrének is.
A szatmári béke után a gróf Károlyi család-beliek kapták meg a Rákóczi részt. Gróf Károlyi Antal a birtok nagyobb részét Szaplonczay Kristófnak engedte át.
A 19. században birtokosa a Bajnay, Balla, Balogh, Belényesi, Czibere, Császár, Csehi/Csehy, Csúri, Domokos, Erdős, Farkas, Galgóczy, Galvácsi, Gyarmathi, Gyene, Juhász, Kanyó, Katona, Kállay, Károlyi, Lázár Kovács, Marsovszky, Pap, Péchy, Sajó, Szaplonczay, Szentmarjay, Szuhányi, Tarczali, Turbucz és a Vállyi család.
A 20. század elején a község nagyobb birtokosai Péchy László, Gyene Zsigmond örökösei, Groszmann Adolf, Gyene Károlyné, Balogh Pál és Sándor. 1944-ben Gyene Pál, Gyene István, Péchy Manó, Péchy Szabolcs, Péchy László, a Policzer, a Groszmann és a Trencsényi család a birtokosai.
Porcsalma a szomszédos Tyukodhoz hasonlóan az egykori Ecsedi-láp szélén fekvő település volt, melyet a környező falvak népe Rétnek, a környező vidéket pedig Rétoldalnak nevezett.
Népcsoportok [szerkesztés]
2001-ben a település lakosságának 90%-a magyar, 10%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]
Itt születtek, itt éltek [szerkesztés]
- Kiss Áron (Porcsalma, 1845. június 21. – Budapest, 1908. október 15.) - bölcseleti doktor, tanítóképző intézeti igazgató, néprajzi gyűjtő, pedagógiai szakíró.
- Kiss Kálmán (Porcsalma, 1843. augusztus 14 – Nagykőrös, 1913. október 31) - tanítóképző-intézeti igazgató, tanár, egyházi író.
Élete: Kiss Kálmán 1843-ban született Porcsalmán. Kiss Áron püspök fia és Kiss Áron pedagógiai szakíró bátyja. Tanulmányai befejezése után két évig apja mellett Porcsalmán káplán volt, majd 1868-ban a mándi református egyház papja lett. 1875-ben lemondott a papi pályáról és a nagykőrösi református tanítóképző tanára lett, majd 1883-tól igazgatója; 1904-1907 között a református zsinat tagja.
Munkássága: Számos történelmi, gazdasági, vallástudományi cikket és több tankönyvet írt, elemi és középiskolák és tanítóképzők számára és egy imakönyvet is "Élőreménység" címen.
Legfontosabbak egyháztörténelmi művei:
- A vetési református egyház története (1875)
- A szatmári református egyházmegye története (1878)
- A szatmári református egyházmegye érvényes statutumai (1875)
- A bibliai könyvek története és a symbolika (1878)
- Báthori Zsófia életrajza (1879)
- Károlyi Gáspár életrajza (Károlyi-emlékkönyv, 1890)
- Alvinczi Péter, a kassai magyar pap (1893-94)
- A nagykőrösi és dunamelléki ev. református tanítóképző-intézet monographiája (1896)
Nevezetességei [szerkesztés]
Református temploma (amely eredetileg katolikus templom volt) a XV. század-ban épült, késő gótikus stílusban. A templom berendezése a XVIII. század-ban készült, copf stílus-ban. Tornyát 1795-ben építették hozzá (ekkor már református templom, amit a református egyház vett meg a mai református temetővel, ami szintén katolikus volt), és a templomot 1842-ben megnagyobbították.
Falába építve egy emléktábla található, amely Kovács György emlékét örökíti meg, aki 1717-ben a községet megmentette a török-tatár csapatok dúlásától azáltal, hogy a község köré szalmát rakott és azt meggyújtotta. A tatárok azt hitték, hogy a község leégett és elvonultak.
Jegyzetek [szerkesztés]
- Borovszky Samu: Szatmár vármegye
- Magyar néprajzi lexikon
- ↑ Porcsalma települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 8.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
|
|||||||||
